Találkozások kortárs színtéren - Kerekasztal-beszélgetés Matei Vișniec-kel

Találkozások kortárs színtéren – Kerekasztal-beszélgetés Matei Vișniec-kel

A kilencedik alkalommal megrendezett dráMA kortárs színházi fesztivál, egy, a kortárs irodalom és színház terén kiemelkedő személyiséggel indíthatta rendezvénysorozatát, amely fő témájaként a mai drámaírás helyzetét és alkotói folyamatának bemutatását jelölte ki.

Matei Vișniec nemcsak a román, de nemrégiben megszerzett irodalmi címe által, immár a francia írói társaság fontos szereplője is. A Romániából Franciaországba vándorolt személyiségek között, ő a második, Eugène Ionesco mellett, akinek sikerült kivívnia helyét a frankofón írók sorában. Elmondása szerint, ez a kinevezés, illetve nevének szócikként való jegyzése a francia művészetet formáló, külföldi alkotók lexikonjában, írói tevékenységének egyik legértékesebb elismerése.

Személye és élettapasztalata tehát, mélyebb betekintést engedett egy kortárs alkotó gondolatvilágának, eszmeiségének, illetve gyakorlati tevékenységének folyamataiba. Ilyen módon, a beszélgetés Zakariás Zalán moderálásával, három fő kérdés köré szerveződött, melyek az életfilozófiáján, tudósító- és drámaíró mivoltán keresztül kívánták körüljárni a témát, majd végül egy több mint 40 éve elfeledett, ifjúkori barátság felidézésére is sor került.

Az első kérdés inkább a személyhez, mintsem az íróhoz szólt és visszatekintve az életben elérhető dolgok között a számára legfontosabbat kívánta megtudni. Válaszként, érzékletes leírásban tudtuk meg fiatalságának törekvéseit, melyek mára már értéktelenebbé váltak annak az alázatnak a tükrében, melyeket személyes elérései és hosszú évek tapasztalatai formáltak. A 61 éves író szemszögéből az életben a legfontosabb a kiteljesedés, illetve annak az egyetlen hivatásnak a megtalálása, amelyre a tehetség szüli az embert. Továbbá, írásaihoz visszacsatolva elmondta, hogy számára egyre inkább az emberbe vetett hit, mintsem egy kozmikus autoritás tisztelete jelenti munkáinak legfontosabb forrását.

A beszélgetés ezen pontján az alkotás folyamata és céljai kerültek előtérbe, melyeknek kiindulópontja az este folyamán bemutatott Migránsoook című dráma volt. A mélyen dokumentált mű fő célja rámutatni a „dilemmára” és nem megoldást adni egy bizonyos akut társadalmi „problémára”. A két kifejezés az író szerint, zsigeri különbségeket tartalmaz, hiszen a problémára mindig van megoldás, ellenben, ha felmerül egy dilemma, az –antik görög drámai hasonlattal élve,- tőlünk független erőktől irányított,melyek csupán újabb kérdéseket vethetnek fel. Az író egy olyan színházcsinálásban hisz, amely társadalmi jellegű, de nem didaktikus, és nem kíván megkövült moralitássémákból építkezve színre lépni. Sokkal inkább tekinti érvényesnek az olyan előadásokat, amelyek vitaindító jellegükkel, színházról és életről beszélnek, illetve beszélgetésre késztetik nézőiket. Így íróként, a jövőben inkább irányulna olyan témák és olyan alkotások létrehozása felé, amelyek az elmére hatnak realitásukban, és a lélekre megalkotottságukban. Azaz, valós tényeken alapszanak, de stílusvilágához híven, nem vetkőzik le az abszurd groteszkségüket, sem lírai megformáltságukat, ezáltal munkáiban eggyé válhat a sokszor lelkében párbajt vívó zsurnaliszta és író. Az alkotás folyamatáról megtudhattuk továbbá, hogy egy magával kötött egyezség eredményeként, minden műve először franciául születik meg, majd saját maga ülteti át anyanyelvébe, a románba. Ez a folyamat nála a nyelvvel szembeni alázat megtestesítését jelenti, hiszen egy idegen közegben a szavak sem mozognak oly könnyed parancsszóra, mint a veleszületett készségek irányítása alatt. Ő tehát, el akarta hagyni ezt a könnyedséget, hogy majd a románra visszatérve új energiákkal ölthesse formába mondanivalóját.

Bíró Gábor és Matei Vișniec

A kerekasztal-beszélgetés záróakkordjaként egy olyan nem várt, de annál szívesebben üdvözölt találkozásra került sor, amelyre azt hiszem nem számított útja során. Egy grafika-táborban kötött barátság elevenedett meg újra Bíró Gábor megjelenésével, aki kezében szorongatta Matei Vișniec 17 éves korában készített, mostanra bekeretezett grafikáit, nagy szeretettel nyújtva át azokat, a szavakkal küszködő írónak.

A kortárs művészet és a belőle felépülő fesztivál talán legszebb eredményei közé sorolhatóak, az efféle váratlan találkozások, amelyek összekötnek embert és alkotást és tovább élnek a múltat idéző jelenben.