Apropó, plakát – Benedek Leventét Kiss Krisztina kérdezte

Apropó, plakát – Benedek Leventét Kiss Krisztina kérdezte

Interjúsorozat erdélyi színházi plakáttervezőkkel, grafikusokkal

Színházi előadásokkal gyakran előbb plakát formájában találkozunk, tervezőiket azonban nem a nézőtérről fogjuk megismerni. Új sorozatunkban erdélyi színházak plakáttervezőit, grafikusait mutatjuk be. Januárban Székelyudvarhelyen került sor közös kiállításukra, illetve a későbbiekben további helyszíneken is bemutatkoznak – addig is lássunk a plakátok mögé!

Benedek Levente (Benőke)

Benedek Levente (1983) székelyudvarhelyi születésű grafikus, képzőművész. Tanulmányait  a Temesvári Nyugati Egyetem Képzőművészeti Karán végezte. 2009 és 2019 között a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház grafikusa volt. Jelenleg szabadúszó.

Mikor fedezted fel magadban a művészeti/képzőművészeti irányultságot?
Már óvodás koromban nagyon szerettem rajzolni, harmadik osztályos korom óta rajzkörre jártam, ötödiktől pedig művészeti iskolába.  

Szerintem a szakvégzettség… egy szükséges alap. Mondom ezt úgy, hogy én sosem tanultam reklámgrafikát, látom is emiatt a hiányosságaimat.

Melyik volt az első saját színházi plakátod, honnan jött az ötlet?
Azt hiszem, a legelső plakátom az Odüsszeusz hazatérése című előadáshoz készült, amit Balázs Zoltán rendezett, viszont abban nem volt saját ötlet, ha jól emlékszem, közösen választottunk ki egy képet, amit a plakáthoz használtunk. A legelső plakát, amiben volt saját ötlet, az a Cseresznyéskert (rendező: László Sándor) című előadáshoz készült: egy cseresznyével teli parfümös üveg. 

Mit jelentenek az intézményes korlátok az alkotásban?
Több korlát is van, ami egyszerre lehet frusztráló és inspiráló. Sokszor éreztem azt, hogy a kétnyelvűség és a túltengő információközlés miatt túlterheltek a temesvári színház plakátjai, ugyanakkor az évek alatt megtanultam ehhez alkalmazkodni és megtalálni egyfajta középutat, amivel én is kibékülök. Végül is, ez az alkalmazott grafika lényege.

Ha színház, akkor… hitelesség. 

Ha plakát, akkor… Bagossy Levente Hamlet-plakátja az Örkény Színházból.

Hamlet. Örkény Színház, 2014. Plakát: Bagossy Levente

Mi jellemző a munkáid stílusára, melyek a visszatérő elemek?
Ha visszatekintek, azt látom, hogy elég sokféle stílusban dolgoztam: vannak fotóalapú, festményszerű és graffitire hajazó plakátjaim. Általában igyekszem a klasszikus kompozíciós szabályokat, elveket betartani.

Mi jut eszedbe a munkáról?
Lelkesedés.

…és a csapatmunkáról?
Közös lelkesedés. ☺

A mondat, amit legtöbbször hallasz plakátkészítéskor…
Talán az, hogy „dolgozz még rajta!”, de ezt magamnak is szoktam mondogatni.

A legnagyobb dicséret, amit valaha plakátra kaptál…
Egy általam nagyra tisztelt, nemzetközileg elismert – egyébként nem színházi – temesvári grafikus, Ovidiu Hrin azt mondta a Hattyúk tava újratöltve című előadás plakátjára, hogy az jobb, mint amiket ő készít az utóbbi időben. Ez volt a legnagyobb, nem színházból jövő szakmai dicséret, amit plakátra kaptam.

Hattyúk tava újratöltve. Csiky Gergely Állami Magyar Színház, 2019

A szabadúszásról ezt gondolom…
Egyelőre nehezen adaptálódom az új helyzethez, hiszen még csak fél éve vagyok szabadúszó, nem tudom, hogy mit gondoljak róla. Volt bennem egy nagy felszabadulás-érzés, miután kiszálltam a kőszínházi, alkalmazotti létből, aztán egy gerincsérvműtét – szó szerint és átvitt értelemben is – megtört és megtörte a kezdeti eufóriát. Későn tudatosult bennem, és nem voltam teljesen felkészülve arra, hogy mivel jár az új életforma. Az az igazság, hogy még gyászolom a színházat, de ez talán egy természetes folyamat.

Hogyan maradsz friss, mi inspirál?
Régen úgy tudtam friss maradni, hogy kicsit kiszálltam a színházi mókuskerékből: kikapcsoltam, elutaztam, koncertekre, múzeumokba jártam és természetesen pihentem, hogy újra legyen erőm dolgozni. A színházban mindig az inspirált, ha jól tudtam kommunikálni egy alkotóval, ha sikerült együtt gondolkodni. Sosem szerettem, ha végrehajtó vagyok, ha jött valaki, s megmondta, hogy mit csináljak. Elsősorban az emberek inspirálnak, nem feltétlenül a darab vagy az előadás. Fontos, hogy megértsem azt, akivel és akinek dolgozom. 

Milyen hatása van a közösségi médiának az alkotásra?
Mint életünk nagyon sok aspektusára, az alkotásra is nagy hatással van a közösségi média, annak minden jó és rossz következményével együtt. Én is használom, nem lehet teljesen elbújni a világ elől. Muszáj valamit megmutatni abból, hogy az ember éppen mit csinál. Alkotóként fontos, hogy legyen egy felület, ahol látható vagy. Tervben van egy saját weboldal, ahová szeretném egybegyűjteni az alkalmazott grafikai meg a képzőművészeti munkákat, amiket eddig elkövettem és remélhetőleg még el fogok követni.

Mit gondolsz, 2020-ban milyen szerepe van egy plakátnak, milyennek kell lennie?
A plakát egy efemer műfaj, aminek azonnal kell hatnia. Továbbá igényesnek kell lennie, az igényességével, nem harsányságával kell kitűnnie abból a vizuális zajból, ami körülvesz minket. Nem hiszem, hogy 2020-ban radikálisan másnak kellene lennie, mint eddig. Nekem mindig az volt a célom, hogy a plakát műalkotás is legyen, ne csak egy sokszorosított hirdetmény. Valószínűleg szeretek többet belelátni, mint amennyi az elsődleges funkciója. Szeretem többnek hinni, mint ami.

Mi az a téma, ami jelenleg foglalkoztat?
Jelenleg egyértelműen az, ami a világban történik. Számomra szorongásoldó és humoros „karanténplakátokat” készítek – remélve, hogy ezzel kicsit formában is tartom magamat. 

Meg persze igyekszem eleget tenni azoknak a megrendeléseknek, amelyeket kapok. Vannak eltervezett és félbehagyott képzőművészeti munkáim, amelyeket azért nem fejeztem be eddig, mert nem volt rá elég időm; és emiatt rendszerint a színházat okoltam. Most, hogy van időm, halogatok mindent, úgyhogy igazából én vagyok a ludas. Foglalkoztat sok aktuális, közéleti téma, csak nem jutok el odáig, hogy gyakorlatba is ültessem az ötleteket.

Plakátgaléria