Péter Beáta: Hogy is volt?

Péter Beáta: Hogy is volt?

A Játéktér 2014. téli számából

Fotó: Sándor Levente

Kosztolányi Dezső: Édes Anna. Csíki Játékszín, Csíkszereda

Hanyagul, összevissza állnak a bútorok Vizyék lakásában. Négy hokedlire fektetett ajtó szolgál ágyként, kopott szekrény, hátul mosdóasztal, balra konyha, mindez egy ferde keretbe foglalva – a színpadi látvány, akár egy régi világból érkező képeslap – ez a Csíki Játékszín Édes Anna című előadásának kezdőképe.

Lendvai Zoltán saját átiratot készített a regényből, az eredeti történet szereplőin kívül egy narrátort is beépítve a cselekménybe. Ez a szereplő egyszerre cinkosa a színpadi fiuráknak és a nézőknek. Keresztes Szabolcs narrátora elegáns, könnyed, kívülálló, mégis szervesen illeszkedik a színpadi történetbe. Néha még a szereplők vacsorájába is belekóstol. A narrátor szerepeltetése elfogadható rendezői döntés, szükséges összekapcsolni a szerteágazó eseményeket, minthogy az is elfogadható, hogy ő legyen az a kéményseprő, aki Annának udvarol; egy egyszerű mozdulattal – az arcára szenet kenve – változik át. A két figura még sincs összemosva. A narrátor jelenlététől lesz az előadás regény(szerű) a színpadon, ahogy azt az alkotók műfaji megnevezésként használták. De nem csak a narrátortól.

Lendvai színpadi adaptációja nem tér el a regénybeli történettől, csupán a mellékszálakat domborítja ki jobban. A felvillanó jelenetek fragmentáltan mutatják be a regény cselekményét, annak a kornak zűrzavarát húzva alá még inkább, melyben a történet játszódik. A románok budapesti megszállása egy nagy táncjelenetben van felmutatva. Groteszk módon még olyan is van a szereplők között, aki ezt élvezi. És nagyon mozgalmas jelenet lett abból a részből is, amikor Vizyék az előző cselédjeik viselt dolgait elevenítik fel – nem egyszerűen elmesélik, hanem maguk az egykori szolgálók is megjelennek, hol az egyik ajtón, hol a másikon sietnek be, a Vizyék szemszögéből látott módon viselkedve.

Ebben a világban nagy szerepet kapnak a kósza hírek, legendák, szóbeszédek. Az előadás – ahogyan a regény is – Kun Béla elmenekülésével indít. Kun Béla elrepült, zserbókkal és aranyakkal megtömött zsebeiből egy aranyláncot le is ejtett. Krisztinavárosban találták meg, állítólag. Ugyanígy ismerjük meg Patikárius Jancsit (Bende Sándor) is, aki állítólag ezt meg azt tett. Ezért is várja őt a család – akárcsak Tóték az őrnagyot – olyan nagy izgalommal. A várt időben persze nem érkezik meg, annál bravúrosabban robban be „váratlanul” a színre.

Izgalom előzi meg Anna megjelenését is. Vizyné Ficsortól, a házmestertől – aki vezekelni kíván előttük egy jó cseléd megszerzésével – hall a lány erényeiről, és már-már rögeszméjévé válik, hogy megkaparintsa ezt a kincset. Vizyék ajtaját fényfüzér világítja meg, amikor a lány először lép a házba.

Hogyan csináljunk semmit a színpadon? Czikó Julcsinak nyilván nagy kihívás volt ez. Amikor mindenki Annáról beszél már, megjelenik a színen. Először csak háttal áll nekünk, a küszöbön. Nem olyan borzasztó neki Vizyéknél, még örömmel is végzi a munkáját, büszke, hogy a ház neki köszönhetően régi pompájában ragyog. Ő a sztárcseléd a városban, mindenki róla beszél. (De attól még cseléd marad. És a cseléd és úr közötti határ nem átléphető.) A színpadon is elhangzik: már az első percben úgy érezte, soha nem fogja itt, Vizyéknél megszokni. Aztán megszokta. Mert az élet már csak ilyen. Az előadás ezt nagyon jól tudja érzékeltetni: itt senki sem csak jó vagy rossz – mindenkinek magával kell megküzdenie.

 

Az egyetlen, aki még emberi módon viselkedik, vagy viselkedne Annával, az Moviszter doktor (Lőrincz András Ernő). Talán ő az egyetlen humánus figura, aki nem az emberiséget, hanem egy-egy embert szeret, vagy sem. Az előadás világában felbukkanó emberek mindegyike valamilyen eszme foglya. Itt mindenki az álmai után lohol: a nők az érvényesülés, a kié szebb, jobb harcában, Vizy a politikai pályán való előrelépésben, Vizyné a tökéletes cseléd megtalálásában látja élete értelmét, önmegvalósítási lehetőségét. Még Stefi Moviszterék cselédje (Fekete Bernadetta) is olyan álmokat kerget, amiket cseléd mivoltából kifolyólag soha nem tud megvalósítani. Közülük senki sem elvetemülten gonosz – csupán csak végletekben, a háború utáni életigenlési vágy erős hullámzásában élő emberek. Boldogság, kacagás és szerelem lengi be a komor Vizy-házat, amikor ők elutaznak. Anna és Jancsi szerelmi jelenete egy végsőkig fokozott táncban van felmutatva. A koreográfi már-már kifulladna, amikor átbillen: Jancsi megkapta, amit akart, nem érdekli őt többé Anna, nem is érti az egészet.

Nevetünk és nevetünk. Sokan nem erre számítottak, hiszen hogy lehet az Édes Anna történetén nevetni – és mégis. Bartalis Gabriella Vizynéje már-már komikus figura. De meg tudja tartani a karakter egyensúlyát, nem válik vígjátéki szereplővé. Anna látogatásának hírére gyorsan magára kapkodja legjobb ruháit, a cselédkérdés élete fő mozgatórugója. Veress Alberttel jó párost alakítanak, az egymástól elhidegült, egymás rigolyáit már unó házaspárét. Kapcsolatuk szép lenyomata a karácsonyfa körüli ajándékozás jelenete. Nem az igazi örömszerzésért tesznek egymásnak a fa alá csomagocsát: Vizyné a többiek előtt szeretne kitűnni, hogy lám, micsoda remek feleség ebben a helyzetben is, Vizy Kornél pedig kötelességből nyújt át egy semleges ajándékot – valószínűleg tavaly és tavalyelőtt is hasonlót kapott a felesége.

Lendvai Zoltán rendezésében az Édes Anna szereplői a kor áldozataiként tűnnek fel. Mindenki menekül valamibe, mindenki mást mutatna, mint ami valójában. Ebben a világban két őszinte ember van, Anna és Moviszter doktor. A többieket csak a képmutatás vezérli. Stef a társadalmi ranglétrán való felemelkedésről álmodik, Vizy Kornél a politikai karrierről, Drumáék nagyobb lakásról, amit végül meg is kapnak. Patikárius Jancsi a szórakozást és a pénzt kergeti, Moviszternét a szerető utáni, Vizynét pedig a tökéletes cseléd utáni hajsza tartja lázban. Ezeket mindeniknek sikerül ideig-óráig elérni. Csupán Annáról nem tudjuk, mit szeretne, ő a többiek tükrében válik már-már szentté. Nem eszik, egész nap dolgozik, nem kér pénzt. Szinte gépiesen létezik a Vizy-lakásban. Miközben ő is emberi, ösztönös, reflktálatlan, nagyon mély érzelmekkel. Szerelmesként is teljesen odaadja magát, és végső megaláztatásában is azt teszi, amit érez. Szilveszter éjszakáján a megalázott, elkeseredett Anna aztán zabálni kezd és bort iszik. Majd megtudjuk, hogy megölte a gazdáit. A világ ezután sem változik semmit. Az eset után rögtön elindulnak a pletykák, szóbeszédek.

A Csíki Játékszín előadása nem bírál, nem vádaskodik, nem moralizál, de nem is szépít. Egyszerűen a maga összetettségében mesél el egy történetet száz évvel ezelőtti emberekről. Akik végül is ugyanolyanok, mint mi.

____________________________

Kosztolányi Dezső: Édes Anna
Rendező: Lendvai Zoltán
Díszlet- és jelmeztervező: Sántha Borcsa
Színpadra alkalmazta: Lendvai Zoltán
Szereplők: Bartalis Gabriella, Bende Sándor, Bilibók Attila, Czikó Juliánna, Dálnoky Csilla, Fekete Bernadetta, Keresztes Attila, Lőrincz András Ernő, Majoros Erika Rozália, Pap Tibor, Puskás László, Ráduly Beáta, Vass Csaba, Veress Albert, Zsigmond Éva Beáta.