„Tudni kell korán kelni, későig fennmaradni” – Bilibok Apollóniával Csog Brigitta beszélgetett

„Tudni kell korán kelni, későig fennmaradni” – Bilibok Apollóniával Csog Brigitta beszélgetett

Borítókép: A köpönyeg c. előadásból

Interjúsorozat a kolozsvári BBTE Színház és Film Kar Magyar Színházi Intézetének végzős színészhallgatóival. Bilibok Apollóniával Csog Brigitta beszélgetett.

Már másodikos korom óta folyamatosan ott voltam a Háromszék Táncegyüttes előadásain. Nyolcadikos voltam, amikor elkezdtem járni a Tamási Áron Színházba, innen pedig egyenes út vezetett az Osonó Színházműhelyhez, a következő állomás pedig a színművészeti volt. 

Az Osonós előadásotok, az Ahogyan a víz tükrözi az arcot nagyon sikeres volt, több helyen is megfordultatok vele.

Az Osonónak köszönhetem, hogy bejártam egész Európát, és még Afrikába is eljutottam. Tulajdonképpen a két és fél év alatt, amíg tagja voltam, folyamatosan ezzel az előadással turnéztunk. Csak azt csodálom, hogy nem csaptak ki a suliból a sok hiányzás miatt.

Ezek szerint ezzel az előadással dőlt el, hogy a színire jelentkezel?

Korábban próbálkoztam a drámaosztállyal is, de sajnos nem sikerült. Kilencedikben beiratkoztam egy drámaképzésre a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolába, és innen kerültem át az Osonóba. De már óvodáskoromtól az életem része volt a néptánc, ami szintén a színház irányába terelgetett. Érettségi után felvételiztem a színire, nem vettek fel. Úgyhogy elmentem a kolozsvári bölcsészkarra, magyar és összehasonlító világirodalom szakirányra. Lenyomtam egy évet, és a következő évben újra felvételiztem színire. Ezúttal felvettek, és úgy döntöttem, hogy abban az évben fagyasztom a bölcsészetet. Tavaly már egyszerre végeztem a két másodévet.

A DNS c. előadásból

Hogy tudtál lépést tartani?

Nem volt könnyű, úgyhogy vannak is a bölcsészeten elmaradt vizsgáim, de remélem, hogy azokat jövőre sikerül bepótolni. Lemondanom csak a néptáncról kellett, képtelenség volt összeegyeztetni a próbákat az egyetemmel. De ha jól osztod be az idődet, akkor bármit meg lehet csinálni. Csak persze tudni kell hozzá korán kelni, későig fennmaradni. A későn fekvés adott volt számomra, a koránkelés már kevésbe. Egyszer felkeltem reggel hétkor, hogy elmehessek jógázni. Végül is arra jutottam, hogy ezt az áldozatot nem éri meg nekem. Arra akarok kilyukadni, hogy azt lehet, amit tényleg akarsz.

Sejtettem, hogy el fog jutni a beszélgetés a nyomás- és stressz-címszavakhoz. A színi ugyanis nem arról híres, hogy ott kesztyűs kézzel bánnak a hallgatókkal. Én legalábbis sokszor hallottam a színművészeti egyetemekről, hogy kemény a képzés.

Nem mindenki részéről tapasztaltam ezt. Voltak olyan órák, amiket nagyon szerettem, az a tanár volt a kedvencem. De persze volt egy-egy olyan óra, amire mindmáig gyomorgörccsel mennék be, majd sírógörccsel mennék haza. Viszont ezek harmadévre határozottan jobbak lettek. Tehát, hozzá lehet szokni, és meg tudja az ember edzeni magát. De az biztos, hogy voltak kihívások, mint például amikor három éven át az egyik óra előtt és közben véresre rágtam a körmömet. 

Említetted, hogy az egyetem alatt az is nehéz volt, hogy jusson idő másra a kötelezőkön kívül.

A néptánc az, amivel a jövőben mindenképpen szeretnék újra foglalkozni. Gond van a térdemmel, szóval az a tervem és az álmom, hogy amíg megtehetem, elmennék egy mozgásszínházhoz, vagy néptáncegyütteshez, és amíg csak lehet, szeretném azt csinálni. Aztán, ha ezt már nem tehetem, más vizekre eveznék. 

Rengeteg próbát, előadást tudhattok magatok mögött. 

Az egyértelmű kedvencem Gogoltól A köpönyeg. Azért ez, mert ez mozgáselőadás, fizikai színház. Azt is nagyon élveztem, ahogy dolgoztunk a mozgásokon. Szerettem az egész folyamatot. Erdélyben nem igazán van jelen ez a színházi vonulat, amit Horváth Csaba és a Forte Társulat képvisel, illetve Nagy Henrik is, aki az ő osztályában tanul a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az az izgalmas benne, hogy tánc is meg nem is. Határozottan a testtel dolgozik, de nem úgy, mint egy átlagos mozgásszínház. 

Egy másik előadásotok, amit az elmúlt években vittetek színre, a DNS, ahol te Abby bőrébe bújtál.

A premier előtt nagyjából két-három héttel kerültem az előadásba, addig nem nagyon volt feladatom; leszámítva, hogy néha bejártam a közös órákra. Persze, abban a két hónapban nemcsak sorozatokat néztem, hanem foglalkoztam a szöveggel meg a szereppel, de azért így is kicsit mély víz volt.

A DNS c. előadásból

Ha nem jön közbe a vírus, mentetek volna Kecskemétre.

Meghívtak a kecskeméti Szín-Tárra. Már minden meg volt beszélve: próba, időpont, minden.  Játszottunk volna Kolozsváron, Váradra mentünk volna, aztán Gyergyóba, Udvarhelyre. Viszont van jó hír is, mivel a Galactoriát, ami a végzős színis diákok bemutatkozó- és egyben búcsúfesztiválja, online közvetítéssel sikerült megtartanunk. És van még remény a júniusban esedékes nagybányai és kisvárdai fesztiválokra. Az egyetemen az elméletet most könnyen megoldjuk Skype-on keresztül. A gyakorlat pedig izgalmas, mert most az a feladatunk, hogy április végéig elkészítsünk egy videót magunkról, ahogy egyedül eljátsszuk az előadást, amit Hatházi András tanár úrral készítünk. Van egy különleges formája ennek az előadásnak, mert már eleve úgy kezdtük, hogy ha hiányzik valaki, akkor is lehessen játszani. Most pedig úgy játszom, hogy mindenki hiányzik, kivéve én. Ezenkívül még egy gyakorlati óránk van. Kozma Gábor Viktorral minden hétfőn tíztől tizenkettőig dolgozunk együtt. Jógával kezdünk, majd View Points-technikát tanulunk tőle. Ez most nagyon izgalmas.

Van-e olyan szerep, amit mindenképp szeretnél eljátszani?

Őszintén, nincs. Tudom, hogy sokan álmodoznak Ophéliákról meg Júliákról, de én bármit szívesen, ami izgalmas. 

Milyen egy izgalmas szerep számodra?

Szerintem bármiben meg lehet találni az izgalmat. Például Abby is nagyon izgalmas volt, mert kérdés, hogy hogyan lehet eljátszani egy szereplőt, akinek emlékezetkiesése van. Szóval valakit, aki emlékszik is, meg nem is, bizonyos dolgokat tud a közelmúltjából, más dolgokat nem. 

Eltelik majd ez az év, és akkor vissza a bölcsészkarra?

Pontosan. De azután még nem tudom, mi lesz. Egyelőre menekülök a bölcsészetbe. Annyit tudok, hogy amellett még megpróbálkozom valamilyen mesterivel is. Az viszont még kérdés, hogy milyen szakon. A rendezvényszervezés is ott a listámon, azok között a dolgok között, amik érdekelnek. Biztos, hogy továbbfolytatom a táncot. És vonz az M Studio, de gondolkodtam Pesten is. A mozgásszínház az elsődleges, azonkívül a független szcéna és azon belül a bábszínház is érdekel.