A Játéktér 2018. nyári számából Nem gondolja komolyan. Nem is értem, hogy jutott eszébe ezt így. Ez fáj, na jó: épp nem fáj, de rosszulesik…
Ezekre a pillanatokra így emlékezik Örkény: „…egyszer végigéltem már annak az izgalmát, hogy miként fogadja a darabot a néző. Ezért volt nagy és örömteli meglepetés…
Az megvan, mikor úgy érzed magad, mintha mikroszkóp alá dugott volna valaki, és úgy figyelné minden rezdülésed? Valaki, aki figyelni akar. Valaki, aki látni akar. Valaki, akinek gyanús…
(Eu sunt! Şi?) Négy színész hosszú perceken át néz szembe a közönséggel a Reactor színpadán. Elmosolyodnak, majd tiszta szívből nevetnek. Néha abbahagyják. Megint újrakezdik. Egyre hevesebben….
Fotó: Sándor Levente „valami csodában hisznek, amely sohasem következik be, valami megváltót remélnek, akinek ki kéne vezetnie magukat innét…” (Krasznahorkai László: Sátántangó) A Csíki Játékszín…
Két év adatott nekem Vitályos Ildikó közelében, ennyi időt vett igénybe interjúkötetünk elkészülte az első találkozástól a kézirat leadásáig. Az életinterjú a Polis Kiadónál jelent…
Reggel negyed hatra jött értem az autó, hatra kint voltunk Fóton. Az előrelátás sohasem volt erősségem, elsodródtam előző éjszaka, azt sem tudom, hogy jutottam haza,…
Van olyan színházi előadás, amikor megszámlálható néző van jelen. És ez a színpadról nézve is épp olyan nyilvánvalóan pontos szám, mint a nézőtérről. Tévedhetetlenül pontos…
(Fotó: Rab Zoltán) Dobálják egymásnak a labdát, mintha nem tudnák eldönteni, ki is kezdje, pedig azért gyűltek össze, hogy mindenki elmondja a maga történetét. Úgy…
Fogalmam nincs, miről táncolnak, de míg táncolnak, nagy baj nem lehet. Persze, a fogalmak olyanok, hogy betüremkednek az átélésbe, és követelik a maguk részét, így…
