Péter Emőke: Hatéves fesztivál (nem csak) hatéves lurkóknak

Péter Emőke: Hatéves fesztivál (nem csak) hatéves lurkóknak

Fotó: Sándor Levente

Az idén betöltötte hatodik életévét a csíkszeredai Lurkó Fesztivál, így jövőtől megfelel az iskolaérettség egyik feltételének. A fesztivál az évek során már azt is bizonyította, hogy egy új élethelyzethez való alkalmazkodás készségét birtokolja, és kötelességtudata is megerősödött. A fesztiválközönségnek a hozzáállásán múlik, hogy mennyire fog tudni megbirkózni a rendezvény az isolaévekkel együttjáró fokozott teljesítménykényszerrel. A nézők által nyújtott támogatás nélkülözhetetlen a továbbiakban is, hiszen a fesztivál önbizalmának és motivációjának megerősödése a tét.

A fesztivál direkt célcsoportjának gondolkodásában még nem tudatosult, hogy milyen szerencsés folyamatban vesznek részt, de mi, a felnőtt közönség, rávezethetjük őket. Amennyiben nem lankad a fesztivál látogatottsága, megmarad iránta a „fizetőképes” kereslet, biztosan megmaradnak a lelkes és motivált szervezők, akik „összekalapolják” a szükséges pénzt és közönséget. Aki dolgozott már rendezvényszervezésben, sejtheti, hogy számtalan telefonhívás, pályázati űrlap, költségvetés-táblázat lapul a mögött, hogy a csíki gyerekek önfeledten felkacaghassanak a korosztályuknak szóló előadás alatt.

Csíki Játékszín csapatának szervezőmunkája hat éve biztosítja tehát a környék gyerekei számára az esélyegyenlőséget a színházi élmények terén. Könnyen számszerűsíthető, hogy egy nagyobb város gyereklakói mennyivel kevesebb anyagi erőforrás ráfordításával jutnak színházi élményhez, mint egy vidéki település neveltjei. Amíg egy fővárosban élő óvodás válogathat a programokból, mérlegelheti, hogy A brémai muzsikusokhoz vagy Sziklahitű Szent Lászlóhoz van kedve, addig a kisebb település gyerekének alkalmazkodnia kell a szűkösebb kínálathoz, és minden lehetőséggel élnie kell, amelyet településének kultúraszervezői biztosítanak.

Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy az a csíki kisóvodás, aki 2013-ban még zsigeri őszinteséggel belekiabált a bábszínház szövegébe, az az idén már visszafogottan ül a székben, és előadás végén véleményt fogalmaz az előadásról. Vagy az a másféléves apróság, aki 2016-ban a Pity-PALATTY előadás színeit, formáit bámulta, az idén már a Csacsifogat verssorait  mondja kívülről a színészekkel együtt. Az a tini, aki 2015-ben A hosszabbik út című produkcióban passzív nézőként hirtelen azon kapta magát, hogy irányíthatja a színpadi szereplők sorsát, az idén már aktívan részt vállal a Klamm tanár urat megmentő forgatókönyv kitalálásában. Az érettségi vizsgára készülő középiskolás diák, aki osztálytermében átélte a Bánk bán-sztorit a Bánk bán? Jelen! produkcióban, barátságosabbnak érzi a többi  kötelezőnek és nehézkesnek vélt irodalmi művet is. Azt a fiatal olvasót, akit a kötelező olvasmányok nehezen szólítnak meg, megszólította az Ady/Petőfi a Márton Áron Gimnázium osztálytermében, amely során a két irodalmi sztár hétköznapi emberarca villant fel.

A fenti néhány példa jól tükrözi, hogy a Lurkó Fesztivál elindításával a fesztivál főszervezője, a Csíki Játékszín vállalta azt a plusz terhet, hogy kiképezi saját kritikus közönségét. A munkássága számára kockázatos és áldatlan állapotokat hozhat létre, ha éppen azok lesznek elégedetlenek az előadásaikkal, akiket ő nevelt gondolkodó, többszemléletű, nyitott csíki nézővé. A Játékszín környéke a fesztivál ideje alatt az előadások előtt és után megtelik gyereksereggel, mint a fagyizók környéke forró vakációs napokon. A Lurkó Fesztivál előadásain felnőtt közönség már nem a naftalinszagú vasalt ing és a kényelmetlen körömcipő viselésével azonosítja a színházbajárást. Nem zavarja, ha kizökkentik komfortzónájából formabontó előadásmóddal, improvizációval. Elvárja a multidiszciplinaritást, az intertextualitást, büszke a műveltségére, ugyanakkor alázattal elfogadja (reméljük), hogy más színházízlés is létezik, mint a sajátja.

A Játékszín saját tevékenységét bonyolítja azzal, hogy többféle közönség igényének kell majd eleget tennie. A Lurkó Fesztivál szervezése nemes feladat, eredménye hosszú távon fog jelentkezni, és nehezebben számszerűsíthető, mint a pityókatermesztés, a borvízeladás vagy egy hokimeccseredmény. A nevelők, a döntéshozók, az adófizetők és elsősorban a szülők kell belássák, hogy az utánpótlásnevelés a színház terén is pontosan olyan fontos, mint az élet más területein. Előfordulhat olyan élethelyzet is, hogy egy jól sikerült előadásról hazatért gyerek vezeti rá szüleit a felismerésre, hogy nem a néhány lejes belépőjegy kifizetése az akadálya a rendszeres színházbajárásnak.

Természetesen nem kell mindenkinek a színház iránt elkötelezett életet élnie, de aki szeretne, annak fel kell kínálni a lehetőséget a Csíki-medencében is. Ebben a földrajzi térségben a fesztivál egyedi és hiánypótló, és ez bár közhelyesen hangzik, de igaz. Véleményem szerint nem évente és nem is kétévente egyet, hanem egyévente két Lurkó Fesztivált kellene szervezni, hátha az előadások hangulata és utójátéka a nézők gondolataiban bevilágítaná a hideg, hosszú estéket és a ködös, komor csíki reggeleket.

Egyelőre maradunk nézőként a legutóbbi élményekkel, melyek során felnőttként azon kaptam magam, hogy nem magán az előadáson szórakozom, hanem a gyerekközönség reakcióján: az óvodások és kisiskolások harsány és őszinte bekiabálásán és kacagásán, vagy a tizenévesek okos, bátor véleményén.

A néhány legfontosabb tudnivalót a Lurkó Fesztivál hatodik kiadásáról tömören összefoglalja a népszerű videómegosztón közzé tett kisfilm Lurkó Fesztivál 2018 – a hatodik kiadás összefoglalója címmel. A 35 perces kisfilmben megszólalnak szervezők, előadók, megtudhatunk számos információt a produkciókkal kapcsolatban: létrejöttének körülményeit, a munkafolyamat érdekességeit, a megtapasztalt nézői reakciókat. Mint mozifilmeknél az „előzetes”, úgy hat ránk a pár perces betekintés a produkciókba. Aki részt vett előadásokon, annak hasznosak a kisfilmben halott háttérinformációk, segítségükkel válik teljessé az élmény. Aki nem vett részt előadásokon, az elmulasztott lehetőség miatt érzett lelkiismeretfurdalással keresgélni kezdi a következő alkalmat.

Az előadások minden érzékszervünkre próbálnak hatni. A Kőszív c. produkció végén azok a gyerekek, akikbe otthon bele kell könyörögni egy kanál ebédet, mint éhenkórászok tolongnak egy falás kóstolóért. Minden évben a Lurkó Fesztivál segít kiszagolni a csíki télies tavasz utáni nyár illatát, kitapogatni a sötétben a nézőtéri szék kényelmét, látásunkat élesíti, hallásunkat javítja.

Rajtunk áll, hogy majd hétévesen miként játszik a szívünkkel és elménkkel.