Mit olvashatunk az őszi Játéktérben?

Mit olvashatunk az őszi Játéktérben?

Borítókép: Apró néni és a nagyra nőtt Búbánat, Brighella Bábtagozat, Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat. Fotó: Czinzel László


A Játéktér számára egyaránt fontos, hogy hírt adjon nemzetközi színházi fejleményekről, és hogy lenyomata legyen erdélyi színházi törekvéseknek. Őszi lapszámunk ez utóbbinak, a helyi jelenségeknek ad nagyobb teret. 

Megkértük egy-egy kedves szerzőnket, hogy őszi lapszámunk két tematikus tömbjét kis szösszenettel felvezesse. Köszönet Ozsváth Zsuzsának és Csepei Zsoltnak e plusz erőfeszítésért, mindegyik szerzőnknek az érintettség felvállalásáért, valamint többi munkatársunknak az odaadó segítségért!

 (A szerk.)


Ajánló a bábos tömbhöz

Öt év után ismét bábtematikus tartalommal jelentkezik a Játéktér. A szövegek hangneme részint szubjektív, sőt, elfogult, és eleve: az enyém (a tiéd, az övé stb.); részint tudományos. Tanulmányos. Sőt: tanulságos. Az én bábszínházam címmel ellátott bábos blokk tehát kísérletet tesz a nyilatkozó erdélyi magyar bábszínházak körvonalazására, állapotfelmérésére (mondhatni: állapotfelismerésére). De lehet-e a bábszínházról nem szubjektíven, nem elfogultan beszélni? Lehet-e nem őszintén, és mélységes szeretettel mesélni róla, még ha néha nem is feltétlenül hízelgő a mese?* 

Az én bábszínházam négy erdélyi bábtársulatot mutat be: Kófity Annamária betekintést enged a bohóc-játékmód szatmárnémeti vonatkozásába, a Brighella Bábtagozat Apró néni és a nagyra nőtt Búbánat (r. Szabó Attila) című előadásán keresztül; Ozsváth Zsuzsa a nagyváradi Lilliput Társulat életéből gyúr háromdés masszát. A partiumi vonal után Kolozsvár következik, Hegyi Rékától részletes, elfogult riportot olvashatunk a kolozsvári bábszínház viszontagságairól – és a szerzővel való viszonyáról; valamint az őszi Talált kép is kolozsvári: Patka Ildikó találata. Olvasmányos portréinterjú kapcsán Deák Katalin beszélget Lukács Emőke bábművésszel privát szakmai életútról és a székelyudvarhelyi Udvarhely Bábműhely működéséről. 

A bábszínházas blokk tudományos része Novák Ildikó átfogó, Struktúraváltás a 20. századi bábművészetben című tanulmányát, valamint Mircea Eliade Kötelek és marionettek című kutatását Novák Ildikó fordításában közli.

*Hiszen tudjuk: az igazi mese az igazról beszél. És hányféle igazság létezik!

Ozsváth Zsuzsa

Hollós Mátyás, Szigligeti Színház Lilliput Társulat, Nagyvárad. Fotó: Vigh László Miklós

Hogyan olvassuk az őszi Játéktér várótermes szövegeit?

Az elsőt, a v.á.r.ó.t.e.r.e.m.t.é.s.t.ö.r.t.é.n.e.t-et semmiképpen ne a WC-n olvassuk (!), zsibbadással fenyeget. Ajánlom valamelyik zimankós, késő őszi estén a kályha mellett. Ha olyan a családi helyzet, az sem gond, ha netán vidám unokák telepednek körénk. A testes forralt bor talán még korai ehhez a szöveghez, de egy citromos kakukkfűteát boldogan szürcsölhetünk mellé.

A Sebők Maya-interjút utazás közben, elsősorban vonatban érdemes olvasni, és időnként kinézni a párás ablakon keresztül elsuhanó deres tájra. Javaslok egy szünetet a tizenegyedik kérdés után: ekkor megehetjük a szendvicsünket, felállhatunk egy kicsit kinyújtózni, felpezsdíteni a vérkeringést, és hagyni, hogy leülepedjen az első tíz válasz tanulsága. Utána telepedjünk vissza a sarokülésre, és – ha az utastársak, vagy azok hiánya ezt lehetővé teszik – húzzuk a térdeinket magunk alá, takarjuk be a felsőnkkel, fejünket támasszuk a kárpitnak, és folytassuk az olvasást a következő szerelvényváltásig.   

Simó Mesi válaszai követelik a zenét körülöttünk: adjuk meg nekik az esélyt, hogy kiteljesedjenek. Az első részében inkább elektrofolkot ajánlanék, ami később észrevétlenül átúszhat valami dallamosabb, minimál technóba. Bármi is lenne a választásunk, figyeljünk arra, hogy a vokális részek ne legyenek túlsúlyban, és még véletlenül se vonják, vagy  csalogassák el a fókuszt érdeklődésünk tárgyáról. Ideális esetben a konyhában, vagy a nappaliban állva olvassuk, aprókat lépegetve és bólogatva a figyelmünk perifériáján lüktető ütemekre.  

Bertóti Johanna Varjú Karcsi című gyerekdarabját mindenképp az ünnepek között olvassuk, hasradobva magunkat a bevetetlen ágyba. Persze az sem gond, ha édesanyánk, vagy akár mi magunk már korábban bevetettük. Lényeg a laza és hanyag belevetődés. Amikor a szövegben elérkezünk az interaktív részig, megérett az idő, hogy kilépjünk a kamrába azért a narancsért. A gyümölcsöt a Játéktértől minimum 1,5 m távolságra bontsuk meg, fogyasszuk el, mossunk kezet, és csak ezután folytassuk az olvasást. Ez nagyjából annyi idő, amennyit egy ilyen interakciós részre szánna például egy csapat, aki színre vinné a Varjú Karcsit. A darab elolvasása után beszélgessünk hosszasan szüleinkkel. 

Csepei Zsolt

A kolozsvári Váróterem Projekt szülinapja a ZUGban