Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (6.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (6.)

Még mindig gondolkodom a színészetről

 (A fotón Marc André Right of Return c. munkája)

Semminek sincs vége.
Tehát az előadás sincs kész. A szerep sincs.
De akkor mire készülünk? Mit próbálunk?

Amit megtanultunk, az valóban úgy van?
Amit felfedezünk, az a sajátunk?
Melyik sajátunké, ha mi magunk örökké változunk?
A felfedezést fel lehet ismét fedezni? Vagy tudássá lesz és többé nincs jelen.

Meddig tapasztalat a tapasztalat, és mikortól válik rutinná? Modorrá…
Miért nem bízunk magunkban?
Nem a magunkról alkotott képben, az valóban csak egy kép. Egy illúzió. Abban tényleg nem lehet bízni.

De magunkban. Miért nem bízunk?
Mert nem ismerjük magunkat?
Miért nem ismerjük magunkat?
Mert félünk magunktól? Attól, aki az „én” helyett van?

__________

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (5.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (4.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (3.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (2.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER