Türelmesebb lenni magammal – interjú Rákosy Anikóval

Türelmesebb lenni magammal – interjú Rákosy Anikóval

Fotó: György Csongor

Interjúsorozatunkban a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magiszteri színész szakának végzős hallgatóit mutatjuk be – osztályvezetőjük Berekméri Katalin és Keresztes Attila. Rákosy Anikóval Dobrovszki Dóra és Takács Réka harmadéves teatrológus-hallgatók beszélgettek.

Rákosy Anikó 1995-ben született Gyergyószentmiklóson. Egyetemi évei alatt olyan produkciókban volt látható, mint például a Gecse Ramóna által rendezett Szutyok vagy a Keresztes Attila által rendezett Leonora, addio!

Mi újat tanultál magadról az egyetemen?

Tizenkilenc évesen kezdtem a tanulmányaimat, most huszonnégy vagyok. Öt év hosszú idő. Ezalatt számos tapasztalatot szerzel, változol; a körülötted élők, a környezeted, a családi állapotod is változik. És mindeközben tanulója vagy egy intézménynek, ami kitölti az időd nagy részét. Az egyetem és maga a színészet gyakorlásának elengedhetetlen feltétele, hogy elindulj az önismeret útján. Fontos, hogy felmutass magadnak eredményeket, felismerd, ha rossz irányba haladsz, és változtass a cél érdekében. Mint mindenkinek, nekem is akadtak kétségeim a döntésemet illetően, amik aztán eltűntek, majd újra és újra előjöttek, de ez a helyzet gyakorta elő fog bukkanni, míg a szakmában maradok. 

Mi segített abban, hogy legyőzd a kétségeket?

Találkoztam a csapatmunka szépségeivel. Nagyon tudok kötődni egy munkafolyamathoz, egy csapathoz. A próbafolyamat ilyenkor személyes üggyé válik: szereted, amiben éppen vagy, ragaszkodsz a társaidhoz, de egy munkafolyamat sem tart örökké, nem mindenből lesz előadás, és maradsz a hiányérzettel meg az alkotási vággyal az újabb munkára. Szeretem a változást, az új impulzusokat. Megtanultam türelmesebb lenni, leginkább magammal szemben. 

Leonora, addio!. Fotó: Simon Róbert

Egyszerre végezted a színit és a filozófia szakot. Segítő hatással volt ez a munkáidra?

Az, hogy filozófiával is foglalkoztam, lehetőséget adott arra, hogy megismerhessek egy teljesen más világot, más értékrendszert, ami minőségi szűrőt jelentett számomra. Ezen keresztül másképp látom a világot, másképp gondolkodom és nyilvánítok véleményt, másképp játszom.

Melyik volt számodra a legemlékezetesebb próbafolyamat az egyetemen? 

Számomra mindegyik próbafolyamat emlékezetes volt, mindegyikben találtam valami különlegeset. Mégis, ha egyet ki kell emelnem, akkor a legutóbbi próbafolyamatunkat említeném, a Balázs Zoltánnal való munkát, az Alice az ágybant. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon rövid idő alatt nagyon sokat tanultunk. Sok munkával, odaadással készült az előadásunk. Intenzív és tanulságos próbafolyamatnak lehettünk a résztvevői, amit szívesen folytattunk volna. A jelen helyzetre való tekintettel, talán már nem lesz rá alkalom, hogy még egyszer összegyűljünk, és az Alice-t próbáljuk, majd előadjuk. Ez elszomorít, de mindenképpen úgy fogok gondolni erre a munkára, mint egy hasznos és izgalmas, tanulságos meg szeretetteljes időszakra. 

A férjed is színházi alkotó, milyen vele együtt dolgozni?

Mindig is azt szerettem volna, ha a férjemnek más a foglalkozása, mint az enyém… Lehetett volna, mondjuk, séf. Különleges reggelik, egzotikus ebédek és vacsoraköltemények tehették volna széppé a napomat. Annyi időt töltünk színház közelében, színházi emberekkel, barátokkal, hogy szinte lehetetlen, hogy ne kerüljön szóba beszélgetéseink alkalmával a színház. Ezt szerettem volna elkerülni a magánéletben. Aztán megismertem a férjemet. Egy közös próbafolyamatban vettünk részt, még nem ismertem, máris együtt dolgoztunk. Szerettem a vele való munkát, ahogy a mai napig szeretem. Még rengeteg felfedezni való van a közös munka során, de az eddigi tapasztalataink alapján jól működünk együtt. Nem egyszerű elkülöníteni a magánéletet a szakmaitól, de igyekszünk egyensúlyozni. Megemlíteném, hogy a férjem azért otthon van konyha művészetében, és a közös főzőcskézés sokkal jobb, mint a kész gurmé-ételek elfogyasztása. 

Milyen projektek szerepelnek a jövőbeli terveidben?

Jelenleg a Kelet-Nyugati Alkotóműhely nevű társulat létrejöttén munkálkodunk. Egy önálló társulati formában való működés a cél, ami önfenntartó. A legközelebbi projektünk – ha a járványügyi helyzet megengedi – egy, a nyár folyamán tartandó tábor. De a munkáimtól eltekintve, a letelepedés, családalapítás a célom.