A 2016-os év színházi legjei

A 2016-os év színházi legjei

Szerkesztőségünkből Ungvári Zrínyi Ildikó, Zsigmond Andrea és Varga Anikó Köllő Kata színikritikussal együtt arra vállalkozott, hogy összegzi az idei év legfontosabb színházi előadásait és eseményeit.

Nem szándékunk sorrendbe állítani az előadásokat, színházi érzékenysége miatt mégis a Györfi Csaba által rendezett-koreografált Fade out-ot (András Lóránt Társulat, Marosvásárhely) emelnénk ki elsőként – a Matei Vișniec drámája alapján létrehozott fizikai színházi alkotás üde, sűrű előadás, amely egy következetes mozgásszínházi gondolkodás, társulati munka beérését is jelzi. A gyerek-szülő viszonyról szóló kolozsvári Homemade közösségi színházi alkotásként arra is jó példa, hogy ebben a műfajban is megszólalhat a kőszínház. Kevés azon erdélyi alkotások száma, ami segítené a múlttal való szembenézést, és e tekintetben a kolozsvári Kalucsnit és a szatmári Pornó c. előadásokat emelnénk ki – mindkettő Visky András rendezése. Az üvegcipőben (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Tompa Miklós Társulat) izgalmas, miként működik a Mohácsi féle színházi nyelv egy erdélyi társulattal való közös munkában – a Keresztes Attila rendezte Sirály teret-időt kitágító színházi kísérlet, gondolati és a színészi játék szempontjából is mély előadás. Radu Afrim Temesváron rendezett A néző élete és halála önreflexív színháziassággal, álomszerű jeleneteken keresztül viszi színre a színház többnyire láthatatlanságban maradó világát: a nézőtér és takarás történeteit. Az úrhatnám polgár – Sardar Tagirovsky szentgyörgyi rendezése – a társadalmi képmutatás történetét a „halál” színe előtt játssza le, sokféle színházi nyelvet, megoldást elegyítve egymással.

A gyergyói Figura Stúdiót az évadterv kapcsán említenénk, koncepciójuk szinte teljes egészében fiatal rendezők – Sardar Tagirovsky, Botos Bálint, Albu István, Nagy Botond – meghívására épít: a Székely Csaba magyarította Zűrzavaros éccakában a balkániság kortárs erdélyi magyar kiszerelésével találkozhat a néző; a Barabás Olga rendezte A 12-es kórterem különleges formanyelvi kísérlet. Fesztiválok tekintetében továbbra is a temesvári TESZT a legmarkánsabb, legprogresszívebb színházi rendezvény: a színház és társadalom, közösség és egyén viszonyával foglalkozó előadások jól átgondolt dramaturgia szerint követték egymást.