A Krétakör Színház (a sokoldalú Schilling Árpád által alapított társulat egykor jólismert és többször díjazott független csapata, mára pedig a kortárs művészetek központja és produkciós helye) jelenben kibontakozó történetének régi kutatójaként Jászay Tamás a tabudöngető rendező, drámaíró és aktivista szerzői portréját rajzolja meg, akinek a karrierje három évtizede már, hogy elgondolkodtató tükröt tart (Közép-)Kelet-Európa, szűkebben Magyarország közelmúltbeli történelmének.
A nemzetközileg elismert és díjazott színházi alkotó, Kristian Smeds, a kortárs finn színházi szcéna egyik legkreatívabb rendezője, illetve egyik legbátrabb kísérletezője, ami a színházi térhasználatot és az általa kipróbált előadásformákat illeti. Smeds három évtizedes pályafutása e retrospektív cikk szerzője szerint a kísérletezés és intézményesülés egymásra következő, ismétlődő ciklusaként írható le.
Simon Senn „Be Arielle F” című előadása a digitális képzelet, az azonosulási folyamatok, a társadalmi nem, valamint az idegen test használatának etikai problémáit vetik fel. A nézőt zavarba ejtő és felkavaró kérdések ezek, amelyek kortárs világunkban a digitália és technológia által átitatott világ komplex tapasztalatait mutatják. A Zoom-előadás ideje alatt a résztvevők a láthatatlanságból a digitális jelenlétbe tartó transzformáció tanúivá lesznek. Az átváltozás révén a valóság termékeny talajjá, a digitális létezés számára elengedhetetlen kiinduló ponttá válik.
David Schwartz szövege az országban a 2000-es évek óta kialakulóban lévő, a kapitalista rendszerrel szemben kritikus baloldali politikai színház kialakulásának, fejlődésének és jelenlegi nehézségeinek összefüggéseit elemzi. Ugyanakkor a jobb történelmi kontextualizálás érdekében a szerző a két világháború közötti baloldali politikai színház és a kommunista időszak emlékének a világ és a kortárs színházi közönség számára szinte ismeretlen visszaemlékezését végzi el. Ez az információs szünet, amely a színházban jelenlévő politikai ellenállás történetének elfojtásához vezetett, az ország fiatal társadalmi-politikai színházi alkotóit a nyugati kulturális modellek felé terelte, amelyekhez hozzáférhettek, és amelyek esztétikai és ideológiai szempontból inspirálták őket.
A 2022 májusában létrejövő beszélgetés tizenegy résztvevője közt volt kulturális menedzser, egyetemi tanár, látványtervező, dramaturg, valamint 20 és 50 év közötti színészek – kőszínházban dolgozók és szabadúszók egyaránt.
A fókuszcsoportos interjú fő kérdései a következők voltak: Melyek a szakmai kiégés tünetei? Felismerjük-e ezeket? Milyen körülmények gyorsíthatják a kiégést? Kié a felelősség? Mi a kiégés, a mások általi kihasználás és az önkizsákmányolás közti viszony? Kihez fordulhatunk? Egyáltalán lehet-e beszélni a színházi közegben ezekről a kérdésekről? Végül pedig: mit tennénk egy olyan elsősegélycsomagba, amely a kiégés megelőzésében segít bennünket? Hát a kiégés esetén használható túlélőcsomagunkba?
A riportból kiderül, hogy erdélyi színházi alkotókként hogy is álltunk 2022 tavaszán a mentális egészség és a szakmai kiégés terén.
A 2022 májusában létrejövő beszélgetés tizenegy résztvevője közt volt kulturális menedzser, egyetemi tanár, látványtervező, dramaturg, valamint 20 és 50 év közötti színészek – kőszínházban dolgozók és szabadúszók egyaránt.
A fókuszcsoportos interjú fő kérdései a következők voltak: Melyek a szakmai kiégés tünetei? Felismerjük-e ezeket? Milyen körülmények gyorsíthatják a kiégést? Kié a felelősség? Mi a kiégés, a mások általi kihasználás és az önkizsákmányolás közti viszony? Kihez fordulhatunk? Egyáltalán lehet-e beszélni a színházi közegben ezekről a kérdésekről? Végül pedig: mit tennénk egy olyan elsősegélycsomagba, amely a kiégés megelőzésében segít bennünket? Hát a kiégés esetén használható túlélőcsomagunkba?
A riportból kiderül, hogy erdélyi színházi alkotókként hogy is álltunk 2022 tavaszán a mentális egészség és a szakmai kiégés terén.
Szabó Róbert Csaba tanulmánya azt vizsgálja, hogyan gondolta újra a marosvásárhelyi színházi emlékezet az 1968-as romániai politikai és kulturális nyitás után a Bolyai-kultuszt. A szerző állítása szerint 1968 után a Bolyai-kultuszt az 1956-57-es Bolyai-ünnepségek és Bolyai szoborállítás alapozta meg, de a színházi emlékezet is erőteljesen formálta a Marosvásárhelyen forgalomban lévő Bolyai-kép kialakulását, amely a tudós apa-fia viszonyt hangsúlyozza. A tanulmány a marosvásárhelyi köztéri szobor, Németh László A két Bolyai című drámája, valamint a Kovács Ferenc rendezte előadás elemzése révén mutat rá a kulturális emlékezet működésére.
Simó Emese a Vilniusi Kis Színház öthónapos Ványa bácsi-próbafolyamatát követte végig Tomi Janežič szlovén színházi rendező mellett. Próbanaplóján keresztül betekintést kapunk egy Csehov-darab feldolgozásának folyamatába, Janežič pszichodrámára épülő munkamódszereibe, a vilniusi színészek munkájába. Mindezt a szerző a saját szakmai tapasztalataival hozza párhuzamba, és olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogyan segíthetik a pszichodrámás gyakorlatok a próbafolyamatot, hogyan lehet egy egészséges munkaviszonyt kialakítani, hogyan maradhat egy színész friss, kiegyensúlyozott egy intenzív próbafolyamat után is.
Varga Anikó 2014-től 2022-ig volt a Játéktér főszerkesztője, a továbbiakban tanácsadóként vesz részt a szerkesztőség munkájában. Részletes visszaemlékezésében név szerint megemlíti a folyóirat munkatársait, és hogy kivel milyen szakmai és emberi kapcsolatot alakított ki. Esszéjében azt is kibontja, hogy a Játéktér miben különbözik más környező sajtóorgánumoktól, mi adja az egyediségét.
Deák Kati két lapszámot szerkesztett a Játéktérnél, ezenkívül néhány másik szöveget írt. Amikor a folyóirat indult, tíz éve, még diákként kicsinek, szürkének, túl komolynak látta a folyóiratot. Most úgy értékeli: tőlünk, szerzőktől, szerkesztőktől függ, viszünk-e bele színeket, árnyalatokat.
