Patka Ildikó: Talált kép / Ecce homo. A bábu mint tükörkép

A Játéktér 2020. őszi számából
Borítókép: Én vagyok Pinokkió, Puck Bábszínház. Fotó: Nicu Cherciu

– életérzés bábosként a kolozsvári bábszínházból –

A bábu a karikatúra rokona. A karakter, amit megjelenít és játékba hoz a bábu, sűrített, felnagyított emberi tulajdonság.

Így csap össze a hatalomvágy a lelki szabadsággal; a bohóc humora a szolgaisággal; korlátok, megfelelési vágyak a józan paraszti ésszel, a természetszerű emberi szabadsággal… A naivitás és a nyitott, tiszta, törékeny figyelem indul útjára gyermek formájában és megmérkőzik a pénzéhséggel, a ravaszsággal, a képmutatással, a hatalmi játékokkal, és veszít vagy győz, de megmérettetik az emberi minőség.

Egy kis kőszínház kereteiben, ahol az általános jogrend, kesze-kusza ügyintézés tudható és nem tudható megoldásfolyamatai zajlanak az adminisztratív színtereken, sokszor marionett a bábszínész is. Egyszerre éli a való világ korlátolt rángatottságát, és egyszerre fordítja szabadon karakterekre az emberi minőségeket.

Az élet színházában a bábszínház alkimista műhelye az emberi minőségeknek. Tömény karakterek formájában felmutatja őket, és összecsapásaikon keresztül a mese tégelyében készül az arany és fortyog a szurok. Tükre, karikatúrája annak, ami kint van – és ideális esetben megszületik az a perspektíva is, ami élni segít gyermeket és felnőttet, mert látni tanít.