A virtuális valóság apparátusa lehetővé teszi számunkra, hogy fizikailag legyünk jelen valamely produkció fiktív világában. A Kolozsvári Magyar Színház Adrian Sitaru rendezte Illegitim című 2018-as VR-produkciójában a színházi előadás és a VR-technológia kettőse lehetővé teszi, hogy a résztvevők egyszerre legyenek nézői szerepben (a fiktív világot mintegy kívülről szemlélve) és a megkettőzött valóság közepén (ugyanazt immár belülről látva). A produkció sajátossága a választási lehetőség: ki-ki eldöntheti, hogy melyik a meggyőzőbb, élménydúsabb vagy a közvetítési technikák szempontjából érdekesebb számára. Ez a tudatosság a történet átélése ellen dolgozhat, viszont a figyelem váltogatása a köztesség sajátos élményével ajándékoz meg. A résztvevők nem egyszerű nézők, hanem saját útjaiknak a tervezői, akik a döntéseikhez kereshetnek vagy nem utasításokat. A tanulmány amellett érvel, hogy az ismétlődések, loopok kulcsszerepet játszanak abban, ahogyan a virtuális világok közötti átjárások megtörténhetnek, és a résztvevői utak kiépülhetnek.