Egy éve hunyt el Elekes Emma

Egy éve hunyt el Elekes Emma

2019. április 6-án hagyta el a földi világot, és csatlakozott az égi társulathoz a Harag György Társulat alapító- és örökös tagja, Elekes Emma.

 

Kolozsváron született 1932. szeptember 17-én. A Kolozsvári Magyar Művészeti Intézet elvégzése után az 1953-ban Nagybányán indult, majd Szatmárnémetiben színtársulatot létrehozó együttes alapító tagja volt. Karrierje során a szatmári közönség több mint három évtized alatt százhúsznál is több szerepben láthatta. Elekes Emmát diktatúra utolsó évében, 57 esztendős korában, művészi karrierje teljében kényszernyugdíjaztak.

Tehetségét kitüntetések egész sorával ismerte el a szakma: 1958-ban, Bukarestben a Színházi Fesztivál első, 1962-ben harmadik díját nyerte el. 1966-ban Prágában, 1974-ben Varsóban is kitüntették. 1993-ban Kisvárdán a legjobb női alakítás díját nyerte el. 1994-ben Poór Lili-díjat, 1995-ben, Kisvárdán Életmű-díjat kapott. 1996-ban az EMKE Életműdíját vehette át. 2005. decemberében kapta meg a Magyar Játékszíni Társaság Életmű-díját, amely egy határon túli művész szakmai, művészetfenntartó és megtartó tevékenységének elismerését jelzi.

2019. április 11-én a marosvásárhelyi református temetőben helyezték örök nyugalomra, unitárius szertartás szerint. Koporsója fölött, a Harag György Társulat nevében, Bessenyei Gedő István társulatigazgató mondott gyászbeszédet. Temetése napján, Szatmárnémetiben, az “Én fáradt vagyok Európától…” című, aznap bemutatott Márai-est alkalmával emlékeztek meg rá a pályatársak. Az idei évadban pedig a társulat bérletet nevezett el Elekes Emmáról.

“A csodálatos Elekes Emma színművész, színpadi nagyság… Harag, Csiky, Kovács Ferenc, Ács, Nyiredi, Török Fütyü, Köllő Béci , Vándor András, Soós, Tarnói… (micsoda névsor!) a szatmári színház alapítói! Az élet  nagy ajándéka volt, akik láthatták és halhatták e páratlan művészgenerációt!! A sors  különleges  kegye volt számomra – számunkra, hogy a  Márai, Kaffka Margit, Polcz Alaine pódiumestek kapcsán vállalta a közös munkát… Feledhetetlen szép és tartalmas életszakasz…
„Nagyon hiányzol drága Emike a drót másik végéről, az eldohányzott de nagyon meleg, barátságos, rendkívül kifejező mélyzengésű hang, az a sok színházi adoma, az a jóízű felnevetés… egy-egy jó vicc után… Csoóri Sándor egy csodája tolakszik elő ha rád gondolok: „Anyám fekete rózsa”. Kérem, olvassa el mindenki. Isten áldjon Drága MŰVÉSZNŐ!” – így emlékszik vissza Elekes Emmára Szugyiczky István, pályatársa és rendezője.

“Annak a dicsőségnek, hogy a Szatmári Állami Magyar Színház éveken át a romániai színjátszás (nem csak a magyar!) élmezőnyéhez tartozott, felbecsülhetetlen érdemei voltak Elekes Emmának. A kívülálló számára mennyi önbizalmat, biztonságot sugallnak ezek a mondatok, pedig Elekes Emma a saját munkájával kapcsolatban sohasem mondta magát teljesen elégedettnek. A minőségnek nincs felső határa, akiben a tökéletesség igénye munkál, egy életre szóló soha nem teljesíthető kihívást hordoz magában. „Örülök, hogy régen is, most is dühöngeni és sírni tudtam, és tudok ma is szerepformálás közben, ha valami nem megy” – vallja magáról. Ilyen lelki háttérrel volt a színpadon méltóságteljes, erőt sugárzó, játékos, humoros.  Művész volt. Elekes Emmát nem lehetett csak úgy rendezni. Az a színésznő volt, aki nem csak a rendező által kijelölt határok között mozgott. Igazáért vitába is szállt. Igazától csak akkor tágított, ha maradéktalanul meggyőzték, és amikor meggyőzték hálás tudott lenni” – írta nekrológjában Csirák Csaba színháztörténész.

 

Elekes Emma halálának egy éves évfordulóján a Harag György Társulat a Facebookon és a társulat Youtube-csatornáján fog emlékezni.