Székely Csaba: Bányavakság - részletek

Székely Csaba: Bányavakság – részletek

A budapesti Szkéné Színház előadása. Rendező: Csizmadia Tibor.

Fotók: Ilovszky Béla

A Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata közös produkciója. Rendező: Sebestyén Aba.
Fotók: Rab Zoltán


Szereplők:

INCE – ötvenes férfi

IRINGÓ – a húga

IZABELLA – a lánya

FLORIN – rendőr

IZSÁK – szomszéd


Incéék nappalijában vagyunk, balra bejárat, hátul két ajtó: egyik a vendégszobába vezet, a másik Iringó szobájába. Jobbra konyha. A falon Izabella érettségi fotója.

Ince a kanapén elterülve horkol, enyhén gyűrött ruhában.

Iringó jön ásítva a konyhából, egykor szép nő lehetett, de most arcát forradás torzítja.

IRINGÓ                  Hány óra van ilyenkor?

INCE                       (felriadva) Nem igaz, nem aludtam!!!

IRINGÓ                  (megijed, de gyorsan összeszedi magát) Akkor jó, ha nem aludtál, Ince. Nehogy még itten lekéssed nekem a buszt.

Csend

INCE                       (a fejét tapogatva, álmosan) Hány óra van ilyenkor?

IRINGÓ                  (utánozza) Nem igaz, nem aludtam!

INCE                       Mi?

IRINGÓ                  (felemeli Ince kezét, megnézi rajta a karórát) Hét múlt tíz perccel, ha akarod tudni.

INCE                       (felugrik, a fogashoz szalad) Hol a kabátom?! (keresgélni kezd) Nem láttad a  kabátomat?

IRINGÓ                  Azt-e, amelyikkel libákat szoktál hajkurászni?

INCE                       (kelletlenül) Azt. (Tovább keresgél)

IRINGÓ                  Valahol arrafelé lehet, ahová hajnalban ledobtad hullarészeg állapotban. Nem a hétórás busszal jön az embered?

INCE                       Azzal jön. Iringó, ne álljál már ott, mint újborjú a kapuban, hanem kerítsed elő legyél szíves a kabátomat.

IRINGÓ                  Most már hiába lennék szíves előkeríteni a szaros kabátodat. Hacsak nem libákat szándékozol hajkurászni ezen a korai órán. Libákat szándékozol-e hajkurászni a szaros kabátoddal?

INCE                       Gyere, na, mindjárt leszáll a buszról!

IRINGÓ                  Méghogy mindjárt. Eddig rég leszállt a buszról, ha engem kérdezel. Biztosan útban van már errefelé.

INCE                       (abbahagyja a keresgélést) Hogy a reumás Istók törje be a hülye fejemet!

IRINGÓ                  Hagyjad csak el, Ince. Elvégre rendőr volna az érkező személye. Nem-e rendőr? Az a feladata, hogy megtalálja a dolgokat. Ezt a házat is meg fogja ő találni, ha reményeim nem csalnak.

INCE                       Rendőrnek rendőr. De mégiscsak ki kellett volna mennem eléje.

 Csend

IRINGÓ                  Azért azt tudod-e, hogy az életeddel játszol, Ince?

INCE                       Én-e?

IRINGÓ                  Te.

INCE                       Aztán miért játszok én az életemmel?

IRINGÓ                  Azt én nem tudom, hogy miért játszol vele. Csak azt tudom, hogy ha Izsák megneszeli, hogy rendőrt hívtál ide, s még el is szállásoltad ráadásképpen, kettéhasítja a fejedet. Rozsdás szeggel fogja kivájni az agyvelődet a koponyádból.

INCE                       Nem úgy megy az.

IRINGÓ                  S utána le is szopogatja, arra felkészülhetsz.

INCE                       Mit szopogat le?

IRINGÓ                  A rozsdás szegről a barom agyvelődet, amit a barom koponyádból vájt ki.

INCE                       Megmondom én mindjárt, mimet szopogassa le Izsák. Azt hiszed, félek én tőle?

IRINGÓ                  Remélem, hogy igen.

INCE                       Ha félnék tőle, rögtön visszaléptem volna, amint bejelentette, hogy polgármester akar lenni. Meg aztán miért kéne nekem félni tőle? Csak mert agyonvert két százkilós tisztet a katonaságnál? S mert tagja a Turul Zászlóalj Harcosainak?

IRINGÓ                  Hármat. Amiért szólni mertek neki, hogy ne rovásírással töltsön ki egy űrlapot.

INCE                       Jól van, akkor hármat. Nagy dolog.

IRINGÓ                  Egyébként meg nem tagja már ő a Turul Zászlóalj Harcosainak. Otthagyta őket, mert őszerinte túl liberális beállítódásúak voltak.

INCE                       Leszarom, mit hagyott ő ott, és mit nem.

IRINGÓ                  Hát szarjad, Ince. De nekem aztán ne panaszkodjál, ha egy reggel arra ébredsz, hogy Izsák rozsdás szeggel vájja ki az agyvelődet a barom koponyádból. Na, lefőtt a kávé. (Kimegy a konyhába)

INCE                       Nem fogok én arra ébredni, nyugton légy. Bár ébredtem volna most idejében…

IRINGÓ                  (a konyhából) Mit siránkozol megint azon a buszon?

INCE                       Nem siránkozok én. Csak úgy illett volna, hogy várjam a vendéget a megállóban.

IRINGÓ                  Tudod is te, mi az illendőség.

INCE                       Hogy?

IRINGÓ                  Egy vérmedvébe is több illendőség szorult, mint tebeléd.

INCE                       Ezt mire fel mondod, Iringó?

IRINGÓ                  (bejön, kezében kávéscsésze) Arra fel mondom, Ince, hogy nem túl illendő dolog hajnali háromkor hazaállítani hullarészeg állapotban, ordibálni, mint egy veszett majom, és kirángatni az embert az ágyból, hogy énekelje el veled a székely himnuszt.

INCE                       Kirángattalak?

IRINGÓ                  És utána másfél órán keresztül szónokolni a barátság mulandóságáról meg a kocsmárosné megnövekedett faráról, szintén nem túl illendő dolog. Bár aláírom én azt, hogy tényleg hatalmasra növekedett neki a fara. De ez a viselkedés akkor se vall jó érzésű emberre. Hanem inkább egy őstulok seggfejre vall ez a viselkedés, egyetértesz?

INCE                       Bocsássál meg, nem emlékszek én ebből semmire.

IRINGÓ                  Elég baj az. Pláne, hogy ez már a harmincadik alkalom ebben a hónapban, hogy nem emlékszel semmire. Máskor kevesebbet kéne inni, s akkor nem lennél ilyen… ilyen. (Legyint) Ne’, igyad meg ezt a kávét.

INCE                       (elveszi a kávét, kavargatja) Nem az ital miatt vagyok én ilyen, hidd el nekem. Hanem a sok keserűség miatt.

IRINGÓ                  Megértem én. De akkor is.

INCE                       Nincs már nekem örömöm, Iringó. Minden annyira más lett itten, fel se ismerem már ezt a helyet.

IRINGÓ                  Mondtam, nem kéne annyit inni.

INCE                       Emlékszel? Gyermekzsivaj, feleség, gyümölcsfák, pénz a zsebemben, autó az udvaron, lopott benzin a pincében… Semmi se maradt ebből. S ha végigmegyek az utcán, mintha idegen helyen volnék. (elmerengve) Idegenek a házak, az utak, a kerítések, az emberek… a libák… a tehenek… a lovak…

IRINGÓ                  Az állatok is, felfogtam én.

INCE                       …A tyúkok… a kutyák…

IRINGÓ                  Megértettem!

Csend.

INCE                       …A kicsirécék… Elveszett minden, ami régen volt, lassan már inni sincsen kivel. Puskás Misi öngyilkos lett, Szász Jani úgyszintén. A régiek közül már csak a doktor maradt, a féleszű Sánta Feri, meg a plébános, meg a plébános szeretője. A fiatalok meg elmentek, s aki még nem ment el, az felakasztotta magát. Nem maradt már se jegyzőnk, se tanítónk, se rendőrünk…

IRINGÓ                  Ezt hajnalban is voltál kedves elsorolni, ne kezdjed megint, megkérlek szépen.

INCE                       Szépen kihal az egész község.

IRINGÓ                  Falu.

INCE                       Az. Ez is nagyon fáj nekem, Iringó. Istentelenül fáj. Engemet község élére választottak polgármesternek annak idején, nem falu élére.

IRINGÓ                  Vakok voltak mind, amikor megválasztottak. Te vagy a legszarabb polgármester, akit a föld a hátán hordott.

Csend

INCE                       Azt hiszed, akarok én polgármester lenni?

IRINGÓ                  Hogy azt hiszem-e? Egy bivaly seggéből is kinyalnád a trágyát, ha attól újraválasztanának.

INCE                       Ez nem éppen így van, Iringó.

IRINGÓ                  Nem-e?

INCE                       Gyűlölök polgármester lenni, az az igazság. De muszáj. (belekortyol a kávéba, kiköpi) A reumás Istók mártsa belé a tökét! Muszáj volt neked megint ilyen forró kávét csinálni? Itt kavargatom egy órája, s még így is szénné égeti a nyelvemet.

IRINGÓ                  Bocsássál meg, hogy nem töltögettem át lehűtött csuprocskába. S a párnácskádat is bent felejtettem a szobában. De csak egy szavadba kerül, mindjárt eléhozom, s kitámasztom vele a barom hátadat! Akarod-e, hogy kitámasszam a barom hátadat?!

INCE                       Jól van, na, nyugodjál.

IRINGÓ                  Nem fogok én már neked sokáig forró kávét csinálni, meglásd.

INCE                       Ne haragudjál meg reám, Iringó. A méreg beszélt belőlem, amiért lekéstem azt a buszt. Te főzöd a legjobb kávét, né. (óvatosan beleszürcsöl a kávéba, de látszik az arcán, mennyire forró. Elnyom egy káromkodást) Pont, amilyennek szeretem.

IRINGÓ                  Őszintén mondod?

INCE                       Őszintén. Mindent szeretek, amit te csinálsz, na.

IRINGÓ                  (megenyhülve) Akkor jól van, ha így van.

INCE                       Így van. Nem kell felszökdösni akármilyen kicsinységre, s örökké a városba költözéssel fenyegetőzni.

IRINGÓ                  Nem fenyegetőzök én. Csak mondom.

INCE                       Jó. Hát ne nagyon mondjad.

IRINGÓ                  Azt csinálok, amit akarok.

INCE                       (lecsapja a csészét az asztalra) Azt. Amit csak akarsz. Dörgöljed ismételten az orrom alá, hogy tiéd a ház!

IRINGÓ                  Nem dörgöltem én az orrod alá semmit se.

INCE                       Nem-e?

IRINGÓ                  Nem.

INCE                       Ha tudtam volna, hogy ezt kell majd hallgatnom egyfolytában, belédarálom magamat a moslékba aznap, amikor eladtam neked a részemet. Minden áldott napon az orrom alá kell dörgölni, hogy tiéd itt minden, s azt csinálsz, amit akarsz.

IRINGÓ                  Én aztán nem szoktam ezt az orrod alá dörgölni.

INCE                       Csak három alkalommal naponta. Nehogy véletlenül elfelejtsem.

IRINGÓ                  Ki ne sebesedjen az orrod alja a sok odadörgöléstől. Kérsz-e reá vietnámi kenőcsöt?

INCE                       S te kérsz-e egy testvéri pofot innét az asztal másik feléről?!

IRINGÓ                  Te csak pofozkodjál a saját házadban, ha lesz neked olyan!

INCE                       Látod?! Erről beszélek! Csodálkozol, hogy iszok, amikor…? (Félbeszakítja a kopogás)

Hangosan kopogtatnak.

Ince megigazítja a ruháját, mosolygós arcot vesz fel, majd ajtót nyit.

Belép Florin, jóképű negyvenes rendőr, kezében utazótáska.

FLORIN                  Jó reggelt kívánok, komiszár Florin Lupescu vagyok! Maga a primár?

IRINGÓ                  Ez román.

INCE                       Sssssst! (kezet fog Florinnal) Barabás Ince, a köz… falu polgármestere. Igen. Ő meg itten a húgom, Iringó.

FLORIN                  Csókolom a kezét, doamna.

IRINGÓ                  Csak voltam „damna”. Az uram meghalt.

FLORIN                  (kezet csókol) Örvendek.

IRINGÓ                  Annak én is.

FLORIN                  Milyen szép keze van magának.

Iringó zavarában a háta mögé dugja a kezét. Csend. Álldogálnak, Ince hirtelen észbe kap

INCE                       Mi lenne, ha leülnénk, és innánk egy pohár pálinkát. Iringó, hol a pálinka?

FLORIN                  Köszönöm erősen, de mikor szervicsbe’ vagyok, nem még iszok.

INCE                       Soha-soha egy kicsikét se?

Iringó pálinkát vesz elő, poharakat tesz az asztalra

FLORIN                  Csak ritkaságban. Kicsikét. (Leteszi a táskáját)

INCE                       Ez a beszéd! (pálinkát tölt, mindhárman felemelik a poharukat) Akkor hát, Isten hozta!

FLORIN                  Köszönöm. Remélem, nem még akarok sokáig zavarni. Csak ameddig tart az invesztigáció. (Ki akarja inni a poharat, de Ince megállítja)

INCE                       Hadd mondjak egy köszöntőt. Nem mindennap érkezik ide vendég a városból.

IRINGÓ                  Igyál inkább.

INCE                       Csak egy rövidke köszöntőt, na. (megköszörüli a torkát)

Köszöntjük, rendőr úr, a mi kis falunkban,

Isten hozta nálunk, a mi hajlékunkban.

Örvendünk, hogy itt van a mi otthonunkban,

Érezze jól magát a mi…

IRINGÓ                  Ince!

INCE                       Mi az?

IRINGÓ                  Igyál, vagy letépem a bőrt a fejedről.

INCE                       …A mi lakásunkban, s fizessék ki a lakbérét. Egészségünkre!

FLORIN                  Norok!

Koccintanak, isznak

INCE                       Ki akartam menni maga elé a megállóba, de annyi dolgom akadt, papírok, minden.

FLORIN                  Semmi probléma.

INCE                       Na de most üljön le egy kicsikét, ide, né. (Az egyik székre mutat, majd leül)

FLORIN                  Először a hölgy. Tessék parancsolni. (Hellyel kínálja Iringót)

Ince feláll, Iringó leül, Ince visszaül, utána Florin is helyet foglal

IRINGÓ                  Könnyen idetalált?

FLORIN                  (hadarva) Hát, mind vártam a sztációba’, de késett az autokár, mert rossz volt az akcseleráció, azt mondta a sofér, hogy meg kell verifikálni az inzsekciós pompát, és az ámbreázs is ficákat csinál. A rámpán és a kotitúrákon még rosszabbul jött, gondoltam, nehogy a batéria legyen, mert akkor bevettük a cjápát. Aztán leszálltam itt az interszekciónál, és ott kérdeztem, hol még lakik a primár, de nem tudták, mit kérdezek. Gondoltam, futuj mámá möszi, mi lesz mostan, de akkor bementem az alimentárába, és ott megmutatták, aztán most itt vagyok, hála Istennek. (Háromszor keresztet vet)

Csend

IRINGÓ                  (Incéhez) Mit mond?

INCE                       Hogy elég könnyen idetalált.

Csend

FLORIN                  És maguk mit még csinálnak? Reggeliztek már?

INCE                       Iringó, készítsél elé, legyél szíves, valami harapnivalót a vendégünknek. Kíván-e egy kis reggelit, rendőr úr?

FLORIN                  Ha van egy kicsi, nem utasítok.

Iringó kimegy a konyhába.

INCE                       Na, akkor beszéljünk a mi ügyünkről. Mikor szándékozik nekilátni a nyomozásnak?

FLORIN                  Amilyen hamar van lehetőség. De elsőnek meg kell még érdeklődjem magától egyszer a részleteket.

INCE                       Érdeklődje csak, tessék parancsolni, állok elejébe.

FLORIN                  Most máris?

INCE                       Miért ne?

Csend.

FLORIN                  (noteszt és tollat vesz elő) Tehát, falopásról beszélgetünk.

INCE                       Falopásról.

FLORIN                  Maga azt deklarálta a telefonba, hogy az elkövető… (lapozgat a jegyzetei között) Szexi Izsák.

INCE                       Szécsi.

FLORIN                  Az mit jelent?

INCE                       Szécsi Izsák. Ez a büdös tolvajnak az ő neve.

FLORIN                  Szécsi Izsák. Mi az okupációja az illető személynek?

INCE                       A mije?

FLORIN                  Mivel foglalatoskodik?

INCE                       Azzal foglalatoskodik, hogy kitúrjon engemet a polgármesteri székből. Nem elég, hogy kivágta a fél erdőt, meg is akarja magát választatni ráadásképpen. Hogy a reumás Istók verne egy karót a tolvaj pofájába.

FLORIN                  Ebből él?

INCE                       Ebből. A fából. Tavaly beindított egy fűrésztelepet, s idén még egyet. Egész nap szól a gáter, zsük zsük zsük, vágja a fát, amit összelopkodott. Egy csóré senki volt, most meg ő akar lenni itten a nagy miszter prezident. A fél utca az övé. A szomszéd ház is az övé. És a románokat is utálja.

FLORIN                  Hogy ment végben a lopás?

INCE                       Én nem utálom a románokat. Végül is, ha jobban meggondoljuk, maguk is emberek.

FLORIN                  Hogy ment végben a lopás?

INCE                       Meg aztán, ahogy nagyanyám szokta mondogatni: ami megtörtént, megtörtént. A múltat eltemettük, most már békességben élünk, ez a fontos.

FLORIN                  Aha. És a lopás hogy ment végben?

INCE                       Igaza van, beszéljünk inkább a lényeges dolgokról. Különben se az én nagyanyám mondogatta ezt, hanem… (a konyha felé fordulva, hangosan) Iringó, kinek a nagyanyja is szokta mondogatni, hogy ami megtörtént, megtörtént?

IRINGÓ                  (a konyhából) Az Illésé!

INCE                       Kié?

IRINGÓ                  (a konyhából) A kompótos Illésé!

INCE                       (Florinhoz) A kompótos Illésé. Szegény itt lakott az utcában…

FLORIN                  (türelmetlenül a térdére csap) Hogy ment végben a kurva lopás?

INCE                       A lopás, igen, az úgy történt, hogy Izsák volt itten az első, aki visszakapta az erdőt, amit a Csau idejében elvett a kollektív. Felét eladta, abból gépeket vett, s elkezdte kitermelni a fát. Csakhogy nem a saját erdőjét vágta ő ki, hanem azokét, akik még nem kapták vissza. S amikor aztán visszakapták, látták, hogy lószart kaptak vissza, mert nem volt már ottan semmi.

FLORIN                  Aha. Ezt maga mikor vette észre?

INCE                       Hát, nemrégiben kezdem észreveszegetni…

FLORIN                  Nemrégiben? Csak nem akkor, amikor Szexi úr bejelentette, hogy indul a választásokon?

INCE                       Úgy azontájt, nagyjából, igen, akörül.

FLORIN                  És addig mit még csinált maga, vak volt?

INCE                       Egyéb dolgokkal törődtem.

FLORIN                  Milyen dolgokkal?

INCE                       Hát… Iszik-e még egy pohár pálinkát? (Tölt a poharakba)

FLORIN                  (becsukja a noteszét) Köszönöm, nincsen étvágyam. Kipakolok, és elindulok interogálni a falusiakat az erdőjükről. (Feláll) Na jó, egy kicsike nem még árt az egészségnek. (Kiissza a poharat)

Csend

INCE                        (feláll, Florin táskájához lép) Megmutatom a szobáját. Izabella alszik ott néha. Nagynéha.

FLORIN                  Ő ki?

INCE                       (Izabella fotójára mutat) Ő ő. A leányom, de nem szokott hazajárni.

FLORIN                  (nézegeti a képet) Kár.

INCE                       Egyetemista.

FLORIN                  Tényleg? Milyen fakultánsra jár?

INCE                       Kolozsváron a… az európai… szoci… fizológiai limbisztikára.

FLORIN                  Az jó. Nagyon jó. Hányadik év?

INCE                       Hát, vagy kilenc-tizedik. Szakot váltott. Váltogatott.

FLORIN                  Nem sieti el.

INCE                       Nem. Kérdeztem tőle, mi lesz belőle, ha befejezi. Azt mondta… Tudja, mit mondott? Azt mondta: polgármester. (Nevet)

FLORIN                  Hehe.

INCE                       (elgondolkodva) Azért jó, hogy vannak mostanság polgármesteri egyetemek. Az én időmben még nem voltak. (csend) Magának van-e családja?

FLORIN                  Van egy kicsi fiam. (előveszi a pénztárcáját, kinyitja, és odatartja Ince orra elé) Nézze, ott ül az asszonykám ölében.

INCE                       Né, be szép kicsi pucás! De mi van a fején?

FLORIN                  Az nem az. Az a Szűz Mária a Jézuskával, a másik az enyém.

INCE                       Jaj, értem. Hát az se csúf.

Bejön Iringó, egy fatálcán szalonnát, paprikát és kenyeret hoz. Leteszi az asztalra

IRINGÓ                  Na, jöjjék, egyék egy falatot.

FLORIN                  (nézi a tálcát) Az a probléma, hogy vedzsetáriánus vagyok.

INCE                       Akkor egy kicsi szalonnát legalább.

FLORIN                 Köszönöm, nem még lehet. Mióta járok a szálába gyúrni, vedzsetáriánus lettem.

IRINGÓ                  (Incéhez) Az mi az a vedzsetás minekhívják?

INCE                       Ilyen román vallási dolog.

FLORIN                  Csak zöldséget, gyümölcsöt és magokat eszek.

IRINGÓ                  Magokat?

FLORIN                  (mosolyogva) Mint a madarak.

INCE                       Tudja mit? Akkor menjünk be a szobába, megmutatok mindent, rendezkedjék be szépen, utána hátha meggondolja magát. (felemeli Florin táskáját, elindul a szobába) Összeírom a címét mindenkinek, akit érdemes kikérdezni. Jöjjék, lássunk neki a nyomozásnak.

Indulnak Izabella szobájába, de Florin visszamegy az asztalhoz

FLORIN                  Ha nem haragszanak… (Elvesz egy szelet kenyeret és egy paprikát)

IZSÁK                      Csak tessék. Egy kicsi szalonnát nem eszik hozzá?

Bemennek a szobába, de előbb Ince visszafordul a pálinkáért, beviszi magával.

Kivágódik a bejárati ajtó, betrappol Izsák, körülbelül Incével egyidős, nagydarab,

katonabakancsos férfi, oldalán kés.