Alapkőletétel és Bocsárdi-bemutató Szatmáron

Alapkőletétel és Bocsárdi-bemutató Szatmáron

Sajtótájékoztatón számoltak be a szatmári színházi ünnepnap programjáról és az igen különlegesnek ígérkező Scapin című komédia bemutatójáról.

Színháztörténeti pillanat és igazi ünnepnap lesz a Harag György Társulat számára a május 17-e, amikor a Hám János (egykori Bem) utcában leteszik az alapkövét Szatmárnémeti új stúdiószínházának az évekkel ezelőtt összedőlt Bem utcai zsinagóga (Machzike Hatorah imaház) helyén. A társulat munkáját segítő Proscenium Alapítvány Magyarország kormányának korporatív támogatásával vásárolta meg a területet és kezdheti meg a játszóhely építését, tudtuk meg Bessenyei Gedő Istvántól, a társulat művészeti igazgatójától és az alapítvány elnökétől.

A 14 órától tartott ünnepi alapkőletételt Csirák Csaba könyvének a bemutatója követi 17.30-kor a Grandstandban. A kötet címe Szatmáron született színházi személyek és a történelmi Szatmárban született, illetve itt felnőtt színházi alkotók életrajzainak és portréinak lexikon-jellegű gyűjteményét tartalmazza. Ezt követően 18 órától a Hatvanöt év krónikája című DVD-adatbázist mutatják be, mely fotókkal, videókkal, tanulmányokkal, interjúkkal és kritikákkal tekint vissza a társulat történetébe.

A nap másik fénypontja a Scapin című előadás bemutatója lesz, a kétszeres UNITER- és Jászai-díjas Bocsárdi László rendezésében.

A kedden tartott sajtótájékoztatón a társulatigazgató őszinte örömmel üdvözölte Bocsárdi második szatmári munkáját. Mint mondta: a Scapin furfangjaiként ismertté vált darabot a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja, Rideg Zsófia fordította újra, Szatmáron pedig Benedek Zsolt és Bocsárdi László átdolgozásában kerül bemutatásra. Az előadás magán viseli Bocsárdi László utánozhatatlan formavilággal dolgozó, markáns rendezői kézjegyét.

A neves színházi mester már több alkalommal rendezett Moliére-t, de mint mondta, sokáig úgy érezte, a Scapinre még várnia kellett. Ez a darab ugyanis összefoglalja a szerzőnek a világhoz fűződő viszonyát, felvetve azt az alapvető kérdést, hogy van-e helye a művésznek, azon belül a színháznak a pénz-orientált világunkban?

Az előadás szereposztása némiképp meghökkentő, a címszereplőt ugyanis férfi színész helyett ezúttal egy színésznő, Márkó Eszter alakítja. „Ebben az előadásban nem tematikailag, hanem a szerep megformálásának módja miatt lényeges, hogy Scapin nő legyen. (…) Scapin a művész és a művészet megtestesítője, és bár a művészetnek nincsen biológiai neme, a művészben mégis benne van az a fajta hihetetlen empátia, ami elsősorban a nőben van meg, aki magában hordozza az új élet születésének lehetőségét is. Nem akartam, hogy pusztán a klasszikus férfi szolga archetipikus játékossága legyen jelen a színen. Emellett számomra Márkó Eszter már a darab első felvetődése óta azonnal behozta Scapin figuráját. Ahogy Hamletet is csak akkor szabad műsorra tűzni, ha adott egy igazi Hamlet-színész, úgy a Scapint is csak egy igazi Scapinnel lehet megoldani. Márkó Eszter pedig hordozza magában a szerepet” – mondja Bocsárdi László, aki korábban a Tévedések vígjátéka felújításakor már dolgozott a Szatmárnémetiben gyakori vendégnek számító színésznővel.

Benedek Zsolt dramaturgtól megtudtuk: az eredeti francia szöveghez leginkább hasonlító, de aktuális magyar nyelvet használó fordítást dolgozták át Bocsárdi Lászlóval. Az egyszerűsített cím pedig a markáns változtatásra utal: nem a címszereplő cselekedetei, hanem a lénye és lelki világa áll a középpontban.

„A színészek játéka számomra csodálnivaló. A Tévedések vígjátékában megtapasztaltam, hogy nagyon jók ezek a színészek, akikkel akkor és most is dolgoztam. Elsőrangú színészek. Ez abból derül ki számomra, hogy képesek az előadás bonyolult szerkezetét leigazolni a jelenlétükkel. Ennél nagyobb kihívás nem lehet egy színész számára. A jó színész nem arról szól, hogy egy karaktert jól meg tud formálni. A jó színész a karaktert is és a témát is úgy el tudja mélyíteni, hogy az már szinte szereptől függetlenül is elkezd élni” – mondja a rendező.

Scapin. Scappino. Escaper. Egy szabadulóművész. Egy művész szabadulása. Van valaki, aki képes kiszabadulni a szorult helyzetekből, ergo minket is bármikor kihúzhat a csávából. Ki ő? Egy báb, egy donor, egy szolga, aki helyettünk ereszkedik le belső poklunkba, összekoszolja magát a mi mocskainkkal és tisztára mos minket. Miért csinálja? Pénzért? Milliókat képes kihúzni a nála együgyűbb hatalmas urakból, de egy fityinget se tart meg magának. Félelmetes alak, mert megfejthetetlen. Iszonyatos, mert, ha bajba jutottunk, nélkülözhetetlen. Botrányos, hogy szükségünk van rá. Ki vagyunk szolgáltatva neki, mert gyávák, tudatlanok és hazugok vagyunk. Kell valaki, aki átlátja a kuszaságot és minden titkot tud. Kell valaki, aki előtt meztelenül őszinték lehetünk, aki öntudatlanul is tükröt tart nekünk, aki segít kikozmetikázni a bennünk lakó rútságot. De mit kezdünk ezzel a kiváló szellemmel, ha végre minden rendbejött? Adósai vagyunk és nem tudjuk megfizetni, mert bár minden tette csalás, minden szava hazugság, valójában mégsem megvesztegethető. Szabaduljunk hát meg tőle?

Az előadás szereplői: Diószegi Attila, Rappert-Vencz Gábor, Márkó Eszter, Budizsa Evelyn, Bodea Tibor, Nagy Csongor Zsolt, Orbán Zsolt, Moldován Blanka, Zákány Mihály és Budai József.

A díszlet Bartha József UNITER-díjas művész tervei alapján készült, az előadás szokatlanul színes, meseszerű jelmezeit pedig Kiss Zsuzsa tervezte. A zenét Bocsárdi Magor szerezte, a színészek mozgását Bezsán Noémi koreografálta. Az előadás light-designere Baumgartner Zsolt volt, tervezőasszisztense Cristian Gătina, asszisztense Bogár Barbara, ügyelője Varga Katalin, súgója pedig Tamás Ágnes.