Ungvári Zrínyi Imre: Miért hagynánk fel minden reménnyel?

Ungvári Zrínyi Imre: Miért hagynánk fel minden reménnyel?

A Játéktér 2019. tavaszi számából

Aki már legalább egyszer találkozott gátlástalan „szakemberrel”, az pontosan tudja, hogy miként értse George Bernard Shaw bon mot-ját, miszerint „Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés”[1]. Az ilyen tapasztalat a szakemberek és laikusok tudása közti aránytalanság növekedésével egyre valószínűbb. Köztudott és feljegyzések is igazolják, hogy orvosok már az ókorban is esküvel vállalták, hogy hivatásukat »képességeik és szándékuk szerint a betegek hasznára gyakorolják, nem pedig ártalmára és kárára« (lásd hippokratészi eskü[2]), a középkori céhekbe szerveződött mesterembereket pedig céhszabályaik kötelezték arra, hogy tiszteletben tartsák ügyfeleik és szaktársaik érdekét[3]. A tevékenységek közösségi és egyéni haszna, illetve az emberek és a teljesítményeik kiválóságának szempontjai képezik Arisztotelész és középkori követői erényetikájának alapját, és később újkori és 20. századi gondolkodók is az emberi életvezetés morális tartalmának az elgondolásában, a hivatás életszervező jelentőségéből indultak ki[4]. Ilyen történelmi előzmények után az 1970-es évektől kezdődően a szabadfoglalkozások területén egyre inkább a szakmai felkészítés részévé tették a hivatásetika (szakmai etika) kutatását és oktatását[5]. A legkiválóbb szakemberek és filozófusok vizgálni kezdték főként az orvosi és az üzleti tevékenységben, majd a közszolgálatban és a sajtó területén is, hogy miként lehet elérni, hogy az említett hivatások gyakorlása közben ne tévesszék szem elől az érintettek érdekeit[6]. Ezekből a kutatásokból új szakmai tudásterületek és akadémiai szakdiszciplínák jöttek létre, mint amilyen az orvosi etika, gazdaságetika, közszolgálati etika, sajtóetika, és mára már számtalan más gyakorlati foglalkozás etikája. Az említett fejleményekből persze a nem szakmabeliek legfennebb a különböző hivatások etikai kódexeit[7] ismerik.

A szakmai etika a társadalmi tevékenységrendszer egyes területeire, azok intézményi és jogi kereteire is összpontosít. Elemzései a köznapi gyakorlatot veszik célba, és ezért problémái konkrétak, szinte mindenki számára érthetők. Az így adódó etikai problémák azonban zavarba ejtően sokfélék és különbözőek: az életmentő beavatkozást végző orvos más kihívásokkal néz szembe, mint az emberek figyelmének megragadására, a tudnivalók, a félelmek és vágyak összefüggéseire összpontosító médiakommunikátor, vagy az emberi viszonyok működésmódját hitelesen megmutató színész és rendező. Minden szakmai etika közös tétje viszont az, hogy hatására a hivatás gyakorlása öntudatossá váljon, hogy a munka eltervezésének és kivitelezésének minden mozzanatában mindenki számára garantálják emberi méltóságának a védelmét és az egész tevékenység társadalmi hasznosságát.

A szabad szolgáltatások igénybevételének alapja a szakmai tudásba és becsületességbe vetett bizalom. A szakmai etika legáltalánosabb célja, és minden érintettnek közös érdeke, hogy ez a bizalom sose vesszen el. Különösen fontos a szakmai tudásba és becsületességbe vetett bizalom olyan esetekben, amikor az igénybevevőknek a hatékony segítségnyújtás érdekében legbensőbb titkaikat is meg kell osztaniuk a szakemberekkel (pl. a pszichológiai tanácsadás, szociális segítő munka, illetve a közkapcsolati vagy a jogi asszisztencia esetében). Az érdekeknek az átlagosnál is körültekintőbb védelme szükséges akkor, ha valamely szolgáltatás igénybevevői kiskorúak vagy képességeik bármilyen értelemben korlátozottak (tehát nem tudásuk révén kiszolgáltatottak). Ilyen esetekben a szolgáltatás céljának elérését és az érintettek érdekvédelmét az együttműködés alapelvei segítenek megőrizni, mint például: az emberi jogok, az emberi méltóság tisztelete, egyenlőség; más területen pedig: a hozzáférhetőség, elkötelezettség és felelősség, feddhetetlenség, szakszerűség, segíteni akarás. Mégis olykor előfordul, és a nyilvánosságban is élénk vitákat generál, hogy a különböző hivatások képviselői felkészületlenségből, gondatlanságból, rendellenes kéjvágyból, gátlástalan önzésből, vagy egyéb okokból a tevékenységük által érintetteknek súlyos károkat okoznak, megsértik személyiségi jogaikat, esetleg egészségüket vagy életüket is veszélyeztetik[8]. Ilyen esetekben mind a szakmai közösség, mind pedig az érintettek érdekei súlyosan sérülnek, és ezeket a problémákat nem oldja meg a kárpótlás vagy a hivatás gyakorlásától való eltiltás, amelyet a bírósági ítéletek rendelnek el. Ezért a szakmai minőségbiztosítás érdekében az egyes hivatások képviselői (pl. újságírók, ügyvédek, orvosok, pszichológusok, közhivatalnokok) szakmai egyesületekbe vagy kamarákba tömörülnek, és igyekeznek minden szaktársukra kötelező módon megállapítani a szakmai standardokat (etikai kódexeket, a kiválóság mércéit, a példaadó eljárási útmutatókat).

A szakmai egyesületek persze sokfélék lehetnek (a munkatársak teljes körét átfogóktól, az egyes feladatkörök képviselőit integrálókig, és a vezető tisztségviselők, illetve a tulajdonosok szervezeteiig), leggyakrabban azonban csak általános keretet, előírásaik pedig csak átlagos iránymutatást jelentenek, ami nem teszi feleslegessé a szakmák dolgozói számára, hogy ezzel együtt saját munkavállalói érdekvédelmükről külön is gondoskodjanak (pl. szakszervezetet alapítsanak). Hasonlóképpen a szolgáltatások igénybevevői maguk is érdekvédelmi mozgalmakba tömörülhetnek, mind helyi, mind pedig nemzetközi vagy globális szinten[9]. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mind az általánosabb szakmai standardok betartatása, mind pedig a munkahelyi feladatok kijelölése és kivitelezési módjuk megválasztása vagy a munkavállalói érdekvédelem lehetősége az intézményi viszonyoktól (szervezeti kultúrától), leginkább pedig az intézmény vezetőjétől függ.

A szakmai tevékenység etikai értelmezése egyebek mellett felhívja a figyelmet az emberek egymás közötti együttműködésének bizalmi hátterére és arra, hogy a mindennapi erkölcs követelményei szakmai környezetben is érvényesek, beleértve a nyilvános, a személyes és az intim magatartás szabályait is. E követelmények tisztázatlansága és intézményen belüli megerősítése nélkül úgy tűnhet, mintha a személyek intimitását védő határok betartása vagy átlépése kinek-kinek saját belátására lenne bízva. Ez, a jelenleg olyannyira hiányzó közmegegyezés világosan eldönthetné például, hogy a színészvilágban elindult #metoo mozgalom vallomástevői által emlegetett „szereposztó dívány”[10], vajon szokás által szentesített „intézmény”-e, esetleg egyéni megítélésre tartozik, hogy elfogadjuk-e annak – vagy pedig a szakmaisággal minden körülmények között összeegyeztethetetlen hatalmi és morális visszaélés. Az említett szempontoknak a konkrét helyzetben való világos megkülönböztetése azért is különösen nehéz, mert a színész a maga sajátos munkáját a személyes viszonyulások képlékeny, esetenként az intimitásig vagy azon is túl terjedő dinamikus közegében végzi. Ilyen körülmények között a máskülönben problémátlanul működő erkölcsi érzék sokszor csak homályos eligazítást nyújthat.

A szaketika érvényesülése nem kizárólag az adott hivatás képviselőinek problémája, hanem mindenkié, aki így vagy úgy érdekelt a szakma működésében. Ennélfogva a szaketikák felvállalják a közvetítést a különleges szakértelem képviselői és a működtetésében „érdekeltek” (ezek a színház esetén a rendező, színész, néző, színpadi és műszaki dolgozók, kritikusok stb.) szempontjai között, annak érdekében, hogy a szakemberek az elvárható legmagasabb minőségi szinten és az emberi méltósággal összhangban folytassák munkájukat. Ebből a szempontból a #metoo mozgalom legfontosabb tanulságai éppen a munkatársak, illetve a szolgáltatások igénybevevőinek jólétére való fokozottabb odafigyelés szükségessége, a szexuális zaklatások, a nőgyűlölet és szexizmus káros örökségének feltételei között. Az ilyen esetek megelőzése és az áldozatoknak nyújtandó hatékony segítség az intézményeken belüli egymásra való odafigyelés gyakorlatától függ. Sokat segíthet továbbá a kommunikáció és panaszbejelentés megkönnyítése, illetve az áttekinthető és nyilvánosságot biztosító térhasználat is, de a megelőzés hatékony eszköze lehet az incidensekre, illetve a verbális kisiklásokra való odafigyelés, és a mikroagressziók különböző formáinak elvszerű kezelése is. Bármiféle szervezeti forma vagy szigorú előírás mellett azonban a legfontosabb, hogy az alkalmazottak tudják, hogy ügyük szóvá tehető, mert az intézményen belül, »együttérző kommunikációs tér áll rendelkezésükre, a kényelmetlen témák megvitatására«[11]. Végül a #metoo mozgalom egyik legfontosabb általános tanulságának számít az is, hogy az intézményen belüli magatartást szabályozó szokásrendet az időközben felmerülő új tapasztalatok és a szakterület ágazati etikájában bekövetkezett változások fényében időnként szükséges újratárgyalni.

Az emberek életét, egészségét és szabadságát leginkább érintő szakterületeken (bioetika, ökoetika, gazdaságetika) a szaketikák alapproblémáinak a nyilvánosságban való intenzív megvitatása (lásd abortusz, eutanázia, génmódosított élelmiszerek forgalmazása, a környezetszennyező technológiák stb.) és a minőségbiztosítási kritériumoknak[12] nagyszámú érintett közreműködésével való kialakítása a jól működő demokráciákban a társadalmi párbeszéd legfontosabb területei. A politikai események és az állampolgári elégedetlenség olykor befolyásolhatják a szakmai standardok alakulását is. Így történt például a 60-as évek Amerikájában, a titkosszolgálati lehallgatás miatt kirobbant Watergate-botrány után, amikor számos ügyvéd kompromittálódása miatt az ügyvédek szakmai szervezetei Magatartási Kódexükben módosították az ügyvédek státusát, újragondolták függetlenségük szabályozását[13].

Manapság a szakmaiatlansággal és kalandorsággal egyenértékű a szakmai etika problémáinak figyelmen kívül hagyása, a vállalati/intézményi szakmai standardok tisztázásától és érvényesítésétől való elzárkózás. A „mindenhatóság” auráját maguknak követelő szakmai diktátorokat is szembesíteni kell az emberi méltóság védelmének követelményeivel.

——————————
[1] George Bernard Shaw 1906-ban bemutatott Az orvos dilemmája című drámájának, orvosi szaketikailag is értelmezhető sajátos kérdésfelvetése részeként hangzik el a mű első felvonásában: „All professions are conspiracies against the laity”. George Bernard Shaw: The Doctor’s Dilemma. The Project Gutenberg EBook, March 26, 2009 [EBook #5070], (Utolsó letöltés: 2019.02.25.)
[2] Hornyánszky Gyula: A görög felvilágosodás tudománya. Hippokratész. MTA, Budapest, 1910. 165–166.
[3] A XIV. századi nagyszebeni, segesvári, szászsebesi és szászvárosi pékekre, timárokra, illetve kovácsokra vonatkozóan lásd: A szebeni, segesvári, szászsebesi és szászvárosi céhek szabályzata Nagyszeben, 1376. november 9. In: Kovách Géza-Binder Pál (szerk.): A céhes élet Erdélyben. Kriterion, Bukarest, 1981. 61−62.
[4] Közülük a legismertebbek Fichte, Kierkegaard, Max Weber és Edmund Husserl.
[5] Joseph P. DeMarco – Richard M. Fox (szerk.): New Directions in Ethics. The Challenge of Applied Ethics. Routledge & Kegan Paul, New York and London, 1986. 1–3., illetve Tom L. Beauchamp: The Nature of Applied Ethics, In: R. G. Frey-Christopher Heath Wellman (Eds.): A Companion to Applied Ethics. Blackwell, Oxford, Melbourne, Berlin, 2003. 1.
[6] Itt és a későbbiekben, az érintettek fogalmát a gazdaságetikából ismert érintettekre (stakeholder) összpontosító menedzsment szempontjai szerint értelmezem, ám azokat kitágítva, vagyis nemcsak csoportokra, hanem személyekre, illetve nemcsak vállalatok, hanem szervezetek és intézmények esetére is érvényesnek tekintem. A fogalom eredeti meghatározása: „Érintettek azok a szervezetek, illetve csoportosulások, amelyeknek hatása lehet, illetve amelyekre hatással lehetnek a vállalat eredményei” (Freeman, R. E.: Strategic management: A stakeholder approach. Boston, Massachusetts: Pitman Publishing, 1984. 46.)
[7] Ilyenek például: A BBC Szerkesztői Irányelvei (BBC − Editorial Guidelines), (Utolsó letöltés: 2019.02.25.); a Romániai Médiaszervezetek Konvenciójának Etikai Kódexe. A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) Etikai Kódexe, (Utolsó letöltés: 2019.02.25.); a pszichológusok és a szociális munkások társaságainak, például a Magyar Pszichológiai Társaságnak a szakmai etikai Kódexe, Budapest, 2004. május 15., (Utolsó letöltés: 2019.02.25.); a magyarországi Szociális munka Etikai Kódexe, 2016. április 15., (Utolsó letöltés: 2019.02.25.) Vagy akár különböző színházak, pl. a bukaresti C. I. Nottara Színház Etikai kódexe, Codul Etic al Teatrului C. I. Nottara, (Utolsó letöltés: 2019.02.25.)
[8] Lásd egyes chilei, amerikai, németországi és ausztráliai katolikus papok által elkövetett szexuális zaklatásokat, az orvosi műhibák miatt elhunytak eseteit Romániában, akiknek a hozzátartozói már figyelemfelhívó tüntetést is tartottak (Pap István: Tüntetés az orvosi műhibák ellen, Erdély Online, 2017.05.25., Utolsó letöltés: 2019.02.25.), vagy akár a 2000. januári nagybányai Aurul vállalat által elkövetett tiszai ciánszennyezést.
[9] Ilyen mozgalmak és szervezetek például Romániában a fogyasztói egyesületek, pl. az Élelmiszer-ipari és Kozmetikai Termékek Biztonságáért Egyesület (Asociatia Română pentru Siguranta Produselor Alimentare si Cosmetice), az orvosi műhibák áldozatainak egyesületei, például az Asociația Pro Victimis vagy Colegiul Pacientilor, de ide sorolhatók a globális szinten működő Ending Clergy Abuse (ECA), a Greenpeace vagy a Friends of the Earth Internationals.
[10] A kifejezés nem véletlenül egy másik, ugyancsak intenzív figyelem és morális problematizálás középpontjában álló díványra is utal, ti. a pszichoanalitikus díványára, ahol a szakember és kliense közötti viszonyban sokszorosan felmerül a kiszolgáltatottság és az ezzel való visszaélés lehetősége, és ahol kezdettől fogva fontosak voltak a visszaélést kizáró szabályok.
[11] Michelle Kim: How companies can respond to the #MeToo movement. Awaken Blog, 2017. október 30.
[12] Ilyen kritérium például a vállalatok társadalmi felelősségvállalását szabályozó ISO 26000 Guidance on social responsibility szabvány, (Utolsó letöltés: 2019.02.25. ), a ISO 14001 környezetvédelmi irányítási rendszerek szabványa vagy a fenntarható fejlődésnek az ENSZ Global Compact programja keretében megfogalmazott elvei az emberi jogok, a szabad munkavállalás, a környezetvédelem és a korrupció elleni harc előmozdítására (Utolsó letöltés: 2019.02.25.)
[13] Răzvan Moceanu: Afacerea Watergate – cel mai mare scandal politic din istoria Statelor Unite. Radio România. Agenția de presă Rador, 2018.08.08. (Utolsó letöltés: 2019.02.25.)