Monika Kwaśniewska-Mikuła: A változás előestje? #metoo a lengyel színházban

Monika Kwaśniewska-Mikuła: A változás előestje? #metoo a lengyel színházban

A Játéktér 2019. tavaszi számából
Borítókép: #Lukrécia megerőszakolása (Gwałt na Lukrecji). Fotó: Bartek Cieniawa

A #metoo a lengyel színházban valójában (még) nem zajlott le. Legalábbis tömeges méretekben biztosan nem. Ez nem azt jelenti, hogy a lengyel színház ne küszködne a szexizmussal és a nemi erőszakkal. Éppen ellenkezőleg. Minél nagyobb a probléma, annál mélyebb, sűrűbb és jelentőségteljesebb a hallgatás. A nyílt válaszokat pletykák helyettesítik, amelyeket nem lehet bizonyítani, hiszen ha komolyan veszed őket és konkrét kérdéseket kezdesz feltenni, kiderül, hogy minden bizonytalan és pontatlan, a tanúk visszalépnek, az áldozatok pedig hallgatnak. Egy-kettő, vagy talán tucatnyi merész hang mégis megtörte a csendet – a Facebookon, az előadásokon és vitákon. Nem robbantottak ki forradalmat, de fölhangosítottak néhány, a szexuális zaklatás problémájával szorosan összefüggő polémiát. A gond, mint mindenütt, itt is rengeteg másik, mélyen a színház világában gyökerező problémával függ össze. Ezek közül az egyik egészen bizonyosan a nők jelenléte és helyzete a lengyel színházban – az éveken át lenézett és a történelemből kisatírozott, vezető és szakértő beosztásoktól távol tartott nőké. Az évek óta élénk vitát kiváltó kérdés összegzésére elsőként a HyPaTia – A lengyel színház női történetének széles körű és sokirányú projektje tett kísérletet,[1] amelynek első szakaszát csaknem egy időben foglalták össze háromkötetes kiadványban a világszerte zajló #metoo kampánnyal. A nemi erőszak problémája szorosan összefügg a lengyel színház intézményi és szimbolikus szerkezetével, amely – az (általában férfi) igazgató és a (szintén főleg férfi) rendezőzseni hatalmának árnyékában – a hierarchikus, falusias és patriarchális viszonyokat tartja életben.[2]

A #metoo Lengyelországban nagyon kivételes időszakban ütötte föl a fejét. A 2016 óta kormányzó jobboldali párt, a Jog és Igazságosság politikája szélsőségesen konzervatív, nacionalista és – természetesen – nőgyűlölő. Ennek megvannak a maga eredményei, amelyek nem csupán negatívak. Ez vezetett el ugyanis a baloldali, az LMBT-, a környezetvédő és feminista csoportok mozgolódásához. Az abortuszellenes törvénytervezet hatására, amely még az erőszak, a magzat súlyos fejlődési rendellenessége vagy az anya életének veszélyeztetettsége esetén is megtiltaná a terhességmegszakítást, Lengyelországban a nők korábban soha nem látott módon fogtak össze és szervezték meg 2016-ban Fekete Hétfőjüket. A résztvevők – férfiak és nők – számát 98 és 200 ezer fő közé becsülik.[3] A tiltakozások a 2018-as Fekete Péntekkel folytatódtak,[4] és eddig sikeresen megakadályozták az abortusszal kapcsolatos törvénymódosítást. Az akció hullámát meglovagolva új nőszervezetek léptek színre, pl. az Országos Lengyel Női Sztrájk vagy a Csajok a Csajokért. Ennek ellenére a lengyel #metoo epizódszerű megnyilvánulásokra korlátozódott, amelyeket általában meg is kérdőjeleztek, vagy megmosolyogták, figyelmen kívül hagyták őket, így nem vontak maguk után jelentős szervezeti vagy személyi változásokat. Ezen a téren a színház sem volt kivétel. Épp ellenkezőleg, paradox módon előfordult, hogy ez került az országos vita középpontjába. Mi több, a nyilvánosságra hozott szexuális zaklatásos esetek lehetővé teszik, hogy a lengyel színházban föltérképezzük a problémát, föltárhassuk, hogy annak milyen szintjein fordul elő, és hogy mi mozgatja az elkövetők ténykedését. Igyekszem röviden leírni a szerintem legfontosabb eseményeket és következményeiket, illetve megpróbálok rámutatni azokra a visszatartó és szégyenkeltő mechanizmusokra is, amelyek hátráltathatták a mozgalmat.

A nemi erőszak témája legfajsúlyosabban, legszéleskörűbben és leghatékonyabban a színművészeti oktatás terén került felszínre. 2018 márciusában zajlott le a krakkói AST színinövendékeinek diploma-előadása, a #Lukrécia megerőszakolása (Gwałt na Lukrecji), amelyen Marcin Liber rendezővel és Martyna Wawrzyniak dramaturggal dolgoztak együtt. Az előadás témáját a #metoo kampány különböző irodalmi, kulturális és sajtóösszefüggései adták. A színészeknek és színésznőknek akadt mondandójuk a nyelv szexualizálásáról is, amelyen egyes oktatóik beszéltek velük, olyan kijelentések kíséretében, mint „pinából/faszból játszd el”, vagy amikor erotikus anekdotákat mesélnek a saját életükből, amelyeknek elvileg a játék inspirálása lenne a céljuk. A leendő színésznők saját helyzetük átszexualizálásának egy további, rejtettebb dimenziójára is felhívták a figyelmet, amikor azt kommentálták ironikusan, hogyan jutalmazza a közfelfogás a színészi transzgressziót – amely nagyon gyakran meztelen, megalázott, megkínzott, megerőszakolt női (azaz színészi) testek körül kering. A darab elkészítése alatt egy matracot is letettek az iskolában, amelyre a diákok a #metoo-t érintő saját tapasztalataikat írhatták föl. Vallomásaik mellett, amelyeket a színházi néző aligha tudott volna kibetűzni a székéből, ott állt a rektor, Dorota Segda felhívása is, hogy irodája ajtaja mindig nyitva áll a bántalmazott személyek előtt. Lényeges, hogy a darab nagymértékben színészi improvizációkból állt össze, a munka pedig erősen befolyásolta a társulat tagjainak #metoo-val kapcsolatos álláspontját is. Figyelembe véve, hogy a diploma az „intézményes” színházi pályára való belépés kapuját jelenti, kijelenthetjük, hogy ezúttal kétszeresen is betöltötte nevelő szerepét – nem csupán az alkotómunka, hanem a tudatformálás terén is. Az AST-ben a darab gördülékenyen befogadásra talált, meglehet – ha jól tudom – vitákat sem váltott ki az intézményen belül. A vezetés reakciója a rektor említett kijelentésére korlátozódott, amelyet egyrészt lehet értékelni, másrészt viszont nem lép túl az egyszerű gesztus szintjén. Azon túl nem is ez a darab képviselte az iskolát a Színművészeti Iskolák Országos Łódźi Fesztiválján, holott egyértelműen ez volt az elmúlt néhány év legjobb és legfontosabb diploma-előadása. Bekerült ugyanakkor az egyik legfontosabb lengyel színházi fesztivál, az Isteni Vígjáték (2018. decemberi) programjába,[5] aminek köszönhetően szélesebb, országos közönségre tett szert.

#Lukrécia megerőszakolása (Gwałt na Lukrecji). Fotó: Bartek Cieniawa

2017-ben és 2018-ban a #metoo-val és az erőszak más fajtáival kapcsolatban a varsói Színművészeti Akadémia jelenlegi és volt hallgatói is szólásra emelkedtek. Először 2017 decemberében, az iskola vezetőivel folytatott találkozójukon illették több tucatnyi váddal az egyik oktatót, Andrzej Pawłowskit. Az ügy azonban csupán 2018 júliusában vált ismertté, amikor a Színművészeti Akadémia rendező szakos öregdiákjai a legnépszerűbb lengyel színházi portálon, az e-teatr.pl-en közzétették A Színművészeti Akadémia végzett hallgatóinak támogató levelét.[6] Ebben nyilvánosságra hozták a Pawłowski óráin alkalmazott erőszakos módszereket: „Az oktató rendszeresen visszaél az akadémiai státusz nyújtotta hatalmával. A vele szemben megfogalmazott vádak nagyon súlyosak, a lelki erőszakot, a testi erőszak alkalmazásának kilátásba helyezését, a fenyegetést, a manipulálást, a nőkkel szembeni molesztáló magatartást, a hallgatók szidalmazását és megszégyenítését, valamint a szakmai kötelmek határozott alkoholos befolyásoltság alatti ellátását is magukban foglalják.”[7] Arra is felhívták a figyelmet, hogy hiába jelezték többször, a vezetés éveken át semmibe vette a problémát: „A hallgatók számos beszámolójából kitűnik, hogy az egyetemen elhallgattatják a jó gyakorlatok meghonosítására irányuló törekvéseket, s rendszeresen azzal fenyegették és fenyegetik meg azokat a hallgatókat, akik a fenti magatartásformák ellen szót emelnek, hogy ha panaszt tesznek, azzal tanulmányaikat és szakmai pályakezdésüket sodorják veszélybe. Az áldozatok rendkívül nehezen tesznek vallomást egy olyan helyzetben, amikor továbbra is függő viszonyban maradnak az elkövetővel szemben, aki ráadásul a főiskola vezetésének hozzáállása miatt érinthetetlennek érezheti magát.”[8] A Színművészeti Akadémia rektora, Wojciech Malajkat a levél közzététele után leszögezte, hogy az intézmény nem volt tétlen a panaszokkal kapcsolatban. Ha azonban felidézzük a rektor nyilvános kijelentését, miszerint a leendő színésznők szája „kiválóan meg van munkálva, tudniillik megszokta a kényeztetést”[9], amely az orális kapcsolatokra és szexuális fantáziákra utal, meglehetősen lelappad a bizalmunk azt illetően, hogy ő valóban „magáévá tette” volna az ügyet (egyúttal hozzátéve, hogy az érintkezés nyelvének a #Lukrécia megerőszakolásában elemzett átszexualizálása nem csupán a krakkói iskolában jelent gondot). Az sem mellékes, hogy valódi eredménnyel csak a már végzett, az iskolától független, az ügybe a tömegmédiát is bevonó hallgatók beavatkozása járt. Levelük ugyanis lökést adott annak, hogy konkrét diszkrimináció- és erőszakellenes előírásokat emeljenek be az iskola új alapszabályába, 2019 őszére pedig tudományos konferenciát is terveznek a Színművészeti Főiskolán többek között erről a témáról.

A #metoo hullámain napvilágot látott legmegrázóbb és leghangosabb ügy ugyanakkor a varsói Egyetemi Színpad évtizedes működésével függött össze. 2018 szeptemberében a nagy és befolyásos kereskedelmi televízióadó, a TVN24 Superwizjer című műsora egyik adását a Ryszard A. színész, rendező és polonista vezette színházban zajló nemi erőszak ügyének szentelte. Ryszard A. 1988-tól vezette az intézményt, 2013-ig a Varsói Egyetem felügyelete alatt, majd pedig független szervezetként, amely a varsói Lengyel Színpadi Művészek Egyesületének helyiségeit használta. Ryszard A. sokéves tevékenysége mögött tehát nagy és erős, tekintélyes intézmények álltak. A színház igazgatója különben megállás nélkül az egyetemi vezetéssel, a művésztársadalommal és a politikusokkal fenntartott jó ismeretségeire hivatkozott, ezzel félemlítve meg áldozatait. A színház nemcsak a Varsói Egyetem hallgatóiból állt, hanem színitanulmányokról és színészi pályáról álmodozó gimnazistákból is. Küldetése a fiatal tehetségek támogatása és útjaik egyengetése volt.

A csoportos és – leggyakrabban – egyéni foglalkozások során Ryszard A. szexuális töltetű szókincset használt („Trágár anekdotákkal kezdte, majd a »dugással« és a »fehérnemű nélkül folytatott stúdiumokkal« kapcsolatos kérdésekkel fejezte be”), a színésznőket arra utasította, hogy vetkőzzenek le („»Színész«-sztriptízt fogsz csinálni. Megtanítalak rá. Az nagyon izgató tud lenni, lehet, hogy fel fog állni rá a farkam”), levetkőzött és a szemük láttára simogatta magát, szexuális megjegyzéseket fűzött a kinézetükhöz („Azt mondta, úgy nézek ki, mint aki szereti lenyelni, hogy gyönyörű a szám, úgyhogy a puncim is biztosan gyönyörű”),[10] a vágyairól beszélt („Tudod, én legjobban meztelenül, hátulról szeretem nézni a nőket. Te nagyon jól mutatnál így”), valamint nemi aktusokra, például orális szexre kényszerítette őket. A próbákon és a színházi körutazásokon az alkoholos behatás is fontos szerepet kapott. Ha egy lány szembehelyezkedett ezzel, eltávolította őt a színházból. Közben végig azt állította, hogy a pályájukra készíti föl a fiatalokat: „Ez a színészet lényege. Át kell menned rajta.”[11] A színház működésének harminc éve alatt senki nem emelt hivatalos panaszt. Az iskola vezetősége kapott ugyan névtelen leveleket Ryszard A. magatartásával kapcsolatban, de a kisujjukat sem mozdították. Az ügyet Iwona Poreda-Łakomska újságíró hozta nyilvánosságra, aki színésznőnek jelentkezett a színházba, és rejtett kamerával felvette Ryszard A. tevékenységét. A riport sugárzása után „felfüggesztették Ryszard A. tagságát a Lengyel Színpadi Művészek Egyesületének rendezői szekciójában. Az ügyet a választott bíróság elé vitték és a szövetségből való kizárását indítványozták.”[12] Ennél azonban fontosabb, hogy „2018 októberében a Varsói Kerületi Ügyészség a Btk. 199. cikkének 1. §-a alapján nyomozást indított függelmi viszonnyal való visszaélés és a foglalkozásokon részt vevő nők egyéb szexuális tevékenységben való részvételre kényszerítése ügyében”.[13] Mi több, a szerkesztőségnél az Egyetemi Színpad igazgatójának újabb áldozatai jelentkeztek írásban, akiknek egy része vallomást is hajlandó volt tenni, és szerepelt a TVN 2018 októberében közvetített újabb riportjában.[14] Az ügy komoly hírverést kapott, nagy példányszámú napilapok és fontos internetes oldalak is beszámoltak róla, jóval a műsor sugárzását követően is. Ryszard A. várható ítéletét nehéz megjósolni, de az Egyetemi Színpad ügye a színházi életben jelen lévő nemi erőszak felderítésének egyértelműen a leghangosabb és legkomolyabban vett példája volt az utóbbi években. Eközben azonban az a tény, hogy az Egyetemi Színpad nem professzionális szerveződés, lehetővé teszi, hogy a hivatalos színházi főáramon kívül eső tartomány kórképeként tekintsenek rá. Noha tudvalevő, hogy Ryszard A. munkásságát több mint harminc éven keresztül tekintélyes művészeti és oktatási intézmények szentesítették, amelyek közül legalább a Varsói Egyetemnek tisztában kellett lennie a probléma létezésével (ha a méretével nem is). Továbbá, ahogy a TVN riportere mondja: „Sokan azok közül, akiket Ryszard A. bántalmazott, most hallgatnak – ugyanis mindennapos kapcsolatban állnak a színház vagy a film világával. A foglalkozások egyik-másik résztvevője azt állította, hogy ezek a – jóllehet, kifogásolható – alkalmak értékes és életszerű tudást adtak. Egyesek közülük önként egyeztek bele a férfi ajánlataiba, vagy éppen nem láttak semmi kivetnivalót a módszereiben és a viselkedésében”[15] – amivel az „amatőr” és a professzionális irányzatok sajátos átmenetét képzik, hiszen rámutatnak, milyen mértékű félelem és beleegyezés övezi az ilyen jellegű viselkedést a színházi (és filmes) világban.

Ha a fenti esetek felől tekintünk a színészképzés folyamatára, azt a nemi erőszaknak a „szakmai sajátosságok” jegyében történő megszelídítéseként és igazolásaként határozhatjuk meg, amely feltehetően az érintettek későbbi szakmai életében is tovább folyik. Az imént vázolt beavatkozások és eredményeik erősen megakasztják ezt a mechanizmust. A jövőben az erőszakos gyakorlat nyilvános leleplezése és megbélyegzése segíti a potenciális áldozatokat helyzetük felismerésében, és eszközt ad a kezükbe a válaszlépéseikhez (ezeknek a hiányát érzékletesen leírták az Egyetemi Színpad igazgatójának áldozatai). Optimizmusra ad okot, hogy a kezdeményezés két esetben is nagymértékben az egyetemi hallgatók részéről indult el, mivel ez reményt ad a színházi viszonyok, valamint a művészek nemi erőszakhoz való hozzáállásának a megváltozására. A fent felsorolt hangok megjelenésének időrendjét elnézve – a #Lukrécia megerőszakolásától kezdve a Színművészeti Akadémia egykori és jelenlegi hallgatóinak levelén át egészen az Egyetemi Színpadig – azt állíthatjuk, hogy a #metoo kampány egyre nagyobb lendületet vesz a színházakban és egyre komolyabb eredményeket ér el. De ettől még nem lesz könnyű a dolog. A #metoo kampány lendületét véleményem szerint fékezik a lengyel színház – nota bene, általában baloldali – elveket valló fontos és befolyásos képviselőinek nyilatkozatai, akik a #metoo-t bírálják és óva intenek a hamis vádaskodástól. Akadnak köztük színésznők (pl. Magdalena Cielecka azt állította, hogy a munkáért cserébe a színésznők maguk egyeznek bele a szexbe, így nem kellene ezt évekkel később nyilvánosságra hozni),[16] rendezőnők (többek között Maja Kleczewska is aláírta a „#metoo kampánnyal és a helytelen viselkedést megbélyegző más nyilvános akciókkal összefüggő eljárási és etikai szabályokról” szóló nyílt levelet)[17] és egyetemi oktatók is (a Színművészeti Akadémia volt rektora, Lech Śliwonik nyilvánosan megkérdőjelezte az iskolája egykori hallgatóinak támogatólevelében foglalt információk hitelességét;[18] Grzegorz Niziołek pedig, miközben nemzetközi összefüggésben kétségeinek adott hangot a kampány témáját illetően, „lengyelországi előfordulásával” kapcsolatban nem foglalt állást).[19] Úgy hiszem, ezek a nyilatkozatok – szándékaikkal ellentétben – jól illeszkednek az erőszak kultúráját támogató közbeszédbe, amely az „ártatlanság védelmét” fetisizálja, és meghatványozza a nőkkel szemben táplált bizalmatlanságot.[20] Ezzel ugyanis hathatós üzenetet küldenek a színházi molesztálás áldozatainak, hogy ha szólásra szánják el magukat, kevéssé számíthatnak majd a környezetük szolidaritására és támogatására.

Amíg tehát az erőszak feltárása a színházi képzés terén kiváltott ugyan több-kevesebb visszhangot, valamint kisebb-nagyobb következményeket is maga után vont, addig a #metoo beindításának egyéni kísérletei az intézményes lengyel színház területén, akár a Facebookon, akár művészeti események keretei között zajlottak le, nem hozták meg az elvárt eredményt. Az áldozatok hallgatnak. Witold Mrozek kérdésére – „Mit gondolsz, lehetséges egyáltalán #metoo kampány a lengyel színházban?” – Marta Malikowska színésznő azt feleli: „Sehol sem ártana. De azt hiszem, nincs erőm most erről beszélni… Ez egy külön beszélgetés témája lenne.”[21] Kolléganői, Magdalena Berus és Justyna Wasilewska arra a kérdésre, hogy a #metoo kampány hiánya azt jelenti-e, hogy a lengyel színházban a probléma nem is létezik, zavartan nevetnek, majd Wasilewska így szól: „Az országban még olyan a történelmi helyzet, hogy egyszerűen egyelőre nem is tudjuk, miről van szó egyáltalán, vagy hogy miben áll a probléma.”[22] A varsói Színházi Intézetben az Ököl (Pięść) felolvasószínházának lezárásaként levetített filmben a fiatal rendezőnő, Katarzyna Szyngiera a nemi erőszakról mesélt, amely az egész életét végigkísérte – a színházban is, a pedagógusokkal, az igazgatókkal, a műszaki dolgozókkal és a színészekkel való viszonyában; fel is sorolta az ügyben érintettek nevét. A felolvasásban részt vevő színésznők némán hallgatták a vallomását, majd kijelentették, hogy létrehoznak egy Facebook-profilt, ahol megoszthatják a hasonló történeteket. Maga az oldal létre is jött (a rendezőnő hozta létre, nem a színésznők),[23] de senki nem jelentkezett… Nem is csoda, hisz a színházban és később a Facebookon is a hallgatást választó színésznők világosan jelezték, hogy félnek. Szyngierát ennek ellenére fölkereste pár fiatal művész (néhány színésznő és egy énekesnő), hogy hozzanak létre egy előadást közösen a színházban zajló nemi erőszakról, és mutassák be azt március 27-én a wrocławi Énekes Színészfesztiválon.[24] Hogy ebből mi következik – majd meglátjuk.

A #metoo kampány közvetett eredménye azonban mindenekelőtt a felélénkült – tudományos, publicisztikai és társadalmi – vita a színházi munka megszervezésének módjáról, valamint a társulatokon és a kulturális intézmények belüli viszonyokról. A varsói Teatr Powszechnyben megrendezett Kultúra Jövője Fórumon – a „Feminizmus! Nem fasizmus!” (2018. xii. 8–9.)[25] jelszava alatt – tíz javaslatot fogalmaztak meg Feminizálódás – demokrácia – munka. A társadalmasított kulturális intézmény felé címmel. Céljuk, hogy megteremtsék a feltételeket a becsületes, alanyi alapú, nem kizsákmányoló, hierarchiamentes, környezetbarát színházi munka számára. A #metoo-t illetően a felhívás 7. pontja tűnik a legfontosabbnak: „Erőszak- és diszkriminációellenes nyelvet és gyakorlatot dolgozunk ki; diszkriminációellenes eljárásokat és valós eszközöket vezetünk be az erőszak valamennyi fajtájával szemben”.[26] Ugyancsak ebben a színházban tart néhány hónapja „az a folyamat, amely céljául a munka logikájának átalakítását tűzte ki. Ennek részeként pontosítják (…) változtatási követeléseiket, elfogadtatják azokat az igazgatósággal, majd nyilvánosan is aláírják a megegyezést.” A folyamattól azt várják, hogy elindítsa a kulturális és más területek munkamódszereinek megváltoztatásáért vívott harcot.[27] Ez a csekélyebb mértékben más színházakban is útjára indult kezdeményezés védett teret biztosíthat a színház világában a hatalommal való (többek között szexuális) visszaélések megvitatásához és a velük való szembeszálláshoz. Bármennyire hajlamos vagyok is elhinni ugyanakkor, hogy a progresszív nagyvárosi intézmények (mint a varsói Teatr Powszechny) munkatársai jó szokásokat vezetnek be az életükbe (ami persze nem magától értetődő és nem is könnyű), éppen annyira kétlem, hogy a túlnyomó többséget kitevő vidéki színházak ne maradnának a büntetlen kiskirályok birtokai, akik évtizedeken át uralják az általuk foglalkoztatott nőket és a testüket. Valahol mégis el kell kezdeni…

A fordítást lektorálta: Pályi Márk

——————————
[1] www.hypatia.pl (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[2] Erről angolul is lehet olvasni a Polish Theater Journal 2017/1–2. számában. (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[3] Has. (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[4] www.nytimes.com/2018/03/23/world/europe/poland-abortion-women-protest.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[5] en.boskakomedia.pl/spektakl/294 (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[6] A levél jelenleg nem érhető el a portálon; a tartalma ezen az oldalon olvasható. (Hozzá- férés: 2019. 02. 22.)
[7] film.wp.pl/nekanie-przemoc-zastraszanie-list-absolwentow-akademii-teatralnej-do-rektora-6272201363601025a (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[8] polskatimes.pl/akademia-teatralna-w-warszawie-wykladowca-andrzej-pawlowski-oskarzany-przez- studentow-list-do-wojciecha-malajkata-rektora/ar/13330999 (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[9] codziennikfeministyczny.pl/maja-stasko-chcesz-kariery-pieprz-szefa/ (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[10] gazetagazeta.com/2018/09/molestowanie-na-teatralnych-probach-teatr-akademicki-uw/ (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[11] www.wysokieobcasy.pl/wysokie-obcasy/7,163229,24384119,mow-wiersz-i-jednoczesnie-rozbieraj- sie-powoli-a-ja-pokaze.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[12] www.tvn24.pl/superwizjer-w-tvn24,149,m/reportaz-molestowanie-w-teatrze-akademickim,879289.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[13] www.wysokieobcasy.pl/wysokie-obcasy/7,163229,24384119,mow-wiersz-i-jednoczesnie-rozbieraj- sie-powoli-a-ja-pokaze.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[14] www.tvn24.pl/superwizjer-w-tvn24,149,m/reportaz-molestowanie-w-teatrze-akademickim,879289.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[15] Uo.
[16] codziennikfeministyczny.pl/maja-stasko-chcesz-kariery-pieprz-szefa/ (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[17] kultura.onet.pl/wiadomosci/list-otwarty-ludzi-kultury-w-zwiazku-z-akcja-metoo-i-oskarzeniami-o-prze-moc- seksualna/emr8yg3 (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[18] www.e-teatr.pl/pl/artykuly/261745,druk.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[19] www.dwutygodnik.com/artykul/7536-kontrrewolucja-seksualna.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[20] wiadomosci.dziennik.pl/wydarzenia/artykuly/564311,listy-otwarte-w-zwiazku-z-akcja-metoo-i-os- karzeniami-o-przemoc-seksualna.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[21] www.dwutygodnik.com/artykul/7700-malina.html (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[22] audycje.tokfm.pl/podcast/59804,Byc-mloda-aktorka-w-Polsce (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[23] https://web.facebook.com/groups/663006840760659/ (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[24] ppa.wroclaw.pl/casting/ (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[25] forumprzyszloscikultury.pl/2018/start (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[26] forumprzyszloscikultury.pl/upload/2019/01/wezwanie-feminizacja-demokracja-praca.pdf (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)
[27] forumprzyszloscikultury.pl/2018/program/debaty/feminizacja-demokracja-praca- (Hozzáférés: 2019. 02. 22.)