Oltean Márk: „Na, anyát vagy apát szereted jobban?”

Oltean Márk: „Na, anyát vagy apát szereted jobban?”

Viszlek magammal, Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház
Fotók: Sebesi Sándor

A marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház tavaly októberben mutatta be a Viszlek magammal című színházi nevelési előadását. A produkció a 14–18 éves korosztályt célozza meg egy, a válás témáját és körülményeit feszegető, interaktív programmal. A központi téma a válás, de Tóth Zoltán rendező specifikusan azt tárgyalja, hogy egy kamaszkorban lévő fiatal lány hogyan tud megküzdeni korának sajátos problémáival, és milyen hatással van rá, hogy elveszti a szülői ház stabilitását.

A történet az ügyvédnél kezdődik, kinek pontosan le kell adni, hogy a lány kihez kerül, illetve hogy a nyári szünetből melyik három hetet fogja a lány az édesapjával tölteni. Az eleinte egyetértésben érkező felek békéjét megtöri a botrányhajhász ügyvéd, aminek köszönhetően a konszenzusból végül oda jutnak, hogy kizárólagos felügyeleti jogot kérnek a gyerek felett. Itt derül ki, hogy mi, a résztvevők, a terem négy sarkában elhelyezkedve az esküdtszék szerepét képviseljük a későbbi tárgyalás során. Feladatunk az, hogy minél objektívebben átlássuk a helyzetet. Ezt azzal könnyítik, hogy eleinte kis csoportokban általánosságban beszélünk a válásról, főleg statisztikákat tippelünk meg, például arról, hogy mennyien váltak el tavaly egész Romániában, majd ezt tovább szűkítjük Maros megyére. Ez a statisztika-tippelős játék egy tárgyias bevezetőként szolgál a válás témakörébe, illetve jó lehetőséget biztosít arra, hogy a résztvevők kicsit feloldódjanak és elkezdhessék a játékot. Ezt rövid jelenetek követik, amelyek betekintést engednek a család életébe, és közelebbről szemléltetik a válás okát. A jelenetek nem lineáris időrendben szerveződnek, inkább egy előre-hátra ugrálással találkozunk, de mindig érthető, hogy hol is tartunk a történetben. A színészek által vezetett kiscsoportos beszélgetések során a résztvevőknek lehetőségük van megbeszélni a látottakat. A jelenetekből közelebbről is megismerjük a lányt, akit rosszul érint szüleinek válása, és az, ahogyan a két felnőtt kezeli a helyzetet. Kamaszkorának nehézségeiben úgy érzi, egyedül marad. Az egyetlen stabil pont az életében a barátja, akit azonban a szülei nem néznek jó szemmel. Az előadás ezen részében legtöbb esetben csak megfigyeljük az eseményeket, de később egyre gyakoribbak a kis beszélgetések. A történet izgalmát fenntartja, hogy puzzle darabokból kell az összképet magunkban felépítsük, hiszen az előadás egy csavart, ugráló kronológiára épül.

Az előadás felénél vagyunk, amikor elkezdődik a konkrét bírósági tárgyalás. Ekkor azt az abszurd kérdést teszik fel a lánynak, hogy édesanyját vagy édesapját választja. A lány döntésképtelensége miatt arra kérnek minket, hogy mint esküdtszék, szavazzunk a lány sorsáról. Az előzőleg látott jelenetekből szerzett információknak köszönhetően ezen a ponton már teljes képet kaptunk a szülőkről. Van egy édesapa, aki Németországban dolgozik, ritkán jön haza, viszont laza és jófej. Mindent megenged, mivel nem neki, hanem az anyának kell a döntések következményeit viselni, amíg ő Németországban van. Ő magával vinné a lányt, és új életet kezdenének. Van egy édesanya, aki mindig a lánya mellett van, de sokkal szigorúbb, mivel dinamikusan végigkísérte lánya fejlődését. Az előadás során még hozzájutunk egy fontos információhoz: az édesanya megengedi a lánya barátjának, hogy lefeküdjön a lányával, cserében viszont azt kéri, hogy a fiú beszélje rá a lányt, hogy ne menjen az apjával Németországba. Az alkotók ezzel a húzással az édesapa tekintélyét erősen megemelik, s ha a jófej, laza stílus a merevséggel szemben eddig nem lett volna elég, az anya aljas alkuja mindenképpen eldönti a választást. Később el is hangzik, hogy legtöbb esetben a szavazatok többségét az apa élvezi. 

A szavazás során a résztvevők szavazólapokra írják, hogy milyen indok szól az anya, illetve az apa mellett. Itt van idő fejben visszapörgetni a jeleneteket és a beszélgetéseken elhangzottakat, majd meghozni a végső döntést. Az ítélet megszületik: az apa nyert. A lány, aki a legjobban ismeri a szüleit, nem tudta eldönteni, hogy kit válasszon, ezért 24 idegen ember – aki a jelenetek ellenére is csak felületesen lát bele a család életébe – dönti el az ő sorsát. Ez Romániában jelenleg a valóságban is pontosan így történik. 

Az előadás három fő témával foglalkozik. Az első a válás mint törvénybe foglalt rendelkezés. A második a válás tárgyalása ennek a családnak a konkrét esetén keresztül. A harmadik pedig egy kamasz lány kor-specifikus nehézségei, és a válás hatása erre az érzékeny időszakra. Az első témát az ügyvéd és maga a bíróság képviseli. A második témának a szerepe az informálás. Talán a harmadik téma az, ami a legközelebb áll a közönséghez, még akkor is, ha nem ez az előadás központi vonala, csupán a helyzet árnyalását segíti. Mivel az előadás célközönsége 7–12. osztályos korosztály, ezért a nézők többsége pont abban a korban van, mint a lány. A hormonok túltengése, az alkoholfogyasztás, illetve az első szexuális aktus tárgyalása pont erre a korosztályra specifikus. Hiányoltam, hogy a kiscsoportos beszélgetések kizárólag a válásról beszéltek, és ezt a témát mélyebben nem tárgyalták. 

Az előadásban megjelenő interakciók a közönséggel, illetve a történetvezetés dinamikusan váltják egymást. Mindkettőnek van egy fejlődési folyamata. Az interaktív nyitások eleinte egyszerű válaszokat várnak a közönségtől, lassan jutunk el oda, hogy a történet kimenetelét eldöntő kérdésre válaszolnunk kelljen. A téma érzékenysége miatt az alkotóknak számolniuk kell azzal, hogy a közönség soraiban ülhetnek olyan emberek, akik már megélték ezeket a nehéz pillanatokat, illetve olyanok is, akik esetleg épp most mennek ezen keresztül. Ezt a problémát azzal hidalják át, hogy igyekeznek az előadásban feldolgozott esetre fókuszálni, és az országos válási statisztikákat leszámítva, nem általánosítani. 

Érzékeny téma, dinamikus ütem és változatos interakciók. Ez a három dolog jellemzi a Viszlek magammal című előadást. Egy olyan dologról nyit meg egy majdnem három órás diskurzust, amelyről az emberek nem szeretnek beszélni, inkább csak csendben megpróbálnak túllenni rajta. 


Viszlek magammal. Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház. A bemutató dátuma: 2020. október 10. Rendező, drámapedagógus: Tóth Zoltán; Dramaturg: Vilmos Noémi; Zene és dalszövegek: Fehér Csaba, Vilmos Noémi, Bugnár Szidónia; Szereplők: Halmágyi Éva, Szabó Dániel, Bugnár Szidónia, Bonczidai Dezső, Fehér Csaba.