Rusz Péter: Miamagyarozás (1. rész)

Fotó: Rusz Péter

Köszöntjük olvasóinkat az ecsedi láp közepéből, a partiumi préri kukoricasivatagának legeldugottabb oázisából. A Játéktéren most a népszerű ismeretterjesztő sorozat sikerén felbuzdulva how it’s made különkiadással lepjük meg Önöket.

A nagykárolyi SPOT független színházi társulat ismét összeállt, hogy tíz napon keresztül (július 5. és 15. között) határon túliak és határon inneniek közösen gondolkodhassanak. Az idei alkotói munkát a k2 Színház vezeti, a közös előadást tervek szerint a kilencedik alkalommal megrendezendő Színművészeti Egyetemek és Főiskolák Nemzetközi Fesztiválja utolsó napján, november 21-én mutatják be a projekt résztvevői. Egy tucat fiatal művész, 9 színész (Borsányi Dániel, Piti Emőke, Viktor Balázs, Sebők Maya, Daróczi Noémi, Czumbil Orsolya, Bodea Tibor, Fándly Csaba), egy grafikus (Jeli Sára Luca), két rendező (Benkó Bence, Fábián Péter) és egy dokumentátor (ez volnék én) gyűlt össze a pusztában Marosvásárhelyről, Nagykárolyból, Kaposvárról, Kolozsvárról, Budapestről és Szabadkáról – mondhatni Kárpát-medencés buli van. A cél, hogy a megszokott lakóhelyről és alkotói közegekből kilépve a kommunikációnak és a kulturális kapcsolatoknak másfajta módozatait találjuk meg – egymással és a leendő nézőkkel egyaránt. A közös munka témája: mi a magyar?

40 fok van, ég a napmelegtől a kopár szík sarja, és akkor még egy ilyen hülye kérdést is meg kellene válaszolnunk. A legszebb magyar szó a napolaj. Szekfűék óta megy ez a miamagyarozás, azóta vakargatjuk a fejünket, és ez csak azt mutatja számomra, mennyire csehül állunk, mi, mai magyarok önbizalom dolgában. Vagy nemtudom.

Az első nap feladatai jó alkalmat kínáltak rá, hogy körbeszagolgassuk egymást, mindenkinek le kellett írnia a saját definícióját. Mert Kézdivásárhelytől Kaplonyig a magyarnak legalább ötven árnyalata létezik, önmagában ezzel nincs is gond, ám sokszor úgy tűnt, minimális a közös tudás, emiatt pedig kutya nehéz a közös nyelv megtalálása. Ülünk így, tarkamagyarok egy barackfa alatt, és alig bírunk megszólalni. „Valós képet” festeni magunkról mindemellett azért is nagy fába vágás, mert az ehhez szükséges (?) szavak ideológiai konstrukciókkal és sztereotípiákkal terheltek. Rajtuk maradt a politikai kosz. “Vannak-e szótárak, glosszák, lexikonok, hogy megkönnyítsék a munkát vagy utat mutassanak?” Vannak. A Google nevű például azt írja, idézzük: hungarians are martians, hungarians are rude, hungarians are racist.  A viszonyulásunk leginkább kétféle lett: az önkorbácsoló vagy a cinikus-ironikus.

Csaba véleménye szerint, ha a világ összes magyarját egybegyúrnánk, nő lenne és Emesének hívnák. A legizgalmasabb feladat az volt, amikor szembe kellett ülnünk egymással, annak függvényében, hogy kinek fontos, hogy magyar, és kinek nem. Nekem például nem az, ezen a listán még csak nem is dobogós. Paul, aki román, azt mondta, hogy neki az. (“Jóóvan, b*sszátok meg, akkar nekem fontos hagy maagyar vagyak.”) Az életemnek fontos része az, hogy magyar vagyok – érveltek a szembenülők. OK, de mi van, ha az életem nem én vagyok?

Második nap sajnos el kellett búcsúznunk Emőkétől, valami becsípődött neki, mint a népieknek a mi a magyar kérdés, és haza kellett mennie helyremasszíroztatni. Összeállt három jelenet azokból a történetekből, amiket felszínre hozott az alapanyag.

A közös munka mikéntjéről, az alkotás folyamatáról a rendezőket, Benkó Bencét és Fábián Pétert kérdeztem.

„Mi így szoktunk dolgozni: eltöltünk tíz napot együtt, sokat kísérletezünk, valami bejön, valami nem, de abból gyűjtünk egy anyagot, és következőkor már hozunk a színészeknek egy kész valamit, amin effektív elkezdünk dolgozni.  Ehhez persze hozzáírunk, viszont nem lesz számukra ismeretlen, sokszor a saját mondataikat használjuk fel.”

„Az első etap lényege, hogy sok mindent körbejárjunk, kipróbáljunk, ismerkedjünk. Mennyire inspiráljuk egymást, mennyire érdekli a résztvevőket a téma, milyen ajánlatok érkeznek. A végeredmény az lesz, amit közösen belerakunk.”

Köszönjük a figyelmet, innen a károlyi termálstrandról (nem bírtuk tovább, előkerült a fürdőruha), pár nap múlva ismét jelentkezünk, addig is fogyasszanak megfelelő mennyiségű folyadékot, naptejet. La revedere.