Zsigmond Andrea: Intézmények

A Játéktér 2020. nyári számából

Épületek. Egyesek semlegesek számunkra, mások közelében viszont – ha épp arra járunk – történik velünk valami. Melengetni kezd egy érzés. Vagy ellenkezőleg: amint ránézünk az épületre, borús lesz a kedvünk, nem is tudjuk, mitől.

Ebbe az épületbe jártam iskolába… itt laktam gyerekként… ez a munkahelyem… ide járok színházba.

A feltoluló érzés sokszor meglep. Nem tudom rögtön megragadni az okát: ez az épület miért is taszít. Vajon mi rossz történt itt velem?

Ha elkezdem szétszálazni az emlékeim, kiderülhet, mi rejlik az érzés gyökerénél. Ebben az iskolában a központi lépcső a tanároknak volt fenntartva, nekünk, diákoknak csak a „cselédlépcsőn” volt szabad közlekedni. Ezen a munkahelyen a főnököm nem partnerként kezelt, uralkodni akart rajtam. Intézmények… brrr.

Ezért lepődtem meg kellemesen, amikor a kolozsvári Apáczai-líceumba betévedtem egy hétvégén. Nem szokványos iskolai rend fogadott, nem hétvégi halotti csend. Zsivaly várt, kézművesvásár zakuszkával, fülönfüggőkkel. Apukák játszóházaztak kisgyerekükkel egy tanteremben, máshol gitárhang, a folyosókon csevegés több ismerőssel. Nem itt dolgozunk, a gyerekeink nem ide járnak iskolába. Mégis megnyílt számunkra a tér. Az iskola közösségi hellyé vált.

Lehetnek a színházaink is ilyenek…?

(A képet Tompa Réka készítette a 2019-es Adventi Sokadalom alatt a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceumban. Szervezők: a Szabadság napilap, az Életfa Családsegítő Egyesület, a belvárosi unitárius egyházközség, valamint a Planetárium Kids.)