Vékony Biborka: Peter Brook és Georges Banu egyazon könyvben

„Ez a könyv egy megtett útról szól. Peter Brookról a Bouffes du Nord-ban az Athéni Timontól a Hamletig.” [1] Ezt írja Georges Banu, aki közvetlenül ismeri Brook rendezéseit, munkásságát, azaz pályafutását a Bouffes-ben. De a könyv nem csupán Brook itteni munkásságát mutatja be, hanem egész életútját.

A könyv borítóján Peter Brook látható a párizsi Bouffes du Nord-ban, amelyet a londoni Royal Shakespeare Company elhagyása után alapított, újított fel. Igazán itt tudhatta a színházat magáénak, ezt nevezhetnénk az ő színházának.

A könyv megértéséhez nem szükséges színházi szótárt elővenni, nem kell mögöttes elméleti tudás ahhoz, hogy megértsük. Mindenki számára érthető, olvasmányos, izgalmas könyv.

Banu úgy írja le Brook színházát és meglátásait, mintha egyszerűen bemutatná nekünk a rendező gondolatait, történeteit, megvalósításait. Brookkal együtt a színházi modernitás kiemelkedő személyét is megismerjük, aki részese volt ennek a kornak: Georges Banut. Az író saját történeteit is megosztja, amelyeket Brook mellett élt át, vele élt meg. Valamint Brook kalandjait, utazásait is beleszövi a kötetbe. Talán azért működik ilyen jól a könyv szerkezete, mert nagyon hasonlóan gondolkodnak a színházról. Ezt próbálja közelebb hozni Banu az olvasóhoz. Röviden, néhány oldalas fejezetekben mesél a tematikáról, amelyet történetekkel fűszerez, kronologikus formában, ettől lesz igazán olvasmányos. Néha el-el kalandozik az emlékezetében, de soha nem tér el teljesen, ugyanabban a körben mozog, és újra feleleveníti a már korábban érintett témákat.

Korszakokra osztja az életutat, külön veszi az alkotástechnikákat, az alkotáselemzést, a kultúrtörténetet, kutatásait. Könnyen rá lehet találni egy-egy korszakra, mivel a tartalomjegyzék irányít.

„A színházról való beszédben Brook szüntelenül egy második kifejezésre hivatkozik, amelyet a környező valóságból vett, különösen a szerves folyamatok köréből (implicit módon a színház organikus mivoltát is kifejezve ezzel). Ahhoz, hogy színházról beszélhessen, és színházat csinálhasson, Brook közvetlenül az élethez fordul, megkerülve a kultúra közbenjárását. Olyasmihez folyamodik, amit átfogóan az eleven metaforájának nevezhetnénk. Bőségesen találhatunk példákat erre, és Brook a jelentésmezőket csakis az analógia hatékonyságának kritériumai alapján válogatja: az ő metaforáinak területe az élet komplexitásával bír.”

Brook viszonyítja a színházat a biológiai ciklushoz, az élelemhez, az építéshez, az utazáshoz, a városi élethez, a természethez, a kozmoszhoz, a társadalomhoz és az azáltal generált hatalomhoz, a technikához, a holográfiához és a  kultúrához is. A legizgalmasabb az élelemhez való viszonyítás, amelyben a színházat étteremnek tekinti, ahová a rendező mint szakács kerül be, s a társulat lesz a kenyér, amelyhez az összes hozzávaló szükséges, ezek a színészek. A közönség a tűz képében jelenik  meg, amely által megsül a kenyér, a szereposztás a válogatott alapanyagok összessége, a próbafolyamat pedig a kenyér sütése. Bár Daróczi Enikő fordításában főzés szerepel, de a kenyeret ugyebár sütni szokás. Sajnos nem ez az egyetlen hiba fordításában, üres tér helyett például néhol üres helyet ír. A kötetet nem az eredeti francia nyelvből fordították, hanem egy román nyelvű kiadásból.

Ha a képzőművészet irányából nézzük Brookot, akkor leginkább a kubizmus irányzatába sorolhatnánk. „Brook nem lesz soha egységes, őt nézve el kell fogadnunk azt a bizonyos shifting point of view-t, a nézőpontváltást, más szóval a látószög sokféleségét. Brook az abszolútot keresi, de nem sikerül figyelmen kívül hagynia a viszonylagosságot. Miközben a színháza egységes, színészei sokfélék. Termékeny ellentmondás, amely önazonosságának alapja.”

Peter Brook megírja Az üres teret, amelyben megfogalmaz négy színházi formát: a holt színházat, a szent színházat, a nyers színházat és a közvetlen színházat. Az utóbbiban a saját színházáról beszél, arról, amelyet ő képvisel. Georges Banunak a Peter Brook és az egyszerű formák színháza című könyve mindezt kitágítva, elemezve, történetszerűen meséli el.