A JÁTÉKTÉR 2020. ŐSZI SZÁMA

Az őszi számunk tartalmát, két kedves szerzőnk ajánlójával, és egy négykezessel harangoztuk be – az őszi lapszám két felelős szerkesztője számol be pár bekezdés múlva arról, milyen örömteli tapasztalatok övezték közös ténykedésüket.

Mitől kivételes számomra a Játéktér 2020/őszi száma?
(személyes, november végi hálaadás – Deák Kati)

• Most először voltam felelős társszerkesztője és korrektora egy Játéktér-lapszámnak.
• Életemben először készítettem úgy interjút, hogy a beszélgetőtársam azt kérte, könnyű-túrázzunk közben.  Az „Aki átmegy az üveghegyen” című interjúnk készítésekor tehát Lukács Emőkével valóban hegyet másztunk: Székelyudvarhelytől Farcád felé, átszelve a Kacérgiliszta (biza!) utcát. Tanulság: a hangrögzítőt következő alkalommal nem a nadrágzsebembe teszem. Bár hűségesen rögzíti, ahogy a telefonom másodpercenként a lábamnak csapódik, a felvételen alig hallani, amit mi valahol, a zseben túli világban Emőkével beszélgetünk. De minden jó, ha jó a vége: önök szerencsénkre olvasói, és nem hallgatói a szóban forgó interjúnak.
• A lapszám nem lenne teljes, ha Kiss Krisztina nem mondja, hogy szívesen beszélgetne Sebők Mayával, aki kilenc évig volt a most tizedik születésnapját ünneplő Váróterem Projekt színésze. De mondta, én meg örömmel olvastam őket.
• Tuti, hogy a borító és az utolsó szöveg sem így néznének ki, ha egy kora nyári délután véletlenül (?) nem futok össze Andrissal (Visky Andrej), nem kérdezem meg, mivel foglalkozik, ő meg nem mondja, hogy éppen gyerekelőadást próbálnak a Váróteremmel. Így vehettem részt néhány napra rá a Varjú Karcsi egyik nyilvános próbáján, és hallhattam Johanna szövegét, amit rögtön közlésre ajánlottam. A véletlenek sora pedig tovább tekereg, ha Varjú Karcsi – ameddig színházban vagy iskolákban nem lehet – az önök otthonában, gyermekeik szívében-lelkében magának fészket rak.

Milyen indítékaim voltak a lapszám elkövetésekor?
(a bűnösség beismerése – Zsigmond Andi)

• Ha valakinek a Facebookon követhető megnyilatkozásai rendszerint bearanyozzák a napomat, és különben a színház közegében munkálkodik, ingerenciám támad, hogy más olvasóknak is örömet szerezzünk a delikvens tollforgatásával: így kértem írásra Csepei Zsoltot, Ozsváth Zsuzsát, Kófity Amit, Patka Ildikót.
• Ha valakinek az elköteleződése a színház valamelyik ág-boga iránt lenyűgöz(ő), kéznél-levő-ségét nem röstellem kicsiny közösségünkkel megosztani: így jártam el Simó Mesivel, Novák Ildikóval, Hegyi Rékával.
• Ha valakit még diákkorában ismertem meg, és nem átallott azóta is a szemem előtt ügyesedni-kupálódni, nem átallottam ezúttal nehéz pillanataimban a segítségét kérni és elfogadni: így hordott a tenyerén ezúttal Kiss Krisztina, Simó Mesi, és főleg Deák Kati.
• Ha valaki a munkatársa kreativitás iránti igényét tiszteletben és nem kordában tartja, nem félek annak fölöttébb örülni: ezért jár köszönet Deák Katinak, Biró Rékának, Varga Anikónak és a fő ihletőnek, Csepei Zsoltnak.

Az őszi számunk tartalma itt elérhető: Játéktér 2020. ősz