Ugron Nóra: A színház mint közös ügy

Fotók: Centrul Cultural Clujean

Írok, mert tudom, hogy van hangom és szeretném hallhatóvá tenni. Mert vannak olyan személyes tapasztalataim, amelyeknek, ha nem adok hangot, egyedül maradok velük. De a pillanatban, amikor ezek az érzések, traumák és sebezhetőségek kimondódnak, és lehetőséget kapnak a meghallgatásra, potenciálisan közös alapként működhetnek. Ahhoz, hogy másokkal kapcsolatokat létesítsünk, szükségünk van arra, hogy a személyes tapasztalatainkat közösen is megértsük és együtt lépjünk tovább, hogy olyan közösségeket alkothassunk, amelyek képesek másként cselekedni, mint az elnyomó rendszerek, amelyekben jelenleg létezünk és részt veszünk. 

A bukaresti Giuvlipen roma feminista társulat két alkotója, Mihaela Drăgan és Zita Moldovan által tartott három napos színházi és kreatív írásműhely egyik feladata volt folytatni a fenti bekezdés első mondatát és megfogalmazni, hogy ki milyen személyes indíttatásból ír (drámát). A Kolozsváron megszervezett Roma (S)heros [Roma hős(n)ők] műhely egy nemzetközi projekt része, melynek keretében spanyol, olasz, magyarországi és romániai helyszíneken tartanak hasonló, a kortárs roma drámát népszerűsítő, és a hős alakját körüljáró workshopokat roma és nem-roma fiataloknak. Miután a Giuvlipen több előadásából is részleteket néztünk meg és szövegeket olvastunk fel belőlük közösen, színházról és olyan társadalmi problémákról beszélgettünk, mint a rasszizmus és a szexizmus – a saját tapasztalatainkból kiindulva. 

Terapeutikus élmény volt ismerős és ismeretlen emberekkel az írás, a beszéd és a színház társadalmi és politikai fontosságán elmélkedni. A résztvevőkkel és a műhelyvezetőkkel közösen sikerült létrehoznunk egy biztonságos és befogadó teret, amelyben akár személyes traumákat is megoszthattunk egymással, hogy majd ezeknek a dramatizálási lehetőségeiről is beszéljünk. Felelősségteljesen felszólalni a minket és a körülöttünk lévőket érintő problémákról számomra az egyik legfontosabb kötelesség a hétköznapjaimban. A színházi alkotás pedig formájából adódóan mindig közös ügy. Színházi előadások nem fognak diktatúrákat leváltani, vagy igazságtalan hatalmi rendszereket lerombolni, de a színháznak megvan a közösségformáló ereje, például amikor az általa képviselt értékek egy igazságosabb jövő felé mutatnak, ahogy a politikai színház esetében gyakran tapasztalhatjuk. 

Bármely hatalom, amely a színházat pusztítja el, a közösséget próbálja szétrombolni – mintha ezt nem tennék meg már eléggé a társadalmainkban uralkodó egyenlőtlen viszonyok. Írni és alkotni kell, hogy újra kapcsolódni tudjunk, hogy erősebbé váljunk, hogy egyenlő felekként, szolidárisan nézhessünk szembe a mindnyájunkat, de egyenként más-más módon érintő igazságtalanságokkal.