Nagy Eszter: Komposztálás? Természetesen!

Nagy Eszter: Komposztálás? Természetesen!

A Játéktér 2019. őszi számából
Fotó: Vass Zsuzsanna

– szösszenet a szentgyörgyi kultúrgettó (Székely Minőségi Komposzt Társaság) zöldtrágyázási szokásairól –

Sepsiszentgyörgyön, a Cigaretta utcában található a város önkormányzatának társasháza, amely állami alkalmazottaknak (pl. orvosok, tanárok, rendőrök, színészek) biztosít lakást. Az itt élők közössége néhány évvel ezelőtt pályázott először a Városi Kertészet kiírására, amely a szentgyörgyi lakónegyedek zöldövezetének karbantartását támogatja. A két „főzöld”, azaz akik pályáztak: Tóth Bartos András muzeológus és Nagy Eszter, az M Studio – mozgásszínházi műhely színésze. Így született meg a Cigaretta utcai hátsó kert, a közösségi veteményes, ahol többek közt menta, citromfű, paradicsom és málna is terem. Idővel pedig a lakók egyre környezettudatosabbak lettek: ma már komposztálnak is, azaz minden lebomló hulladékot összegyűjtenek, hogy természetes trágyával táplálják saját kertjüket. Zöld-élményeikről írt nekünk Nagy Eszter.

[szerk. megj.]

*

A szentgyörgyi közösségi összeérést mi sem példázza méltóbban, mint a Cigaretta utca szolgálati lakásait populáló színész, táncos, muzeológus stb. mikrotársadalom (ejtsd: Melróz Plejsz) monumentális komposzthegyének látványa, mely egyből a melegség és meghittség érzésével tölti el a békés szemlélődő szívét.

E kommunális bérc a színész-, táncos-, régészkonyhákból elmaradhatatlan emberi végtagok, orr-, hüvelykujj-metélőhagyma-cafatoktól a jobb sorsra érdemes rebarbaráig a rothadás egész tárházát felvonultatja, magába ölelve egyszersmind e tárház egyetlen aktív, ám ugyancsak szerves komponensét, elengedhetetlen lebontóegységét: Bizsut, az ördögi vegán beagle-t.

Bizsu. Fotó: Nagy Eszter

A sikongó cukkinifoszlányok e réme a biorakomány-ürítés pillanatában álnokul a biorakomány-ürítő sarkában terem, s önnön molettségét (19 kg) meghazudtolva, egy profi akrobatát megszégyenítő keccsel ível át a raklapbarikádon, hogy alászálljon a rotyogó komposztális poklokra.

E bio-üdvtörténeti esemény stációi a következők: az alvilági trutymóban Bizsu a szerves hulladékot hevesen átrostálja, a darabosabbját intenzív lábjátékkal bezúzza, többször átforgatja, ingerülten megkeveri, majd a homogén masszát hirtelen haraggal – vérben forgó szemekkel és az állkapocs egyetlen, impulzív manifesztációjával – magáévá (t)eszi. Harmadnapon a ganajból feltámadva, felmén’ a mennyek az erjedő paradicsomi mezőkre, azóta is ott ül hátradőlve, mint jóllakott napközis,
aki épp emész –

Elnézést. Tudatában vagyunk, hogy jelen írásnak a szentgyörgyi kultúrgettó hagyományteremtő zöldtrágyázási beidegződéseiről kellene szólnia, miközben a hülye is látja, hogy a szövegteret (immár 1720 karakter a megengedett 1000-ből) még mindig egy luciferi eb kulináris inklinációi uralják. Ígérjük, hogy az iménti közösségi monomániáról is szó esik hamarosan, talán egy ködbe vesző következő értekezésben*, melyet e kulturált közösség – kultúridomításával összhangban – mély türelemmel és alázattal kivár slash megértéssel nyugtáz. Ám addig is – noha döbbenten követi –, továbbra is sztoikusan tűri (nahát, szintén kultúridomításával összhangban) egy könyörtelenül kétszínű (fehér alapon barna foltok), megátalkodott beagle monopolhelyzetét (kiskakas, szemétdomb) a kommunális komposzt magashegyi undergroundjában.

Nagy Eszter

*De ne mind bolygassuk a jövendőt; elégedjünk meg e jelenlegi szerény kaddissal a meg nem született értekezésért.