Szétbeszéd a testről
Re: test/gondolat, szó/mozdulat, értelem-izom, drámát-megtestesítés, színészi-test-hazugság, légzés, testtechnikák
A Játéktér 2015. őszi számából
Fotó: Florin Biolan, Barabás Zsolt
Berekméri Katalin
A szituáció-cél megértése teszi a színész testét intelligenssé, így képes adott pillanatban már gondolkodás nélkül mozdulni, érezni. Ilyenkor a test gyorsabb a gondolatnál, a szituáció-cél újabb kontextusát fáziskülönbséggel a test recepciójából, reakciójából érti meg a gondolkodás.
Bogdán Zsolt András
Minden hang, minden mozdulat csendből és mozdulatlanságból születik, és oda is hull vissza. Ez a törékenység, megismételhetetlenség képezi a drámaiságát és egyben a szépségét is. Ahol a csend, a fokozott figyelem folytán a nézőben megvastagszik, besűrűsödik, ott a színészben épp ellenkezőleg, kifeslik és hangot mozdul vagy mozdulatot szól. Mikor mit. Majdnem egyszerre történik minden, egymásra futva, összetorlódva, mégis a legnagyobb rend értelmében.
A test, a tudatlanok tudásával, már azelőtt tud mindent a mozdulatról, mielőtt az egy érzés mentén bennünk fölfakadna, kibomlana. És fordítva, a mozdulat már azelőtt ismeri testünket, mielőtt az izmok fövényében partot érne. Tulajdonképpen a mozdulat, a gesztus kérezkedik be a testbe.
A nyelv önmagát írja, ha hagyod, ha kellőképpen performens antennád (tested) van, ami befogja a jeleket, ha egód meghúzódik a várakozás és a csend mögött. A test az, ami a bonyolult társadalmi kapcsolatok és pszichoszomatikus rendszerek mentén, ezek egymásra hatásából, a létezésből egyharmad résznyire kiáll. Csak összefüggéseiben érdemes vizsgálni.
De talán mindennél fontosabb, hogy minden mozdulatot és minden hangot a légzés aktusa előzi meg. Ez képezi minden önkifejezés, átlényegülés, metamorfózis alapját; a szervezet kettős számrendszere ez, mely minden emóciót mozgássá és hanggá, minden hangot és mozgást emócióvá alakít át.
Csíky András, valami pazar eleganciával, sokkal tömörebben fogalmazta meg mindezt, egy próba folyamán: „Fiúka, gesztus nincs, csak amikor van!!!”
B. Fülöp Erzsébet
Egyik kolozsvári színészmesterség-vizsgámra meghívtam Bogdán Zsoltot, és amikor később beszélgettünk a látottakról, rákérdeztem az egyik hallgató teljesítményére, aki testi expresszivitásban sokat fejlődött. Zsolt kategorikusan válaszolt: „Lehet, hogy merészebben dolgozik, de egész vizsga alatt nem történt vele semmi. Figyelted a mellkasát?! Végig ugyanúgy lélegzett!”
Természetesen egy performert, aki a színészi test alapos ismerője, aki a test több típusú diskurzusát valósította meg színpadon, nem lehet átverni. A nézői attitűdre jellemző „valóságeffektus” fogalmat Roland Barthes 1968-ban vezette be, azóta a modern idegtudomány a 90-es években felfedezte a tükörneuronokat. Az adott előadás, színészi játék hiteléért az adott nézők tükörneuronjai a felelősek. Mivel ezek az idegsejtek által képesek vagyunk mások mozdulatait, arckifejezéseit, érzelmi állapotát visszatükrözni, egy jó előadás vagy színészi játék hatása a néző pszichofizikai szintjén is megtapasztalható. Hazudhat-e a test a színpadon? Rá kell bíznunk magunkat a nézői testérzetre.
Bogdán Zsolt a Woyzeck című előadásban (r.: Mihai Măniuțiu). Kolozsvári Állami Magyar Színház 2004/2005.
Köllő Csongor
Az első a mozdulat, de ez belső mozgásra értendő. Impulzus. Milyen belső mozgást rendelek hozzá a szóhoz, a mozdulathoz? Lényegtelen tehát, hogy mivel kezdünk: szóval vagy mozdulattal. Lényegbevágó viszont, hogy a folyamatban létrejöjjön a történés szervesítése. Önmagában a „szép” szó semmit nem ér, mint ahogy önmagában a „szép” mozdulat, mozgás sem. De ha a folyamatban a színész az egyikről átszáll a másikra, és közben bevonja a lehető legtöbb szerveződési szintjét (az értelmét, a testét és annak részeit, a reflexeit, asszociációit és megannyi más elemet), akkor valóban elér(het) a kifejezéshez. Minden más csak ideológia, elmélet, eszmefuttatás. Shakespeare-nél például sok szerelem a májban van (Orsino herceg). Ha ezt a színész nem értelmezi konkrétan, akkor csak egy gondolatot fogalmaz meg, „szép” beszéddel. Ilyen módon Martha Grahamnak és Wilsonnak igazuk van: a test tényleg nem hazudik. Az elmélkedő elme viszont megpróbálhat a testen keresztül hazudni. Csak nem számol azzal, hogy kívülről minden látszik.
Szabó K. István
Az meglehet, hogy a test nem hazudik, de attól még megtörténhet, hogy nem mond IGAZAT. A színészi anatómia rendszere rendkívül összetett, és képzés által alkalmas az átverésre. „A különbség a színész-prostituált és a színész-szent között gyakorlatilag megfelel annak, ami a prostituált mesterséget megkülönbözteti a tényleges szeretetből fakadó odaadástól – az önfeláldozástól” – állítja Grotowski, és én azt gondolom, hogy csak ez utóbbi, induktív módszer alkalmas az igazság tolmácsolására.
A mozdulatban ott gyökerezik a szó, ha kell, kivirágzik, ha nem, fordul egyet. A test valójában az aktus komplexuma. Építhető, formálható, finomítható, képesség és igény szerint. A testi gondolkodás: jelek organikus egymásra épülése. A színpadi játék/jelenlét pedig ezek hatékony közvetítésének mechanikája.
Testtechnikákat a színész önmagára figyelve alakít, felfedezve saját testi funkcióinak összefüggéseit, rezonátorait, melyek által megértheti egyediségét. Önmagává szelídülve, az „idegen” szövegek, szavak is igazodnak a módszerhez, és a színész képes azokat megszűrni gondolatvilágán keresztül.
Pálffy Tibor Hobó
Első a rend, aztán a csend! Fegyelem! Figyelem! Ez a Hobo- (Földes László) idézet jutott eszembe, amikor a szomszéd macskája hirtelen mozdulatlanná vált. Természetellenesen, de természetszerűen – egyik hátsó lába hosszan kinyújtva hátrafele, egyik első lábbal a levegőben. Mozdulatlansága eltartott úgy fél percig, majd, amilyen váratlanul megállt, ugyanolyan váratlanul elindult. Anélkül azonban, hogy a madár látható lett volna, ahogy Wilson híres példájában mondja. És ismételten megállt, indult. Mindig váratlanul, meglepetésszerűen. Egyvalami viszont állandósággal bírt, aminek ez az egész koreográfia alá volt rendelve: a FIGYELEM.
Aztán mintha valami olyan történt még, hogy jött egy kisgyerek, s meg akarta fogni a macska farkát…
Tompa Gábor
Van-e nem testi színház? Szó nélküli irodalom? A színház: test a térben. Az a test a színházban, ami a betű a papíron. Az első, empirikus úton érzékelhető meghatározott réteg a színpadon a tárgyi világ. Ahogy a szó, a test is hazudhat. A jó színész testéről olvasni lehet, hogy mit gondol. És a szem is a test része. A színész: a költői test (Lecoq). A valóságot előbb a testünkkel érzékeljük. Van-e testen kívüli színház? Egy „plátói” színház? Belszínház? Bélszínház? A jó színházi pillanat borzongató gyönyör. Gyorsan virágzik, akár a Cseresznyéskert. A „libabőr” a test metafizikája.
Szerkesztette Ungvári Zrínyi Ildikó