Turbuly Lilla: Összeadódó energiák

Turbuly Lilla: Összeadódó energiák

Apátlanul. Szigligeti Színház, Nagyvárad
A Játéktér 2019. tavaszi számából
Borítókép: Balogh Attila. Fotó: Vigh László Miklós 

Mindig árulkodó, hogy Csehov cím nélkül fennmaradt, ifjúkori darabjához milyen címet választanak egy előadás alkotói: a semlegesebb Platonovot, vagy az Apátlanult. Botos Bálint rendező az utóbbi mellett döntött, ezzel is ráirányítva a figyelmet az előadásban kiemelt szerepet kapó szülő-gyermek kapcsolatokra. Pontosabban e kapcsolatok hiányára, de legalábbis sebzett voltára. Platonovék kisfiáról, amíg meg nem betegszik, egy másra is vonatkoztatható kérdő mondat kivételével egyetlen szó sem esik, mintha nem is létezne. Glagoljev Párizsból pénzt követelni hazatérő fia, Kirill (Sebestyén Hunor) olyan indulattal, szinte gyűlölettel támad az apjára (Kardos M. Róbert), ami már messze túl van a „szokványos” generációs ellentéteken. Vojnyicev (Hunyadi István) megrekedt valami félgyermeki állapotban az apja halála után, Platonov pedig (Balogh Attila) nagyon más életet kívánt magának, mint amilyet az apja élt, és ez az élet tényleg nagyon más lett, csak nem úgy, ahogy gondolta: kitörés helyett széthullás. Nem akart úgy élni, mint az apja, másképp viszont nem tudott.

Botos Bálint rendező az előadáshoz készült, igényes műsorfüzetben maga is arról beszél, hogy egy átmeneti korszakban, a 90-es években, átvehető minták nélkül felnőtt generáció tagja, ezért is foglalkoztatja az a hanyatló, szétcsúszó világ, ami a Platonovból kirajzolódik. Hozzátehetjük, hogy a 2010-es évek végén még mindig (vagy már megint) itt tartunk, a bizonytalan átmenet valamiből a nem tudni hova generációk alapélménye, ahogy a (konkrét vagy átvitt értelemben vett) apátlanság is. Így sokan tudhatnak kapcsolódni a Platonov magánszenvedélyekbe menekülő, dekadens világához.

A jó négyórás előadás részletes és plasztikus képet rajzol erről a széthullásról, nemcsak Platonovéról, de a körülötte lévőkéről, és az egész, önmaga lehetőségeit túlélt, megújulásra képtelen társadalmi közegéről. Mindeközben ritka az olyan Csehov-adaptáció, amelyben ennyire megvalósul a szerző szándéka, hogy komédiának tekintsék a műveit. Ezek a Csehov-figurák (legalábbis egy részük) látják magukban a nevetségest, hagyják, hogy kinevessük őket, sőt, időnként (még ha kínjukban is) ők is kinevetik saját magukat. Mániákusak, ügyetlenkednek és túlreagálnak – megannyi komikumforrás, miközben a néző a saját mániáit és túlreagálásait is kinevetheti.

Fotó: Vigh László Miklós

Bajkó Blanka Alíz egyszerű, négyszög alakban körbe futó stéget tervezett a Szigligeti stúdiójának amúgy is puritán, oszlopokkal szabdalt terébe. A stég alá és fölé beépített és néha kivilágított, zömében pasztellszínű négyzethálózat hoz némi élénkséget ebbe a térbe, de a hátsó falon látható, nagy, sötét felület erős ellensúlya ennek a kis élénkségnek. Az első felvonásban az éppen nem szereplő színészek még jelen vannak, két oldalról figyelik a játékot (nem egyértelmű, hogy a szerepben maradva vagy sem), később, a kapcsolatok szétesésével ez a színpadi közösség is megszűnik. Jelentősége van annak is, melyik jelenet zajlik a stégen és melyik az általa körülhatárolt „medencében”. Ahogy a színpadkép, a jelmezek is maiak, finom részletekkel és öszszevillanásokkal. (A Vojnyiceváért rajongó Glagoljev például inge színében is igazodik Vojnyiceva rózsaszín ruhájához. Fia, Kirill, elegáns ingben, nadrágban, de saruban, mezítláb „talpal bele” kirohanásával az akkor még kedélyes társaságba.)

Botos Bálint nem először dolgozik együtt Bocsárdi Magor zeneszerzővel, és ez az együttműködés most is az előadás javára válik, a zene az előadás karakteres alkotórésze.

A rendezés a viszonylag üres térben a szövegre (Radnai Annamária mára hangolt fordítását használják) és a színészi játék erejére épít. A pontos színészvezetés eredménye, hogy szinte mindenki a legjobb formáját hozza, a társulat munkáját többé-kevésbé folyamatosan figyelő néző is rácsodálkozhat a korábbi szintet túlteljesítő alakításokra, amelyek egymást erősítve adódnak össze. Balogh Attila Platonovjáról nehéz elképzelni, hogy akár csak egy órát is tanított egy vidéki kisiskolában, annyira távol áll tőle ez a másokat szolgáló attitűd. Az ő világában saját maga a középpont, a körülötte keringő nőbolygókkal. Nyugtalanság űzi-hajtja egyiktől a másikig, miközben önmaga, életkudarca elől menekülne. Intenzív, pontos és szenvedélyes szerepformálásával képes az előadás valódi középpontjává válni. A Vojnyiceva szerepét játszó Gajai Ágnes két oldalról mutatja meg az irányt tévesztett szenvedélyeket. A tábornokné Platonov iránti vágyakozása lerombolja önuralmát, eleganciáját, miközben megőrzi az önmagára való reflektálás képességét. Mások szenvedélyeihez pedig képes méltósággal és empátiával viszonyulni. Trabalka Cecília megformálásában Szofja története egy külön zuhanástörténet ebben a nagy, össznépi széthullásban, figyelemre méltó erővel és érzékenységgel megformálva. Szabó Eduárd titokzatosra és félelmetesre formált Oszipja, Fodor Réka alázatosságig alkalmazkodó, egy pontig mindent eltűrő Szásája is megmarad a néző emlékezetében, de a társulat szép összjátéka az itt fel nem sorolt szereplőknek is érdeme.

Trabalka Cecília és Balogh Attila. Fotó: Vigh László Miklós

Elszoktunk a hosszú előadásoktól, másfél órás egyfelvonásosokra kalibrálódott a színházi komfortzónánk. Ha egy négy óránál is hosszabb előadás végig leköti a figyelmünket, az már önmagában jelez valamit. Itt talán az utolsó félóra élveboncolásából engednénk el tíz percet. De ez jelentéktelen apróság ahhoz képest, hogy friss és hiteles Csehov-olvasat született Nagyváradon. Igazi tragikomédia a korokon és családtörténeteken túlmutató emberi árvaságról.

——————————

Apátlanul. Bemutató dátuma: 2018. november 11.; Nagyváradi Szigligeti Színház, Nagyvárad. Rendező: Botos Bálint; Író: A. P. Csehov; Fordító: Radnai Annamária; Díszlet- és jelmeztervező: Bajkó Blanka Alíz; Zene: Bocsárdi Magor. Szereplők: Balogh Attila, Bodnár Attila, Csatlós Lóránt, Dobos Imre, Fodor Réka, Gajai Ágnes, Hunyadi István, Kardos M. Róbert, ifj. Kovács Levente, Pitz Melinda, Sebestyén Hunor, Szabó Eduárd, Szotyori József, Trabalka Cecília.