Köllő Kata: Nézd legott komédiának

Köllő Kata: Nézd legott komédiának

Az ember tragédiája. Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár.
Fotók: Petru Cojocaru

Amikor híre ment, hogy Silviu Purcărete a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban megrendezi Madách Imre drámai költeményét, szinte borítékolható volt, hogy a neves román rendező Tragédia-víziója egyfajta „szentségtörésnek” is betudható majd. És ezt egyáltalán nem rosszallóan mondom, inkább pozitívumként, ugyanis „nemzeti irodalmunk legnagyobb drámai alkotásaira” bőven ráfér egy kis friss fuvallat, amely le meri söpörni a rájuk rakódott évszázados port. 

Az idei online Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál nyitóelőadását nézve tehát feltehetően többször is a szívükhöz kaphattak azok, akik a nagyhatású madáchi poémát várták, úgy cakompakk, mind a 15 színt az összes elhíresült idézettel, a három kiemelkedő főszerepővel, a többnyire dörgedelmes hangú, a „teremtésben megdicsőült” Úrral együtt. 

Ehhez képest kaptak egy csontra húzott-átírt drámai költeményt, amelyben a madáchi szöveg alig egyharmada hangzik el (a szövegváltozatot Silviu Purcărete és Visky András dramaturg jegyzi); egy gyermekien nőies hangú teremtőt, aki játékosan dúdolgatva artikulál; három Lucifert, akik felváltva képviselik a tagadás szellemét, szépen beosztva egymást, nehogy túlságosan beleéljék magukat az ellenzékiségbe; több arctalan Ádámot meg Évát, akik a végén együtt harsogják el az Úr üzenetét, a „küzdj és bízva bízzál”-t, a tömegbe pedig a Luciferek is sunnyogva beállnak és együtt táncolnak a várandós Évákkal és az engedelmes Ádámokkal. Mindezt röpke kétórányi oratóriumszerű előadásba pakolva (zeneszerző: Vasile Șirli). 

Purcărete Tragédiájában csak tömeg van, a három Lucifer egyike is (Tokai Andrea) a hozsannázó karból választja ki találomra Ádámot és Évát, az előadás alatt pedig – az első és az utolsó jelenetet kivéve – mindig másvalaki bújik Ádám és Éva halotti maszkszerű gumi(ál)arca mögé, és mindig másvalakik kölcsönzik szinkronhangjukat nekik. A szöveget a járásokba helyezett mikrofonok erősítik fel, míg az épp aktuális Évák és Ádámok minimális, pantomimszerű gesztusokkal jelzik mondandójukat. Ez a Tragédia tehát a személytelen Ádámok és Évák tragédiája, néhol pedig éppenséggel komédiája, „nézd legott / Komédiának, s múlattatni fog”, ugyebár. Van ennek a néhol humoros, vásári komédiaszerű Tragédiának egyfajta varázsa, csak nem vagyunk hozzászokva. 

Végeredményben mindenki lehet Ádám és Éva egy rövid, történelmi szín erejéig, üzeni a rendező, ha szerencsés vagy épp szerencsétlen sorsa úgy hozza. Nincsenek főszerepek, csak jellegtelen tömeg, amelyből ideig-óráig kiemelkedik valaki és megtapasztalhatja, hogy milyen is az élet Egyiptomtól Athénon és Rómán át, el egészen Prágáig – ja, nem, Prága „nem játszik”, Prága teljes egészében hiányzik –, szóval Párizsig vagy Londonig, és így tovább. Prága nyilvánvalóan nem fért bele a koncepcióba, Ádám/Kepler valószínűleg nem látja fejlődni szent eszméit, „tisztulva mindig, méltóságosan”. A tudomány és a babona ugyanúgy együtt él, eretnekégetés is zajlik, csak más formában, a „törpe korok” pedig továbbra sem tűrik meg az igazi forradalmakat.

Egy főszereplő mégiscsak van ebben a purcărete-i Tragédia-látomásban: egy piros színű tűsarkú cipő. Rögtön az elején megjelenik, amikor a találomra kiválasztott (első) Éva (Lőrincz Rita) csimpaszkodik a tudás fájáról lecsüngő almáért, de nem éri el. Megjegyzendő, hogy az éjszaka leple alatt történik a „bűnbeesés”, az egyik Lucifer (Balázs Attila) hathatós segítségével, aki segítőkészen előkapja a tűzpiros magassarkút és odahelyezi Éva lábai elé, így könnyítve meg számára a gyümölcs megszerzését. Kicsit klisészerű, hogy amint Éva lábára kerül a cipő, ringó léptekkel, kezében az almával ellibeg Ádám előtt, de hát Purcărete is férfiból van, ugyebár. A piros tűsarkú aztán – „főszereplőhöz” illően – végig jelen van az előadás során, amúgy pedig megkülönböztető funkciója is van, hiszen erről ismerjük fel az arctalan tömeg épp szolgálatos Éváját. 

A személytelenség/jellegtelenség a jelmezekben is visszaköszön, Dragoș Buhagiar, aki egyben a díszlettervező is, homogén tömegként ábrázolja a szereplőket, a törtfehér-drapp ballonkabátok, kötött sapkák, testszínű alsóneműk monotonitását csak a három Lucifer fekete öltönye és az egyes jeleneteknél használt jelzésszerű tónusok törik meg, mint például az egyiptomi színben az arany, vagy a párizsi szín piros-fehér-kékje, ez utóbbi mellesleg merész társításban.  

Azt a rendezői elképzelést, miszerint mindannyian Ádámok és Évák vagyunk/lennénk, Buhagiar díszlete nem feltétlenül erősíti meg, az arénaszerű színpadkép ugyanis a nézőt tulajdonképpen megfigyelői pozícióba helyezi, a közönség a többszintes lelátókról nézheti végig a leszűkített, téglalap alakú térben zajló eseményeket (nyilván itt nem az online közvetítés nézőjéről beszélek). De tekinthetjük egyfajta tárgyalóteremnek is ezt a szűk teret, ahol röpke két óra alatt lezajlik az Ádámok és Évák „pere”, az ördög ügyvédjének szerepét a három Lucifer alakítja felváltva, az egész történést pedig egy játékos kedvű, gyerekhangú, nőies lény irányítja. 

Pozitívumként emlegettem a „szentségtörő”, friss fuvallatot, amely a temesvári Tragédiával érkezett a színpadokra. Ez a purcărete-i fuvallat azonban néhol monotonitásra ítéli az előadást, a lassan bekúszó unalmat csak nehezen győztem le magamban, de persze ez nem árnyékolja be az előadás erényeit. 

——————————
Az ember tragédiája. A bemutató dátuma: 2020. március 3., Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár. Rendező: Silviu Purcărete; Szerző: Madách Imre; Dramaturg: Visky András; Színpadi szövegváltozat: Silviu Purcărete și Visky András; Díszlet- és jelmeztervező: Dragoș Buhagiar; Zene:Vasile Şirli; Rendezőasszisztens: Ilir Dragovoja; Zeneszerző asszisztens: Éder Enikő; Hangmérnök: Bayer Sebastian. Szereplők: Aszalos Géza, Balázs Attila, Bandi András Zsolt, Borbély B. Emília, Csábi Anna / Hegyi Kincső, Csata Zsolt, Éder Enikő, Kiss Attila, Kocsárdi Levente, Lanstyák Ildikó, Lőrincz Rita, Lukács-György Szilárd, Magyari Etelka, Mátyás Zsolt Imre, Mihály Csongor, Molnos András Csaba, Szász Enikő / Vadász Bernadett, Tokai Andrea, Tóth Eszter Nikolett, Vass Richárd, Tar Mónika.