Az idegrendszer a legfontosabb – interjú Ádám Kornéllal

Az idegrendszer a legfontosabb – interjú Ádám Kornéllal

Borítókép: Szutyok c. előadásból. Fotó: Rab Zoltán

Interjúsorozatunkban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magiszteri színész szakának végzős hallgatóit mutatjuk be – osztályvezetőjük Berekméri Katalin és Keresztes Attila. Az interjú március elején, a járvány kitörése előtt készült. Ádám Kornéllal Cseke Tamás másodéves teatrológus-hallgató beszélgetett.

Fotó: Cseke Tamás

Volt-e bármilyen színészi előképzésed Marosvásárhely előtt?

Igen, 2014-ben érettségiztem a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom—dráma tagozatán. Az ott eltöltött négy év életem egyik legjobb és legfontosabb időszaka volt. Rengeteg szeretetet és törődést kaptam Szentesen. Fontos, hogy ez nem színészképzés. A tagozaton a fő cél a diákok személyiségének fejlesztése drámapedagógiai eszközökkel. Elérik, hogy megmutatkozzon az egyéniségük, vállalják az érzelmeiket és gondolataikat a hétköznapokban. Természetesen, akit maga a színészet érdekelt, annak is megfelelő segítséget biztosított a tagozat. 

Ez veled is így volt?

Igen. Nagyon foglalkoztatott a színház és a színészi pálya. Felvételiztem a Kaposvári Egyetemre és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Érettségi után kihagytam egy évet. Sirkó László, a kecskeméti Katona József Színház színésze készített fel a következő felvételimre, és harmadrostáig jutottam az SZFE-n Marton László osztályába. Ezután jöttem a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemre. Hétéves korom óta társastáncoltam versenyszerűen Szentesen. Tíztánc Magyar Válogatott kerettagként nem volt kérdés, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetemre is beadom jelentkezésem. Végül felvettek, de nem kezdtem el, mivel a színház jobban vonzott. 

Milyennek élted meg az osztályközösséget?

Alapképzésen Gáspárik Attila és Gecse Ramóna osztályában kezdtük tizenegy osztálytársammal. Mesterin Berekméri Katalin és Keresztes Attila lett az osztályvezetőnk. Eleinte volt egy természetes széthúzó erő, én is idegennek éreztem magamtól mindent. Romániában is akkor jártam először, és nehéz volt megbirkózni a kihívásokkal ilyen távol mindentől, amit eddig ismertem. Aztán ahogy telt az idő, egyre jobban összekovácsolódtunk, és harmadév végére egy jó osztály lett belőlünk. Nagyon szeretem ezeket az embereket, sokat tanultam tőlük. 

Egy szemesztert voltál Erasmus-szal Kaposváron. Milyen volt visszajönni?

A döntésem az első év nehézségeire vezethető vissza. Kíváncsi voltam, és úgy döntöttem, elmegyek. Nagyon jó tapasztalat volt nekem ez a félév. Új embereket ismertem meg, lehetőségem volt Cserhalmi Györgytől, Vidnyánszky Attilától is tanulni. Azonban átértékelődött bennem az a másfél év, amit az Erasmus előtt Marosvásárhelyen töltöttem. Rájöttem, hogy nekem itt a helyem, és a mindenféle kisebb-nagyobb nehézség ellenére ez az utam. 

Mely vizsgaelőadások álltak hozzád a legközelebb? 

Nagyon szeretem a Stúdió Színházban Gecse Ramóna rendezésében a Szutyok című előadásunkat. Csodás élmény volt létrehozni az osztályommal, nagyon szeretem játszani, és hatalmas elismerésnek tartom, hogy a 2019-es kecskeméti Szín-Tár Fesztiválon megkaptuk a legjobb előadás díját. Továbbá megemlíteném a márciusban bemutatott Balázs Zoltán rendezte Alice az ágyban című előadást, és annak próbafolyamatát. Rendező-szakos hallgatókkal is volt szerencsém dolgozni. Másodévesként Gaál Attila Csaba Brecht drámája, A szecsuáni jólélek alapján készült vizsgarendezése nagy mérföldkő volt számomra. A csapat legfiatalabb tagjaként hatalmas bizalmat kaptam: az egyik főszerepet, Jang Szunt játszottam. Megemlíteném továbbá Deli Szófia rendezői vizsgáját, A képzelt beteget, amelyben szintén óriási lehetőségem volt. Argant játszhattam, és az előadás második felét egyedül kellett lejátszanom, mintha egy monodráma lett volna. Az egyetemi munkák mellett lehetőségem volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban Vidovszky Györggyel dolgozni A legyek ura előadásban. 

A legyek ura. Fotó: Bereczky Sándor

Külsősökkel vagy osztályon belül szerettél jobban dolgozni?

Minden munka rengeteg lehetőséget nyújt, és mindenből lehet tanulni. Nem érzek nagy különbséget, mert mindkét esetben mind a próbafolyamat, mind a végeredmény lehet nagyon pozitív és nagyon negatív is.

Szerinted mi a legnagyobb erényed? Hát gyengeséged?

A legnagyobb erényem talán a humorérzékem. A rendezők egyre inkább hasznát veszik a humoromnak, és arra vezetnek, hogy egy-egy karaktert próbáljak meg a humora által megfogalmazni. Emellett számomra nagyon fontos a jókedv a munkában, a próbákon is. Azt gondolom, sokkal produktívabb egy próbafolyamat, ha jó hangulatban telik. Igyekszem ezt képviselni. A legnagyobb gyengeségem, rossz tulajdonságom a késés. Nem vagyok túl jóban az idővel, próbálok nem elkésni, de van, hogy előfordul… Néhanapján…

Alice az ágyban. Fotó: Rab Zoltán

Márciusban volt bemutatótok Balázs Zoltán rendezésében. Mesélj erről a próbafolyamatról, kérlek.

Balázs Zoli nagyon hamar kiismert minket. Megtalálta a személyes kapcsolódási pontokat, soha nem mondott általános instrukciókat. A próbafolyamat alatt folyamatosan téma volt, hogy milyen idegrendszerre van szüksége a színésznek ahhoz, hogy mindent észben tudjon tartani, ne lankadjon a figyelme, jelen legyen a színpadon. Talán még életemben nem kellett egyszerre ennyi instrukcióra figyelnem. A disszertációmban is ezt az előadást, ezt a próbafolyamatot fogom tárgyalni a színészi idegrendszert állítva a középpontba.