"Nekem a Valahol Európában egyrészt nosztalgia, másrészt kifejezetten új felfedezés." Színészinterjú: Kiliti Krisztián

“Nekem a Valahol Európában egyrészt nosztalgia, másrészt kifejezetten új felfedezés.” Színészinterjú: Kiliti Krisztián

A Nagyváradi Vár nyári színpadán mutatja be a Szigligeti Színház Lilliput Társulata a Valahol Európában című, Radványi Géza világhírű filmjéből készült közismert musicaladaptációt szeptember 10-én. A darab férfi főszereplőjét, Hosszút, Kiliti Krisztián színművész alakítja. A színművésszel Józsa Tímea, a Lilliput Társulat irodalmi titkára, beszélgetett.

Veszprémben születtem, de balatoni gyereknek mondom magam, mert eddigi életem nagy részét Balatonfüredem töltöttem. 2013-ban érkeztem Erdélybe, egészen pontosan Marosvásárhelyre, ahol a Művészeti Egyetem teatrológia szakos hallgatója lettem, ezután jött a színész, majd pedig a rendező szak. Általában egészen kíváncsi természetű vagyok, érdekelnek az emberek; szeretem, ha új találkozásoknak lehetek a részese. Ezért is igyekszem sokféle műfajban és helyzetben kipróbálni magam.

Egyszer már majdnem játszottál nálunk, tudtál erről?

Igen, emlékszem. Szőke-Kavinszki András, a Társulat korábbi igazgatója ajánlott be a Csodaszarvas c. produkcióba. Én nagyon lelkes voltam, mert pont abban az évben vettek fel az egyetem színész szakára. Aztán végül máshogy alakult. De ez a mostani helyzet is szép bizonyítéka annak, hogyha valaminek meg kell történnie az életben, az előbb-utóbb úgyis bekövetkezik.

Tudtad, hogy hova jössz?

Néhány kollégát, Szabó J. Viktort, Vári Vivit, Benczi Teklát már ismertem az Egyetemről, köztük a rendezőt, Györfi Csabát is. Viszont, korábban nem volt alkalmunk együtt dolgozni, ezért egyszerre nagyon meglepő, de mégis jóleső érzés volt, amikor felkért. A társulat többi tagjával még ismerkedem, de azt gondolom, hogy már most szép találkozásokat éltünk meg. Nagyon nyitott, közvetlen és „kacagós” emberek. Jól érzem magam köztük.

Rendező és színész szakot végeztél (rendezésen most leszel utolsó éves), tudsz vagy kell a kettő között választani?

Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül „kell” választani. Bár az utóbbi időben már inkább a rendezés dominál a szakmai életemben. Mindkettő más-más energia, más figyelem. Azt szoktam mondani, hogy nekem – személy szerint – szükségem van arra rendezőként, hogy olykor-olykor megéljem azt is, ami bent a színpadon történik. Ettől tudok hiteles lenni, és így tudom megtalálni azokhoz a színészekhez is az utat, akikkel dolgozom.

Mit jelent számodra a Valahol Európában, mi ma az aktualitása?

Nekem a Valahol Európában egyrészt nosztalgia, másrészt kifejezetten új felfedezés. Tinédzserként a veszprémi Dal-Ma Művészeti Egyesületben, Völler Adél tanítványaként sokszor találkoztam a művel, a tanévzáró koncerteken több alkalommal műsorra került, így a dalok egy részét ismertem, a fülemben voltak. Most, sok év elteltével, egészen másképp hat. Azt hiszem, hogy ez a darab a bátorságról szól. Arról, hogy szembe merünk-e nézni a félelmeinkkel, tudjuk-e vállalni őket, és van-e bennünk annyi lelkierő, hogy túllépjünk rajtuk.

Milyen lesz a te Hosszúd?

Bízom benne, hogy emberi. Hosszú nem egy szakasztott hős figura. Ő csupán az adott helyzetben, nem tud másképp dönteni, csak úgy, hogy a dolgok élére áll. Ami jelenleg a leginkább közös bennünk az az, hogy mindketten “meg szeretnénk érkezni” – jelentsen ez bármit is. Hosszú otthonra vágyik, csupa nagybetűvel, amihez szüksége van egy társra, barátokra, nyugalmas környezetre. Továbbá, ahogy ő, én is kedvelem a nálam fiatalabbak társaságát. Szeretem azt hinni, hogy jól szót értek velük.

A musical a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft.-vel kötött megállapodás alapján kerül előadásra.