Mihaela Drăgan: A technoboszorkányé a jövő – Romafuturista manifesztum
A Játéktér 2020. téli számából
Borítókép: Jelentkép a ROMACÉN – A boszorkány ideje (ROMACEN – Vremea vrăjitoarei) című előadásból, Giuvlipen Színházi Társulat. Fotó: Volker Vornehm
(varázsige, amelyet a Hold minden fázisában és a művészet bármely megfelelő napján hangosan mondhatunk)[1]
ROMAFUTURIZMUS[2] egy olyan művészeti irányzat, amely kölcsönhatást teremt a roma kultúra és a technológia, illetve a boszorkányság között. A science fiction, a romák történelme, a fantázia, a roma szubjektivitás[3], a mágikus realizmus és a kreatív technológiák elemeit ötvözi mágikus gyakorlatokkal és gyógyító rítusokkal.
A ROMAFUTURIZMUS célul tűzi ki a romák történelmének újraértelmezését egy olyan szempontból, mely magában foglalja az őseink, a rabszolgaság és a holokauszt túlélői által genetikailag átörökített transzgenerációs fájdalom és szenvedés gyógyítását.
A ROMAFUTURIZMUS performatív, gyógyító rítusokat hoz létre, hogy új szintre emeljen, amelyen képesek leszünk elképzelni egy olyan jövőt, amelyben az ellenünk irányuló elnyomás történelmi ciklusát megállíthatjuk.
A ROMAFUTURIZMUS kérdőre vonja a romák jövőjének bizonytalanságát egy rasszista Európában. Olyan bizonytalanság ez, mely folyamatosan emlékeztet a romák ismeretlen és el nem ismert történelmére.
Az elnyomó múlt és a rasszizmust továbbvivő jelen nagymértékben meghatározzák roma identitásunkat, de elérkezett az idő, hogy beszéljünk a csúcstechnológiájú jövőről és a romáknak az ebben betöltött helyéről.
Mint művész korlátozva érzem magam a múltbéli fájdalmak és a kedvezőtlen jelen által, melyek arra kényszerítenek, hogy a romák elleni diszkriminációról beszéljek művészi alkotásaimban.
Az idők során megtanultam, hogy nagyon kevés gádzsó[4] kész arra, hogy megértse az antirasszizmusra késztető művészetet. A művészet nem aktivizmus, és aki azt hiszi, hogy a művészet megmenthet a rasszizmustól, az vagy naiv, vagy imposztor.
A ROMAFUTURIZMUSban az elnyomások történelme a végéhez ér, és egy új, a technoboszorkányság[5] által jellemzett korszak kezdődik – ez a romacén[6].
A ROMAFUTURIZMUS kihirdeti a romacén korszakát, amelyben a roma boszorkányok uralják a technológiát, és az emberiség jövője feletti kontrollal rendelkeznek.
A ROMAFUTURIZMUS egy művészi szemléletmód, amely ironikusan közelíti meg a „romák integrációjának” és a „jelenhez való felzárkóztatásuknak” az igényét.
Azoknak, akik úgy gondolják, hogy „megragadtunk a múlt században”, „hagyományosak” és „primitívek” vagyunk, azt üzenjük, hogy a jövő a roma boszorkányoké, akik már elkezdték a rasszizmus és kapitalizmus elleni küzdelmet.
Azoknak, akik az új technológiákat használni képtelen személyekként tekintenek ránk, vagy azt gondolják, hogy nincs közünk a tudományhoz, azt üzenjük, hogy mindig is mi voltunk, akik az emberek életét megkönnyítő mesterségeket feltalálták. Kovácsok, üstfoltozók, kalderások voltunk. Megmunkáltuk az aranyat, és beásoknak hívtuk magunkat. Medvét táncoltattunk, és urszárok voltunk. Generációkon át tartó kanalakat és lábosokat készítettünk, és senki sem tudta ezt hozzánk hasonlóan művelni. De aztán jött az IKEA és más vállalatok, hogy ők majd megcsinálják gyenge minőségben, munka nélkül hagyva a mieinket. Ezért a boszorkányok mindig utálni fogják a kapitalizmust.
A technológiából egy másfajta mesterséget hoztunk volna létre, ha a gádzsók nem lehetetlenítették volna el a hozzáférésünket, prekárius körülmények között tartva minket.
Ahogy a múltban a világ összes mesterségének a titka a mi kezünkben volt, a ROMAFUTURIZMUSban csak mi tudjuk használni a technoboszorkányságot – a tudományt, ami által a csúcstechnológiát ugyanazon szabályok mentén állítjuk elő, mint a boszorkányságot.
Minden fejlett technológia megkülönböztethetetlen a mágiától, mondta Sir Arthur C. Clarke tudós és science fiction író, és azért szeretném idézni őt, mert amikor egy roma nő mond hasonlót, kevésbé valószínű, hogy komolyan veszik. Vannak roma boszorkány barátnőim, akiknek a mágikus gyakorlatait kigúnyolják és démonizálják, tudományukat és munkájukat pedig lealacsonyítják. Azonban amikor a fehér feministák azonosítják magukat boszorkányokként, vagy amikor a privilegizált művészek boszorkányságról szóló alkotásokat hoznak létre, ezt a varázslást valóban gyakorlók hangja nélkül teszik, így még jobban marginalizálják a valódi boszorkányokat.
A ROMAFUTURIZMUS nem felejti el a boszorkányüldözéseket, és hogy az egyház elégette az élőket. A Caliban és a boszorkány című könyvében (Caliban and the Witch) Silvia Federici azt mutatja meg, hogy a kapitalizmus a munkások elnyomása és a nők alárendelése révén jöhetett létre. A boszorkányégetések a nők megfélemlítését célozták, ezáltal kötelezve, hogy elfogadjanak egy új patriarchális rendet, amelyben a testük, munkájuk, szexuális és reproduktív jogaik az állam ellenőrzése alá kerültek, és gazdasági erőforrásokká alakultak.
A ROMAFUTURIZMUSban mi vagyunk a testvéreink hamvaiból született boszorkányok. Egy új, boszorkányokból és interszekcionális feministákból álló mozgalom vagyunk. A boszorkányság a mi társadalmi egyenlőtlenségekre és a világ igazságtalanságaira adott válaszunk. A természetfeletti erőkhöz folyamodunk, mert ez a világ minden más védelem nélkül hagyott. Nem félünk a fekete mágiát használni, mert ez az egyetlen segítségünk abban a társadalomban, amely az ellenünk táplált gyűlöletet bátorítja. Azoknak, akik „radikalitásunkat” – amely nem más, mint egy józan észnek megfelelő válasz az átélt erőszakra – kritizálják, azt feleljük, hogy nincs joguk tanácsokat osztogatni, amíg nem tapasztalják meg ők is azt az agressziót, aminek mi ki vagyunk téve.
A roma boszorkány egy Romániában jelen levő szereplő, s bár itt nem voltak boszorkányüldözések, mindig is létezett a démonizálásuk.
A roma boszorkányt sztereotipikusan tanulatlan nőnek gondolják, aki egy olyan múltban él, ami a tudomány uralta jelennel nem kompatibilis. Egy nő, aki nem tudja és nem is akarja használni a technológiát.
A „boszorkány”-címke a roma nőkre aggatott egyik legnagyobb sztereotípia, és a ROMAFUTURIZMUSnak az a célja, hogy felszámolja a roma boszorkányok megbélyegzését, és rehabilitálja őket.
A sztereotipikus elképzelésekkel szemben a ROMAFUTURIZMUS igényt tart a boszorkány alakjának újraértelmezésére, és egy új nézőpontot javasol, miszerint a boszorkányok a progresszív, ultramodern technológia meghatározta jövő szimbólumai.
Vegyük Mihaela Mincă és lányai, Casandra, Anda és Ana példáját, akik az internet erejét használják, hogy varázslatokat és digitális feloldásokat küldjenek klienseiknek hetedhét határon túlra, de ugyanakkor nem félnek visszavenni az irányítást az európai politikai problémák fölött, hogy a jövőt fenyegető politikusok ellen rituálékat és ráolvasásokat végezzenek. Ők a jövőnk őrzői és védelmezői, a romafuturizmus pedig elismeri erejüket és tudományukat.
A ROMAFUTURIZMUS üdvözli és csodálja a boszorkányok képességét, hogy mágikus gyakorlataikba beépítik az antikapitalizmus és a feminizmus radikális nézőpontjait, ahogy azt a bukaresti CINETic-kel (Centrul Internațional de Cercetare și Educație în Tehnologii Inovativ Creative, magyarul: Nemzetközi Innovatív és Kreatív Technológiai Kutatási és Oktatási Központ) közösen szervezett Romafuturizmus: A boszorkányok ideje (Roma Futurism: Vremea Vrăjitoarelor) című konferencián bemutatták. Ahogy a szuperrobot az afrofuturizmus szimbóluma, a mesterséges intelligencia pedig a szinofuturizmusé, a romafuturizmusban a technoboszorkány vagy kiberboszorkány a központi figura.
A ROMAFUTURIZMUS olyan szereplőket hoz létre, mint a kiberboszorkányok, akik a romák elnyomása ellen harcolnak, és az időutazás szupererejével rendelkeznek, hogy a saját roma közösségük múltjába beavatkozzanak. A múlt specifikus pillanataiba jutnak el, hogy alternatív történelmeket hozhassanak létre.
Performatív módon válaszolnak a kérdésre, hogy hogyan fejlődhettek volna a roma közösségek, ha nem létezett volna ez az elnyomó múlt. A romafuturizmus Macondo faluban kezdődik, García Márquez Száz év magány című mágikus realista regényében, a Melchiades nevű roma szereplővel és ennek karavánjával, akik új találmányokat és fejlődést hoznak a faluba.
A ROMAFUTURIZMUS folytatja a Melchiades és több ezer nomád, roma karaván által birtokolt tudás előállítását, egy utópikus jövőt képzelve el, amelyben egy csoport alkimista és roma boszorkány nő irányítja a technológiát, akik képesek visszautazni a múltba, hogy megváltoztassanak olyan eseményeket, mint a roma holokauszt vagy a romák rabszolgasága[7].
A ROMAFUTURIZMUSban a roma karaván időutazó-gépként funkcionál, ami a jövő találmányait szállítja, és haladást „árul” a társadalomnak. Globális szinten száguld, de odafigyel a sebesség okozta károkra: az ökológiai pusztításra vagy a nagy korporációk kizsákmányoló mechanizmusaira, ahogy kommunikációs technológiáik, a szállítási és az információfeldolgozó módszereik felgyorsították a klímakrízist a bolygón.
A ROMAFUTURIZMUSban a technológia összekapcsolódik a mágiával, és ezt a kiberboszorkányok egy egyenlő és demokratikus világ létrehozására használják.
A technoboszorkányság a boszorkányság modern formája, amely a technológia használatára épül. Egy ernyőterminus, melybe a technológiához kapcsolódó különböző mágikus gyakorlatok és hiedelmek tartoznak. A technológia mágikus oldalára fókuszál abban a hitben, hogy az ultrafejlett technológiát létre lehet hozni, és tovább lehet fejleszteni azt varázslattal és alkímiával. Talán része az a meggyőződés is, hogy a műszaki cikkek szellemmel bírnak.
Az egyik hiedelem szerint az internet egy erős individuális szellem.
A technoboszorkányság ott mutatkozik meg, amikor modern eszközöket alkalmaznak mágikus rituálékban, vagy amikor a technológiát hagyományos mágikus eszközökkel helyettesítik – például a telefon kamerája használható valakinek a gonosz szellemektől való megtisztítására, vagy számítógépes vírusok küldésével tönkretehető valaki vagyona és egészsége.
A technoboszorkányság ugyanakkor a rituálék és varázslatok internetes élő közvetítését, a virtuális tarot-t és a technológiai eszközök általi gyógyítást is jelenti.
A ROMAFUTURIZMUS magában foglalja a sámanelista (manelét felhasználó rituálék, amelyeknek egy zene és tánc általi gypspirituális élmény létrehozása a célja) rituálékat és a digitális, pszichedelikus érzékelést (a biológiai és a technológiai keveréke, mely az önismeretet és a személyi fejlődést célozza).
A ROMAFUTURIZMUS felkarolja az ember-gép felületeket (HMI, human-machine interface), hogy egy etikus kapcsolatot alakítson ki a technológiával és a hiperrealisztikus robotokkal, melyek az empátiához és a társadalmi igazságosságon alapuló politikai elvekhez hasonló komplex humán programokkal vannak felruházva.
A ROMAFUTURIZMUSban a számítógépek emberi tudatot fejlesztenek ki.
Miénk a jövő
Míg a gépeket egyre inkább emberivé tették, az emberek elvesztették emberségüket, és a romafuturizmus ezt az egyensúlyhiányt hivatott visszaállítani a technológia és az emberek egybeolvasztása révén. Az új robotokat witchbotoknak (boszibotoknak) fogják hívni, melyek mágiát fognak gyakorolni, és segíteni fognak az igazságtalan világ szorításából való kiszabadulásunkban. A világ minden pontján létező jobboldali politikai rendszerek és diktátorok ellen a romafuturizmus az alábbihoz hasonló technoátkokat kínálja:
Légy te [itt kimondják az illető személy nevét, például Trump, Salvini, Orbán stb.] szegény egész további életed során!
Bankevő vírusunk garantálja, hogy felemésztjük minden pénzedet!
Az internet szelleme segít abban, hogy kitörjük a nyakadat, a karodat, a lábadat, és hogy kitépjük az átkozott szádat, hogy soha többé ne hallhassuk az ellenünk irányuló, gyűlölettel teli szavaidat!
Kibertestvériségünk garantálja, hogy a hozzád hasonlók eltűnjenek. Hogy a tőlünk ellopott pénzt koporsókra fogod költeni.
Hogy végül mi és minden általad megkínzott békére lelhessen.
Darabról darabra olvadjon el a húsod, és egyenként hulljanak ki a csontjaid. Fulladj meg a saját „civilizált” véredben, amelyet olyan sokra tartasz!
Millió vírus fertőzzön meg a romacén számítógépéből!
Maradjon az elméd örökre egy technológiamentes sötét sarokban, a kibertámadásunk fekete lyukában!
Meg fogjuk állítani az ellenünk szőtt galád terveidet, és hozzáférünk az általad birtokolt információhoz!
És kitöröljük a rasszista intenciókat, és megakadályozzuk a fasiszta törekvéseket!
Te, [név], bolyongj elhagyatottan a sivatagban, a kibernetikus káosz elektromosan feltöltött homokja vonjon örvényébe, és sodorjon kiszámíthatatlan utakra, nyeljenek el a pusztító elektromágneses viharok!
Légy felszámolva a mi poszthumán jövőnk által, ahol nem lesz helye hozzád hasonló elnyomóknak!
A mi technomágikus tudásunk fogja megalkotni a világ vezetőit. Mi vagyunk a jövő roma női.
Sokan leszünk.
Nem csak nemzés, terhesség és szülés révén fogunk sokasodni.
Testvériségünk, technoboszorkányságunk és ellenállásunk által fogunk megsokszorozódni. Miénk a jövő.
Miénk a jövő.
Miénk a jövő.
Fordította Ugron Nóra
[1]A kiáltvány eredeti megjelenési helye: Mihaela Drăgan: Techno-vrăjitoarea e viitorul. Manifest pentru Roma Futurism. Cutra, 2019/2., 78−81.
[2]A szerző által a hongkongi Para Site művészeti központban 2018-ban töltött művészi rezidenciaprogramon kidolgozott koncepció (ford. megj.).
[3]A romák válasza és reakciója a roma etnikumú személyekkel szembeni globális magatartásformákra. A gádzsók történelmének és kultúrájának roma perspektívából való szemlélése, mely a gádzsó-értelmiségnek a roma kultúrával szembeni előítéleteit és rasszizmusát hivatott kijavítani (ford. megj.).
[4]Nem roma (ford. megj.).
[5]A mágia és a technológia ötvözete (ford. megj.).
[6]Geológiai korszak, melyben a roma technoboszorkányok cselekedetei dominálnak, többek között küzdenek az antropocénben létrejött klímaválság ellen (ford. megj.).
[7]A román országok területén a romák 500 évig rabszolgaságban éltek a 14. századtól a 19. század közepéig. (ford. megj.)