Káosz a Tomcsa Sándor Színházban

Káosz a Tomcsa Sándor Színházban

Ezúttal egy finn darabbal lepte meg nézőit a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Mika Myllyaho Káosz című fekete komédiájának bemutatójára április 20-án este 7 órától került sor.

A Káosz Kató Zsolt rendezésében készült, Jankó-Szép Yvette magyar nyelvű fordítása alapján. A mű érdekessége, hogy a szerzői utasításhoz híven az összes szerepet három színművésznő játssza: Albert Orsolya, P. Fincziski Andrea és Mezei Gabriella. Az előadás látványterveit Kerezsi Nemere és Dobondi A. Lehel készítette.

A próbafolyamat alatt a szerzőt, a rendezőt és a három színművésznőt  Ferencz Zsófia a Tomcsa Sándor Színház munkatársa kérdezte a darabról, a szerepekhez, a témához való viszonyulásukról.

Beszélgetés az alkotókkal 

Mika Myllyahot a következő kéréssel kerestük fel:

Több történelmi esemény is zajlott/zajlik amióta megírta a művet 2008-ban. Ennek tekintetében megkérnénk, hogy fogalmazza meg röviden a darab üzenetét azok számára, akik 2017-ben találkoznak vele.

A témám az agresszió, annak megjelenítése, ahogyan a nyugati kultúra nem akarja elfogadni a nőkben rejlő agresszivitást. Azt gondolom, manapság még inkább tabu téma, mint tíz évvel ezelőtt, vagyis, semmi sem változott, nem vált elfogadottabbá. Ez még mindig aktuális!

Gondoljunk csak a férfi politikusok nagyon agresszív viselkedésére és arra, ahogy a mástól jövő agressziót elutasítják, sőt ezt egyfajta fegyverként használják.

Szerintem a nők élete még nehezebb lett, ezért jelenleg a Káosz második részén dolgozom, amely 2019-ben fog megjelenni.

P. Fincziski Andrea
Fotó: Balázs Attila

P. Fincziski Andrea játssza a három főszereplő egyikét, Emmit. Arról kérdeztük hogyan érzi magát ebben a szerepben.

Még a próbafolyamat kezdete előtt megjelöltél egy szerepet a darabból, amit szívesen játszottál volna, de végül nem azt kaptad. Mesélj arról, hogyan érzed magad a végleges szerepben?

– Emmit kóstolgatom és benne mindazt, ami megszólal velem. Egy nem megalkuvó, nonkonformista nő, romokban heverő házassággal, egyre több újságírói munkával – ami elengedhetetlen a lakáshitel törlesztéséhez – és az igyekezettel, hogy a felszínen maradjon. Minden rendben van és semmi sincs rendben. Csak egyetlen lehetőség van: a kőkemény szembenézés önmagunkkal.

Albert Orsolya
Fotó: Balázs Attila

Albert Orsolya, aki Juliát, Emmi húgát alakítja, szerepével kapcsolatos kérdésünkre a következőket nyilatkozta:

– Az én történetem akkor kezdődött, amikor kézbe kaptam a Káosz szövegkönyvet, és választanom kellett, melyik szerep áll hozzám a legközelebb. Emmit választottam, ő tűnt a legfiatalabbnak, emellett egy kislánya van, újságíró, nyitott a világ dolgaira. Tisztára én vagyok, gondoltam. Aztán nem Ő lettem. Hanem Julia, aki terapeuta, egyedülálló, igazi XXI. századi karrierista szingli nő. Az elején fura volt elvonatkoztatni, elfelejteni, amit elképzeltem Emmiről és Juliáról, de aztán egyre izgalmasabb lett a dolog, és ma már teljesen úgy érzem jobb így.  Kihívás számomra megfogni Julia nőiességét, szexualitását, hedonista életfelfogását, de ugyanakkor érzelmi szikárságát, a jól felépített életének másokon átgázoló működtetését.

Mezei Gabriella
Fotó: Balázs Attila

Mezei Gabriella egy harminchat éves, két gyerekes általános iskolai tanárnőt, Sofiát játssza. A többiekhez hasonlóan ő is más szerepet kapott, mint amire számított:

– Már többször előfordult velem próbafolyamat előtt, hogy gondoltam egy szerepre, amit esetleg rám oszthatnak, és teljesen mást kaptam meg. Ezekben az esetekben a lelkem sokkal jobban örült a rám osztott szerepnek. Ilyenkor a rendező, gondolom, jobban ráérzett a belső világomra. Természetesen, az a rendező, aki jól figyel, meg is látja a lényeget egy színészben. Az ember másképp látja magát belülről, mint ahogyan őt látják. Én hajlamos vagyok ösztönösen a könnyebb utat választani, ha megadják a lehetőséget, aztán sokkal jobban örülök annak, amit rám osztanak, mert az kihívás, kénytelen vagyok mélyebbre nyúlni a lelkemben, esetleg felpiszkálni a témába vágó régi sebeket. Velem most ez történt, és nagyon örülök ennek, mert így érzem, hogy a rendezőnek is fontos ez, figyel rám.

A rendezővel, Kató Zsolttal a mű központi témájáról beszélgettünk, ugyanis ő már foglalkozott ezzel a témával korábban is:

Még volt olyan alkotásod, amelyben a Káoszéhoz hasonló témát dolgoztál fel – a nőkön elkövetett agresszió és a nők által elkövetett agresszió. Mesélj kicsit, ezen művek közötti párhuzamról és arról, hogy miért foglalkoztat téged ez a téma?

– Talán Milan Kundera, Hamis autóstop című novellájának film-adaptációját említhetném meg (La petite mort/Kis halál, 2008, TV film), mely képezheti, ha egyáltalán képezi, ennek a párhuzamnak a másik ágát. Inkább az agressziót és annak kiváltó okait emelném ki közös, feldolgozásra kerülő témaként. Az, hogy ennek elszenvedői vagy éppen osztogatói a nők, az csupán véletlen az én esetemben. Mindig is foglalkoztatott az, hogy hol csúszhat el az emberi ítélőképesség annyira, hogy a társadalom perifériájára sodorja önmagát? Mi az az érzelmi faktor, melyet ha nagyon mélyre ásunk magunkban és nem engedjük a felszínre jönni, akkor rossz döntések hosszú sorát kezdjük meghozni? És ami a legfontosabb számomra, hogy létezik-e feloldás szorongásainkból? Remélem, tudunk ezekre a kérdésekre megfelelő válaszokat nyújtani!