Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (7.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (7.)

Még mindig gondolkodom a színészetről

(A fotón Ai Wei Wei munkája)

Ami az én fejemben van, az az én fejemben van. Arra nem hivatkozhatok. Arra nem építhetek semmilyen párbeszédet mindaddig, amíg fel nem tárom azt, ami az én fejemben van.
Erre szolgál az expozíció.
Minden, ami az expozíció előtt van: nem létezik. Nem láttam, nem hallottam, nincs tudomásom róla.
Olyan, mint a fejemben lévő dolgok. Amíg ki nem mondtam, nem léteznek, csak az én fejemben keltik a létező valóság illúzióját. És növelik a zavart, a félreértést.

Minden utalás, minden szimbólum, minden metafora – célt téveszt.
A „többletjelentést” (ha van ilyen) nem én adom, hanem az, aki kapja. Ő adja hozzá.
Én minél egyszerűbb vagyok, annál több jelentésre adok lehetőséget.
Ha másként cselekszem: ideológussá válok.

______________

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (6.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (5.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (4.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (3.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER (2.)

Hatházi András: A SZÉKEN ÜLŐ EMBER