Bonczidai Dezső: Vitéz László és Paprika Jancsi bábszínpadi reprezentációi Erdélyben

Bábtörténeti előzmények Erdélyben az intézményes struktúra kialakulása előtt
A Játéktér 2022/1. számából
Borítókép: Hirdetés a Színház és Társaság című folyóiratban, Sebestyén Lajos és Kozma Gyula (1923)

Jelen tanulmányban az intézményes állami bábszínházi struktúra kialakulása előtti bábtörténeti előzményekre fókuszálunk. Az erdélyi bábtörténeti előzmények felvázolásának elsődleges célja, hogy megvizsgáljuk, hogy a Vitéz László- és a Paprika Jancsi-bábfigura mennyire volt ismert Erdélyben az intézményes állami bábszínházi struktúra kialakulása előtt.

A bábtörténeti szakirodalomban az erdélyi intézményes állami bábszínházi struktúra kialakulása előtti időszakról szórványos adatokkal rendelkezünk, a magyar nyelvterületen ez a kutatások egyik elhanyagolt területe. A román és a magyar bábszakirodalomban egyaránt találunk említést egy Sebestyén bácsi nevezetű vándorbábos tevékenységéről. Domokos Eszter A láthatatlan belépő című írásában visszaemlékezik Sebestyén bácsira, részletesebb adatokat viszont nem közöl: „és emlékszem a fehér hajú, pirospozsgás Sebestyén bácsira Kolozsváron, aki az iskolákat járta, s játszott.”¹

A részletes adatok és információk hiányának következményeként Sebestyén bácsi bábos tevékenysége lassan legendává halványul. Hegyi Réka a kolozsvári hivatásos bábjátszás történetéről referálva említést tesz Sebestyén bácsiról, aki öt-hat szereplős vásári játékot mutatott be a Széchényi téren időszakosan felállított bódéjában. A kolozsvári hivatásos bábjátszás megalakulását követően néhány visszaemlékezés szerint a vásári bábjátékost rövid időre alkalmazták az állami bábszínházban, hogy időskori juttatásban részesüljön. A szerző továbbá megjegyzi, hogy a hivatalos adatok hiányában Sebestyén bácsi alakja inkább csak legenda.²

A hiányos ismeretállományra hatást gyakorolt, hogy az intézményesülés kialakulása során két jellemző narratívával találkozunk. A magyar nyelvű sajtóanyagok döntő többsége szerint a kommunista hatalomátvétel után találunk néhány új kezdeményezést, de a megfelelő szakmai háttér és az egzisztenciális nehézségek miatt ezek elszigetelt kísérletek maradtak, illetve nem jutottak el a megvalósulás szintjére. Ezekben az írásokban a vásári bábjátékot esetenként a műfaj elsekélyesedése miatt káros tradíciónak értelmezték.³ H. A. a tradíció káros hatásának egyik kivetülését abban határozta meg, hogy a publikum, élükön néhány pedagógussal, az intézményes keretek közötti bábjátszást a vásári bábjátékkal asszociálta. Ugyanis szerintük/szerinte ezek a vásári bábjátékok a kapitalista rendszer hatására öncélú tevékenységgé váltak. Írásában röviden bemutatja a vásári bábjátékosokat, majd a hangsúly áttevődik a bábosok úttörő szerepének, a vásári bábjáték harcias és a nép igazságosztó funkciójának előtérbe helyezésére.⁴ A sajtóanyagok másik része azt nyomatékosítja, hogy az országban szinte semmi hagyománya nem volt a bábjátszásnak.⁵ A bábtörténeti ismereteinkre alapozva körvonalazódik, hogy a román művészi bábjátszás története nem támasztja alá a hivatalos narratíva valóságtartalmát. A népi bábjátékosok mellett az intézményes állami struktúra kialakulása előtt jelentős kezdeményezéseket találunk, például a Șesan család bábos tevékenységét Csernovikban és Prágában, szintén először Csernovikban, majd Bukarestben és Nagyszebenben Theodor Nastasi bábelőadásait és a bukaresti Păcălici társulat színházalapítását (1935, az alapító Renée Șaraga) vagy a bukaresti Marionett Színház (1939, az alapító Lucia Calomeri) rövid működését.⁶

Az erdélyi magyar nyelvű kezdeményezésekről, bábtörténeti előzményekről nem rendelkezünk ilyen átfogó ismeretekkel. A bábszakirodalomban találunk néhány szórványos adatot, az elméletalkotók zömmel az intézményesülés előtti periódusra szorítkoztak. Novák Ildikó a marosvásárhelyi állami bábszínház történetének tanulmányozása során a marosvásárhelyi alkotókkal készített interjúkban hangsúlyt fektetett arra, hogy külön kérdésben feszegesse a gyermekkori bábszínházi élményeiket. A marosvásárhelyi alkotók válaszaiból kirajzolódik, hogy valamilyen formában találkoztak bábszínházzal, jellemzően a vásáron vagy az iskolák épületében. Ezek az első bábszínházi élmények nem rögzültek kellemes tapasztalatként, és a pályaválasztásukra nem gyakoroltak hatást.⁷

Antal Pál esetében,⁸ aki a marosvásárhelyi állami bábszínház állandó rendezője, dramaturgja, színésze és a társulat vezetője volt, az első bábszínházi impresszió hatása a vásári bábjáték műfajától való tudatos elhatárolódást eredményezte. Antal Pál életrajzi adataiból körvonalazódik, hogy a rendező első bábszínházi élménye a gyergyói kisdiák éveihez kötődik. A bábrendező számára az első impresszió kellemetlen élményként rögzült, a későbbiekben ez a találkozás mégis döntően befolyásolta a pályáját, mert tudatosan elhatárolódott a vásári bábjáték műfajától, sőt még a szabadtéri fellépéseket is ellenezte.⁹

Az erdélyi magyar bábtörténeti szakirodalom hiányában a korabeli sajtóanyagokra terjesztjük ki a vizsgálati korpuszt. Az intézményes bábszínházi struktúra kialakulása előtti magyar nyelvű kezdeményezésekről és a bábtörténeti előzményekről a sajtóanyagok alapján árnyaltabb kép rajzolódik ki. A sajtóanyagokban a „marionett”, a „bábszínház” vagy a „Paprika Jancsi színháza” megnevezést használták. A fennmaradt írások alapján két irányvonalat különíthetünk el, egyrészt az 1930-as évek kezdetétől a pedagógiai bábjátszás iránti fokozott érdeklődés figyelhető meg. Másrészt az újságok hasábjain a vásárok, a vendégelőadások vagy a népünnepélyek alkalmával elvétve tudósítanak bábelőadásokról. Ezeknek az adatoknak és tényeknek az összegyűjtése, rendszerezése és feldolgozása kiterjedtebb vizsgálatot igényel. A dolgozat keretei között a témánk szempontjából releváns információkat tárgyaljuk, reflektálunk a magyarországi művészi és pedagógiai bábjátékkal való érintkezési pontokra.

A 19. századi erdélyi sajtóanyagokban a „Paprika Jancsi” megnevezés fordult elő, az írások alapján a kifejezést műfaji megjelölésként használták.¹⁰ A nagyváradi vásárokról szóló leírásban konstatálják a Paprika Jancsi bódéjelenlétét, a mozgatóról, a műsor összeállításáról és a karakterről említést sem tesznek.¹¹ A kolozsvári országos vásárral kapcsolatban tudósítanak arról, hogy a hatóság nem alkalmazta az első fejezetben tárgyalt 100,368/97. B. M. számú körrendeletet, amely a szerencsejátékosok hazardírozásának szabályozására adtak ki.¹² Ennek következményeként a szerencsejátékosok a főtéren hazárdjátékra buzdították a szegény népet. A névtelen szerző tömören leírta a bábjáték és a babajáték közötti különbséget, hogy a jövőben ezzel segítse a disztingválni képtelen rendőrök munkáját.¹³ Domokos Eszter visszaemlékezése szerint a nagyváradi levéltárban talált egy terjedelmes periratot. A bábjátékost az engedély nélküli bábtáncoltatás és szerencsejáték miatt fogták perbe. Részletesebb adatokat viszont nem közölt, feltételezhetően a perirat XIX. századhoz köthető.¹⁴

A vásárokról szóló beszámolók mellett, a színházi előadásokkal kapcsolatban elvétve találunk utalást a marionett- vagy a Paprika Jancsi-mutatványokra. Lauka Gusztáv író a Nagyváradi levelek írásában Molnár György társulatának közelgő vendégszereplését övező lelkesedését azzal is magyarázta, hogy a nagyváradi közönséget közel fél éve kizárólag mutatványosok szórakoztatták. Az író megfigyelése szerint a közönség már magasabb színvonalú művészi előadásokra vágyik.¹⁵

Ezzel szemben a Sepsiszentgyörgyön játszott Mongodin úr felesége darabbal kapcsolatban arról számoltak be, hogy a helyzet változatlan maradt, a nézőtér kongott az ürességtől. Az igazgató szomorúan summázta, hogy a színházi előadással ellenben, a mutatványosok, köztük a Paprika Jancsi, nagy népszerűségnek örvendenek és ebből fakadóan a vállalkozásuk jövedelmezőbb.¹⁶ Ezt a tapasztalatot rögzítették a Pratte társulat nagyenyedi és marosvásárhelyi vendégszereplése alkalmával is.

A XX. század első felében a népünnepélyek, matinék programjának bemutatása során nagyobb számban találunk említést a Paprika Jancsi-színházáról vagy a bábszínházról. Az írásokban a reklámjelleg került előtérbe, a program felsorolásánál jellemzően megemlítették a Paprika Jancsi-színház vagy a bábszínház jelenlétét, viszont részletesebb információkat nem közöltek az előadásokról. Ezek alapján a helyszínek eklektikussága rajzolódik ki: Sepsiszentgyörgyön utcai környezetben,¹⁷ Kolozsváron a kollégium udvarán,¹⁸ a tornateremben,¹⁹ a Színkörben,²⁰ a Központi Szálloda termében is játszottak bábjátékokat.²¹

A tudósítások közös metszéspontja, hogy a Paprika Jancsi- vagy a bábszínházi előadásokat a gyereknézőknek szánták.

Sepsiszentgyörgyön a hadiözvegyek és árvák javára megszervezett matiné mutatványosai között a Paprika Jancsi-színház is felbukkant.²² A Színház és Társaság irodalmi és művészeti hetilap 1921-ben tudósított a Brassóban a Honterus udvarán megrendezésre kerülő Színész-majálisról. A Színészmajálisról kizárólag a program rövid ismertetését közölték, a felsorolásban a bábszínházat szintén megemlítették.²³ Az Erdélyi Szociális Missziótársulat 1922-ben több ízben rendezett mesenapot, ennek keretei között a gyerekeket bábszínház vagy Paprika Jancsi színháza szórakoztatta.²⁴

A Kolozsvári Állami Magyar Színház 1922-ben rendezett első alkalommal mesedélutánt és bábszínházat a gyermekek részére. Az Ellenzék napilap programismertetésében a színészek nevét is közölték, a bábszínház előadásáról részletesebb adatokat nem közöltek.²⁵ A decemberben, a kolozsvári Filmszínházban megtartott mesedélelőtt alkalmával már megnevezték, hogy a Paprika Jancsi karácsonyfája darabot viszik színre. A bábjátékos személyéről ellenben nem kapunk információt.²⁶

A Színház és Társaság irodalmi és művészeti lap szerkesztősége 1923-ban gyermekbált szervezett a kolozsvári Központi Szálloda emeleti termében. Ez a rendezvény témánk szempontjából jelentős, mert ez az első alkalom, hogy a bábszínházi előadás során név szerint megnevezték a játékosokat. A közlemény szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjai, Sebestyén Lajos és Kozma Gyula fogja szórakoztatni a bábszínházi előadással a gyerekeket. Emellett megemlítették Janikow bácsi hasbeszélőt, aki a Náci nevezetű bábbal fog fellépni. A felhívás alkalmával egy képet is közöltek, az illusztráción Sebestyén Lajos és Kozma Gyula látható.²⁷

Sebestyén Lajos neve ezután rendszeresen feltűnik a sajtótermékekben, Kozma Gyula személyét bábszínházzal kapcsolatban már nem említik.²⁸ Kozma Gyulával ellentétben viszont Sebestyén Lajos nem szerepel a Magyar Színházművészeti Lexikonban. Az újságok hasábjain a későbbiekben a tevékenységére „Sebestyén Lajos színművészként” vagy a „Sebestyén bácsi bábszínházaként” hivatkoznak. A Székely Napló 1929-ben megjelent számából tudjuk, hogy Sebestyén Lajos a bábszínházával, feltételezhetően a csíkszeredai Transsylvania filmszínházban lépett fel.²⁹ A másik hirdetésben a helyszín változott, valószínűleg Nagyváradon egy mesedélután keretében szerepelt a bábszínházával.³⁰ Ezt követően a Sebestyén bácsi bábszínházának tevékenységéről szóló tudósítások zömmel Kolozsvár környékére szorítkoztak. A kolozsvári Színkörben 1935-ben műsoron kívül bábelőadást tartott a gyerekek számára.³¹ A kolozsvári újságírók napján 1937-ben fellépett a bábszínházával,³² ugyancsak részt vett a Kolozsváron megrendezett fagylaltdélutánon is.³³ A Fagylaltdélutánról szóló beszámolók kiemelték, hogy a gyerekeket magával ragadta Sebestyén bácsi bábelőadása.³⁴ A Tordán megtartott Újságírók napján tudósítottak arról, hogy a gyerekek körében a legnagyobb sikert Sebestyén Lajos színművész előadása aratta.³⁵

A sajtóanyagok alapján néhány helyszínt tudunk rekonstruálni, illetve az 1942-ben megrendezett kolozsvári magyar napok programjának bemutatása közelebb visz a témánkhoz, mert ismertetik Sebestyén bácsi műsorának felépítését. A rendezvényen három előadást tartott: a Ludas Matyi, Vitéz László kalandjai és Paprika Jancsi katonának megy című látványos bohózatok kerültek bemutatásra.³⁶ Bár nagyon kevés adattal rendelkezünk a bábos tevékenységéről, érdekfeszítő, hogy a Paprika Jancsi- és a Vitéz László-bábfigura külön előadásban szerepelt a műsorán. Ez egyaránt a két karakter különálló entitását erősíti. A Sebestyén Lajos Paprika Jancsi-előadásáról a Filmhíradók Online oldalán fennmaradt egy 1937-ből származó rövid összefoglaló.³⁷

Bábtörténeti szempontból a mozgókép egy értékes dokumentum, mert sem Hincz Károly, sem Korngut Kemény Henrik előadásairól nem őrződött meg felvétel. Ezért a Paprika Jancsi-bábfigura külső attribútumairól szórványos adatokkal rendelkezünk. A bábfigura általunk ismert vizuális tulajdonságai a Korngut–Kemény-dinasztiához köthetőek. A figura a család Vitéz László bábjához hasonlóan csúcsos sapkát és piros öltözetet visel, az eltérés az orr megformálásában ragadható meg. Belitska-Scholtz Hedvig ismertetése alapján a Paprika Jancsi bábfigura nagyorrú, markáns, előreugró állú, bajuszos vagy bajusztalan sihederforma, viszont a bábfiguráról nem maradt fenn egyetlen illusztráció sem.

A Sebestyén Lajoshoz köthető Paprika Jancsi-báb orra és álla kevésbé markáns, emberi vonásokkal felruházott figura. A báb feje, kezei és a magas szárú csizmája fából készült, az arc festett, és a figura bajuszot visel. A fekete-fehér felvétel miatt az öltözetének színét nem tudjuk rekonstruálni, ám az kivehető, hogy több anyagot kombinált a figura ruhájához. A bábfigura öltözékében szereplő gallér a karakter bohóc jellegét erősíti, a kelléke pedig egy bot. A felvétel alapján az előadás színpadképe kidolgozott, a paraván mindkét szélén két épület látható, a bábjátékos jobbja felől egy vízimalom, a balja felől egy kastély látható.

A rövid felvétel magába sűríti Paprika Jancsi megjelenését és a krokodil legyőzését. A felvételen fellelhetőek az interaktivitás elemei, a bábjátékos zárt szerkezetű és irányított kérdéseket fogalmazott meg a gyereknézők irányába. Sebestyén Lajos a karaktert egy klasszikus mesei környezetbe helyezte, és jellegzetes mesei motívumokat használt. Itt Paprika Jancsi megőrizte verekedőkedvét, viszont a karakter jellemző viselkedéskészlete gyaníthatóan módosult. Erre enged következtetni, hogy a főhős már nem a kocsmába megy bátorságot gyűjteni, hanem a bűvös tó vizéből meríti erejét. Az előadásban a sárkány megnevezéssel találkozunk, a felvételről azonban tisztán kivehető, hogy ez az ismert krokodil alakja. A sárkány és Paprika Jancsi jelenete során a főhős verbális megnyilvánulása rövid. A krokodil/sárkány vizuális jegyei hasonlóságot sejtetnek a Korngut–Kemény-dinasztia hüllőfigurájával.

Lényeges változás, hogy Paprika Jancsi megküzd a sárkánnyal, ez egybehangzik a Paprika Jancsi bábfiguráról fennmaradt szórványos adatokkal.

Az előadás rögzített dialógusa a felvétel alapján a következő:

„PAPRIKA JANCSI: Na, gyerekek, itt vagyok! Szervusztok! Hát ismertek még engem? GYEREKEK: Igen.

PAPRIKA JANCSI: Tudjátok, ki vagyok? GYEREKEK: Paprika Jancsi.

PAPRIKA JANCSI: Tudjátok, mit hallottam? Azt hallottam, hogy a királynak a lányát elrabolta a gonosz varázsló, és itt, ebben a kastélyba őrzi egy nagy sárkánnyal. Most elmegyek szépen az erdőbe, iszok a bűvös tónak a vizéből három pohárral, s mire visszajövök, olyan erős leszek, hogy agyonütöm a sárkányt. Sietek én! (Elmegy, majd énekelve, bottal a vállán visszajön a bábfigura.)

PAPRIKA JANCSI: Három pohár vizet ittam, erős lettem, hogy megittam. Hű, olyan erős vagyok most, hogy agyon tudnék ütni két sárkányt is. Hol vagy? Gyere ki! (A bottal megkopogtatja a paravánt, kijön a krokodil. Paprika Jancsi agyonüti a krokodilt.)

PAPRIKA JANCSI: Na, ezt elintéztem. Örültök, gyerekek? Tapsoljatok! GYEREKEK: Éljen!”³⁸

A szórványos adatok alapján feltételezhető, hogy Sebestyén Lajos vándorbábosként tevékenykedett. Ezt a feltevést erősíti az Erdély hetilapban megjelent Mint a mesebeli vándor című cikk. A névtelen tudósító részletesebb adatokat közöl a vándorbábjátékos életformájáról. A tudósítás szerint Sebestyén Lajos az előadásaival rendszeresen felkereste az erdélyi megyék falvait. Puritán, egyszerű és nehézségekkel tarkított életformájáról tanúskodik, hogy a bábos jövedelmét más mutatványosok esetleges előző tevékenysége is befolyásolta. Az aktuális közösség vendégszeretetétől függött, hogy az éjszakát lakóházban, szénapadláson vagy boglyában töltötte.³⁹ A Sebestyén Lajosról kialakult ismerethálónkat jelentősen bővíti az intézményes bábszínházi struktúra kialakulása után megjelent, a bábjátékos életútjának fontosabb állomásait tárgyaló publikáció, egyben a további interdiszciplináris kutatás szükségességét jelöli ki. A cikket 1958-ban publikálták az Utunk hetilapban, a publicista Sebestyén Lajos írásos emlékeire támaszkodott, a kézirat további sorsáról viszont nem közölt információkat. Eszerint Sebestyén Lajos 1888-ban született, a bábjátékkal a Ligetben találkozott először,⁴⁰ a Budapesten megrendezett millenniumi ünnepségek keretei között. Sebestyén Lajos emlékirata szerint ez az impulzus később döntően befolyásolta a bábos pályafutását. Az első bábelőadását a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjaként adta elő, az időpontot nem pontosították, ezt követően a budapesti Király Színház tagja lett, később Rónai hívására csatlakozott a Rónai Dénes nevéhez fűződő bábszínházhoz is. A magyar bábtörténeti adatok szerint Rónai Dénest a közoktatásügyi népbizottság bízta meg a bábszínház megnyitásával és irányításával 1917-ben Budapesten. A bábszínház az Angolparkban, külön erre a célra épített színházban működött néhány hónapig. Az épületet és a berendezést Körmendi Frimm Jenő és Blattner Géza tervezte.⁴¹ Ennek előzményeként, Rónai Dénes fotóművészeti műtermében Orbók Loránd Vitéz László Színháza is tartott előadásokat.⁴²

A Rónai Dénes nevéhez fűződő bábszínházról szórványos adatokkal rendelkezünk. A korabeli sajtóban megjelent tudósítás szerint a bábszínház megnyitását 1917. május 12-re tervezték. A megnyitóra a következő műsorral készültek: Harsány Zsolt: Arlecchino, Pierrot, Hanswurst és Vitéz László című bábjelenetével, Kosztolányi Dezső Csoda című verses bábjátékával, valamint Karinthy Frigyes által írt A hosszú háború című tréfás jelenettel. Emellett Mohácsi Jenő Etelka szíve című báboperájával és Balázs Béla A hold ezüstje és A varázsló és a királykisasszony meséjével.⁴³

A bábszínház megnyitása előtt a Színházi Élet hetilapban arról számoltak be, hogy operaénekesek és színészek is közreműködtek a műsorban.⁴⁴ Továbbá a Színházi Élet hetilapban olvashatunk a bemutató előadás elsöprő sikeréről.⁴⁵ Rónai Dénes nevével találkozunk a Wayang játékokkal kapcsolatban is, emellett Blattner Gézával közösen 1918-ban felkeresték Hincz Károlyt, hogy a marionettjátékát tanulmányozzák.⁴⁶ A magyar bábtörténeti adatok szerint Blattner Géza és Rónai Dénes bábszínházának premierjére, a Wayang játékok bemutatására 1919. március 9-én került sor a Belvárosi Színházban. A Wayang játékok összesen három előadást ért meg.

Az Öreg bábos dicsérete című cikk szerzője szerint: „Röviddel ezután Rippl-Rónai fitestvére bábszínházat szervezett Budapesten. Komoly, igényes bábszínházat. Sebestyén Lajos ekkor a budapesti Király Színház tagja volt. Rónaiék meghívták magukhoz. A színpad díszleteit kitűnő iparművészek készítették, a darabokat Kosztolányi Dezső és Orbók Attila írták. Egyik egy felvonásos opera szövegét Balázs Béla írta – zenéjét pedig a később ugyancsak világhírű Ábrahám Pál szerezte. Ez volt egyébként Ábrahám Pál első műve; a zenekart maga vezényelte. A »hangok« között Demjén Artúr és más neves színészek és operaénekesek léptek fel. Általában a szerepeket a Nemzeti és a Magyar Színház tagjai játszották. A bemutató előadásokat a Belvárosi Színházban rendezték. S az igényes együttes lelke, a bábuk mozgatója: Sebestyén Lajos volt…”⁴⁷ A bábszakirodalomban Sebestyén Lajos tevékenységére nem találunk utalást, az adatok ellenőrzése további kutatást igényel.

A budapesti állomás után vidékre került, ahol két orosz hadifogoly tolmácsolásában újra találkozott a bábjátékkal. Később Nagyváradon bábelőadást vállalt, ebből az alkalomból állította színpadra a Paprika Jancsi új történetét. A leírás alapján két éjszaka alatt készítette el a darab szövegkönyvét, a szükséges bábokat és a díszletet.⁴⁸ A bábokat kenyérbélből mintázta meg, majd színházi festékkel maszkírozta a figurákat. Az előadás sikerén felbuzdulva, Grimm- és Andersen-mesék átdolgozásával bővítette a repertoárját. A Jancsi és Juliska, a Piroska és a farkas, a Csizmás kandúr és az Elrabolt királykisasszony szerepelt a műsorán. A Székely Nép 1923-ban megjelent számában találunk egy Sepsiszentgyörgyön bemutatott marionett-bábszínházról szóló tudósítást, a műsor ismertetésénél a Paprika Jancsi huncutságai, a Jancsi és Juliska és az Elrabolt királyleány darab szerepelt. A marionett-bábszínház műsorának, az előadás helyszínének és időpontjának a közlésén túl a bábjátékosról már nem közöltek információkat.⁴⁹

Sebestyén Lajos emlékiratai szerint az előadásaival és bábszínházi felszerelésével falvakban kezdett játszani, először Nagykároly, Sziget és Szatmár vidékén vendégszerepelt. A publicista szerint 1921-ben Kolozsvárra szerződött és az iskolákban tartott rendszeresen előadásokat. Az erdélyi multietnikus közeg arra ösztönözte, hogy elsajátítsa a román nyelvet. Sajátos módon az előadás szövegeit román gyerekekkel fordíttatta le, hogy ellesse a nyelvi ízlésüket és kreativitásukat. Az északi régió után Erdély szinte minden városában, községében, falujában megfordult. Amikor megfelelően elsajátította a román nyelvet, Bukarestben, Galacon és Ploiești-en is tartott előadást. Érdekes tény, hogy magyar és román nyelvű előadások mellett németül is játszott.

Repertoárját 1933-ban a János vitéz marionett-technikával előadott operettel gazdagította, ugyanebben az évben Budapesten is vendégszerepelt. A bábszínháza műsorát 1941-ben a Ludas Matyi előadással bővítette, az emlékirat alapján a darab bábszínpadra állítása a bábos alkotói pályájának kardinális momentuma volt. A darabban tíz különböző karaktert formál meg és mozgat egyedül. Sebestyén Lajos ezt az előadást szintén lefordította román nyelvre és Mateuț Gîscarul címen játszotta.⁵⁰

A bábjátékos életében a kommunista hatalomátvétel változást eredményezett, Sebestyén lelkes tagja lett a Népvédelemnek. Végérvényesen elhagyta az intézményes struktúra kereteit, a Népvédelem rendezvényein több száz előadást tartott. A választási kampányban való részvétele miatt megtámadták, a publicista szerint kis híján politikai merénylet áldozata lett. Ezt követően tovább folytatta vándorbábos tevékenységét, vonaton, autóbuszon, szekéren, kerékpáron vagy gyalog járta az országot. A mai viszonyok tükrében nem tűnhet nagy teljesítménynek, hogy 1948-ban egy hét leforgása alatt nyolcvanhét kilométert tett meg a Hargita vidékén, ám ez télen történt, amikor szánkón kellett húznia a kellékeit.

A cikk megjelenésekor Sebestyén Lajos hetvenéves volt, már nem folytatta a vándorbábos tevékenységét. A publicista beszámolója szerint az intézményes rendszer az ő régi, reneszánsz típusú bábos tudását, játéktapasztalatát nem tudta kamatoztatni: „Most hetvenesztendős. Kék szemű, fiatalos, szellemes ember. Buzgón figyeli a minden jóval ellátott, államilag támogatott bábjátszás fejlődését az országban. Nagyon szeretett volna elmenni a bukaresti nemzetközi bábfesztiválra… Látni: mi történt hatvan év alatt a világban, élete első bábelőadásától máig… S kicsit fáj neki, hogy a kolozsvári bábszínház nem igényli eléggé a szolgálatait.”⁵¹

Sebestyén bábos tevékenységének rekonstruálása során arra következtethetünk, hogy kesztyűs és marionett technikájú előadások is szerepeltek a műsorán. A felvétel alapján valószínűsíthető, hogy a Paprika Jancsi-előadásokat a Grimm- és az Andersen-mesevilággal ötvözte. A Ludas Matyi, a János vitéz című elbeszélő költeményeket is bábszínpadára adaptálta. A Vitéz László előadásaira a sajtó nem reflektált, nem tudjuk feltérképezni, hogy milyen formában játszotta a darabokat. Bábos életútjából körvonalazódik, hogy rendszerint egyedül játszott, a bábokat, kellékeket, a darabokat – a mutatványosok többségéhez hasonlóan – saját maga készítette. A vásári bábjátékos jó alkalmazkodó képességeire utal, hogy három nyelven játszotta az előadásait.⁵²

A játékát megőrző rövid felvétel egy klasszikus paravánszerkezetet sugall, Palocsay Zsigmond személyes hangvételű nekrológja alapján egy egyszerű paravánszerkezetet is használ.⁵³ A román népi bábjátékosok szintén ilyen egyszerű paravánt használtak játéktérnek, a kutatók szerint ez elősegítette a mobilitásukat.

Palocsay Zsigmond nekrológja a gyermekközönség alapos ismeretét nyomatékosítja, személyes tapasztalatai szerint Sebestyén Lajos az előadás előtt feltérképezte a gyerekek viselt dolgait, és a Paprika Jancsi kalandjai előadásba alkalmanként név szerint beépítette a rájuk vonatkozó intelmeket. Az erdélyi költő 1975-ben közölte a nekrológot, Sebestyén Lajos életkorának a nyolcvanötöt jelölte meg: 1890?–1975.⁵⁴ Az Utunk folyóiratban megjelent írásban születési évszámként az 1888-at közölték, a publicista ismertette Sebestyén Lajos akkori elérhetőségét: Kolozsvár, Alkonyat utca, 22-es házszám.⁵⁵

A sajtóanyagokban Sebestyén Lajos bábszínházának említésével párhuzamosan találunk tudósításokat más bábelőadásokról is. A sajtóanyagok egy részében csupán megnevezik a bábszínház megjelenését, támpontokat nem közölnek. A másik részük vendégelőadásokra reflektál, ebbe a kontextusba helyezhető a Vitéz László előadásról fennmaradt beszámoló az Ellenzékben. A kolozsvári Református Nőszövetség 1939-ben ismét fagylaltdélutánt szervezett, az eseményt megelőző hirdetésekben kiemelték, hogy ezúttal Vitéz László bábjátékkal bővítették a gyermekműsort.⁵⁶ Az eseményről fennmaradt beszámolóból női bábjátékosra következtethetünk, ugyanis az írás végén megjegyezték, hogy a bábszínház „igazgatónője” az előadás után vissza kellett varrja a báb leszakadt fejét. Az eseményen a Fekete ország című darabot mutatta be.⁵⁷ A fagylaltdélután keretei között bemutatott Vitéz László-játék során a gyereknézők beavatkoztak az előadás dramaturgiájába. A sárkány a királykisasszonyt, az ősz királyt, a királynét, az udvarmestert, egy másik udvari előkelőséget bekebelezett, majd Vitéz László bal lábát akarta elfogyasztani. A gyerekközönség először hangos szóval követelte a változtatást, majd megragadták a sárkány összes fejét, és szó szerint legyőzték a bábszereplőt.⁵⁸

A beszámoló bábtörténeti szempontból kuriózumnak tekinthető, mert plasztikusan rögzíti a gyereknézők aktív részvételének a nehézségeit. Feltételezhető, hogy a gyereknézők heves reakciójára hatással lehetett, hogy az intézményes bábszínházi struktúra hiányában, kezdetleges formában sem alakulhatott ki egy bábszínházi etikett. A vásári kesztyűs bábjátékban a nézőkkel kialakított kapcsolatrendszerben manifesztálódik a bábos jelenléte. A játék során a nézők impulzusainak recepcióján túl, a bábjátékos nem léphet ki a játék kereteiből. A nézőkkel kialakított kapcsolatrendszerben a váratlan helyzeteknek – amelyek esetenként megbonthatják vagy meggátolhatják a játékot – a gyors felismerése, az ezekre adott megfelelő reakció, a rugalmasság, az alkalmazkodási képesség megléte elengedhetetlen a bábjátékos részéről.

Ebből eredeztethető a műfaj tanulhatósága: a játék komplex folyamatát, a bábmozgatást, a karaktermegformálást, a darabok vásári paravánra adaptálását, a játéktér sajátosságait az intézményes oktatás során elsajátíthatják. A nézőkkel való kapcsolattartáshoz szükséges képességek, készségek és attitűd elsődlegesen a tapasztalás útján formálódnak. Ezzel egybehangzik a vásári kesztyűs bábjáték színpadra állításának hagyománya, mert a darabok szövege a nézők reakciójának függvényében az előadások során kristályosodott ki. A másik specifikuma, hogy a nézők igényéhez igazodva, a közkedvelt és frappáns szövegrészek több előadásba áttevődtek. Az eseményről szóló másik beszámoló visszafogottabb hangnemben beszél a gyerekközönség reakciójáról: kiemeli, hogy lélegzet-visszafojtva követték az előadás cselekményét, és együtt örvendtek a pozitív végkifejletnek. A beszámolóban a darab címe viszont változott: Vitéz László és a hétfejű sárkány című bábjátékként tudósítottak az előadásról.⁵⁹ A Kolozsváron megrendezett Tarka nap címet viselő rendezvényre 1940-ben visszahívták a Vitéz László-bábszínházat. Minden valószínűséggel az előző évi frenetikus sikerre, a fagylaltdélután keretei között bemutatott előadásra utaltak.⁶⁰

A vendégelőadásokról szóló sajtóanyagok többsége reflektált a Teatro Yambo Piccoli bábszínház látogatására és a Rév István Árpád Nemzeti Bábszínház erdélyi turnéjára. Az erdélyi zsurnaliszták a Teatro Yambo Piccoli Bábszínház vendégszereplése alkalmával a sajtóanyagokban a Novelli Bábszínházként hivatkoztak a társulatra. A Novelli Bábszínház 1930 tavaszán több erdélyi városban lépett fel: Brassóban, Segesváron, Kolozsváron, Nagyváradon, Aradon és Temesváron.⁶¹ A Novelli Bábszínháztól eltérően Rév István Árpád nemcsak a vendégszereplésével keltette fel az erdélyi sajtó érdeklődését. A Rév István Árpád bábszínház alapításáról az erdélyi sajtóban már korábban beszámoltak,⁶² ezt követően rendszeresen tudósítottak a bábszínház tevékenységéről.⁶³ A Székely Nép napilap 1941-ben A bábprimadonnáék színpada címet viselő cikkben részletesebb leírást találunk a bábszínházról, Rév István Árpád tevékenységéről és a Toldi előadásról. A cikk írója lezárásként konkrétan megfogalmazta az igényt, hogy a Rév bábszínházhoz hasonlóan Erdélyben is alapítsanak bábszínházat, utalva dr. Parády Ferenc ez irányú sikertelen törekvéseire.⁶⁴ A bábszínház-alapítás ekkor még nem valósult meg, Rév István Árpád Nemzeti Bábszínháza 1943-ban vendégszerepelt Kolozsváron. Vendégszereplése elragadtatásra késztette a korabeli sajtót, több interjút is közöltek Rév István Árpáddal.⁶⁵ A hirdetések alapján rekonstruálható bábszínházának, a budapesti Nemzeti Bábszínháznak a műsora is. Erdélyben a vendégszereplés alkalmával a következő előadásokat játszották: Mátyás király rendet csinál, Ügyvéd és a férje, Róka csinálta király, Arany János: Toldi eposza.⁶⁶

Hasonló lelkesedéssel fogadták Büky Béla bábművész erdélyi látogatását, aki az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület meghívására, 1943-ban tartott előadást a bábjátékról Kolozsváron. Elméleti fejtegetéseit kiegészítette az Egyszer egy királyfi és Arany Jánostól A Fülemile című bábjátékok bemutatásával.⁶⁷ Az egyesület Désen és Zilahon is tartott bábjáték-bemutatót Büky Béla rendezésében.⁶⁸

Kovács Gabriella tanítónő, akinek a neve ismerős számunkra a bábfigurák alakulástörténetét magyarázó elméletekből, Gábor Dezsővel közösen a honvéd katonák számára tartott előadást Kolozsváron. Az előadás kiegészült egy többnapos kurzussal, amin több mint húsz katona vett részt. A továbbképzés célját az képezte, hogy a katonák elsajátítsák a bábjátszás alapjait, hogy a fronton vagy hadtápterületen bábjátékkal szórakoztassák a bajtársaikat.⁶⁹

Értelemszerűen, az intézményes állami bábszínházi struktúra kialakulása előtti bábtörténeti előzmények részletesebb és átfogóbb kutatást igényelnek. Témánk szempontjából körvonalazódott, hogy a Paprika Jancsi- és a Vitéz László-bábfigura a 20. századtól bizonyítottan ismert volt. A szórványos adatok alapján arra következtethetünk, hogy a Paprika Jancsi-bábfigura nagyobb népszerűségnek örvendett. A Paprika Jancsi népszerűségének egyik sarkalatos pontja, hogy a sajtóanyagokban a Vitéz László-bábfigura viszonylag későn bukkant fel. Érdekességük, hogy ezeket az előadásokat kizárólag a gyerekközönségnek szánták, feltételezhető, hogy a Grimm- és Andersen-mesékkel ötvözték.

A bábtörténeti előzmények mellett lényeges szempont, hogy az erdélyi bábszínházak repertoárjában megtaláljuk a Vitéz László– és Paprika Jancsi-előadásokat. A vizsgálati korpuszunkat kibővítettük a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház 1998-as, A csepűrágó című előadásával. Az elemzett előadásokhoz viszonyítva, A csepűrágóban a cselekményvezetés nem Paprika Jancsi köré szerveződik: Antal Pál bábrendezése integrálta a vásári bábjátékot.

Ezek az előadások már magukon hordozzák a kortárs drámai színház létfeltételeinek hatását, kilépve a vásári bábjáték keretei közül. Az egy- vagy kétszemélyes játék jellemzően kibővült, a nézőkkel való kapcsolattartás eszközkészlete módosult, a bábszínpadi tér nemcsak a paraván és a közvetítés helyszínévé vált, hanem a színészi játék terévé szélesedett.

---

¹ Domokos Eszter: A láthatatlan belépő. In Szebeni Zsuzsa (szerk.): Kovács Ildikó bábrendező. Kolozsvár, Koinónia és OSZMI, 2008. 33–38. 33.

² Hegyi Réka: A kolozsvári hivatásos bábjátszás történetéről és jelenéről. Art Limes, 2008/3. 75–86.

³ K. P.: Gyermekszínházaink. Romániai Magyar Szó, 1950. febr. 26., 7.; s. n.: Állami bábszínház a fővárosban.

Romániai Magyar Szó, 1949. ápr. 01., 4.

⁴ H. A: Több támogatást, szervezettebb központi irányítást a bábszínházaknak. Előre, 1953. nov. 11., 2.

⁵ Kovács Ildikó: Ismerkedjünk a bábszínházzal. Művelődés, 1956/5. 72.

⁶ Cristian Pepino (coord.): Teatrul de Animație în România. București, Teatrul de Animație Țăndărică, 2018, 14–37.

⁷ Szemléletesen példázza ezt Nagy Ilona, a marosvásárhelyi állami bábszínház volt bábszínészének válasza:

„Igen, még gyermekkoromban az iskolába bejött egy ötvenhat év körüli nő, aki egyedül eljátszotta a János vitézt. Azt el lehet képzelni, hogy Iluskát, a János vitéz hangját s a királykisasszonyét, és a francia királyét, szóval minden szereplő hangját egyedül csinálta. Hát, az valami borzalmas volt. Annyira szörnyű, hogy ha legközelebb jött, fejvesztve menekültünk, hogy nehogy még egyszer meg kelljen nézni. Hát szegény, úgy látszik, hogy úttörő volt. Ez olyan vásári bábszínházféle volt. Sőt, biztosan az volt, mert azelőtt itt, Vásárhelyen nem létezett ilyen állami bábszínház, sem valamiféle bábos mozgalom.” Novák Ildikó: Fejezetek a marosvásárhelyi Állami Bábszínház történetéből (1949–1975). Marosvásárhely, UArtPress – Mentor Kiadó, 2011. 232.

⁸ Antal Pál 1950-től 1999-ig volt a Marosvásárhelyi Állami Bábszínház társulat vezetője, állandó rendezője, dramaturgja és színésze. Herskovits Pál néven született, 1959-ben Antal Pálra változtatta a nevét. Uo. 140. A publikációkban előfordul még a Herschkovits Pál megnevezés.

⁹ Uo. 139–140.

¹⁰ Az Erdélyi Híradó politikai lapban rendhagyó kontextusban találkozunk a bábjátékos tevékenységének említésével. Marosújváron egy ittas testvérpár ifjabb tagját a testvére agyonszúrta, mert egy bábjátékos mutatványait akarta megnézni: „két testvér sóvágó legény Marosújváratt megittasodott. Midőn az ifjabb egy a’ helységben mulató bábjátékos’ mutatványait megnézni akarná, az idősb e’ szándékában fel kivánta tartóztatni, mi miatt összeveszének, ’s ekkor a’ bor- és indulathevítette bátya öcscsét fültőn egy késsel agyonszúrta.” s. n.: Testvérgyilkosság Marosújvárott. Erdélyi Híradó 1841/2. 6.

¹¹ s. n.: Vidéki tárcalevél. Fővárosi Lapok, 1866. szept. 27., 908.

¹² A 100,368/97. B. M. számú körrendeletet 1897-ben fogadták el, amiben különbséget tettek a babajáték és a bábjáték között, mert szélhámosok a mutatványos engedéllyel visszaélve, baba-játék néven szerencsejátékkal zsákmányolták ki a szegényebb réteget. Első olvasatra rendhagyónak tűnhet, hogy miért kellett különbséget tenni a „babajáték” és a „bábjáték” kifejezések között. Ebben a korban ugyanis a „babajáték” elsődleges jelentéstartalma a tulajdonképpeni gyermekjátékokra és a marionettekre is vonatkozott, a „bábjáték” megnevezést a bábokból álló gyermekjátékokra és a bábokkal kereskedő személyekre is használták. (A „bábos”, „bábjáték”, „babajáték” kifejezések korabeli jelentésével doktori disszertációmban foglalkoztam bővebben.) s. n.: Rendeletek 100,368/97. B.M. Számú körrendelet. Belügyi Közlöny, 1897/21. 1.

¹³ s. n.: Tilos a baba. Kolozsvár, 1897. okt. 28., 2.

¹⁴ Uo. 33.

¹⁵ Lauka Gusztáv: Nagyváradi levelek. Divatcsarnok, 1895/7. 2.

¹⁶ s. n.: Irodalom és művészet. Székely Nemzet, 1894/88. 2.

¹⁷ s. n.: Katonanapok Sepsiszentgyörgyön április 15-én, 22-én és 29-én. Székely Nép, 1917/21. 3.

¹⁸ s. n.: Kerti ünnepség. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. máj. 04., 6.

¹⁹ s. n.: Az Erdélyi Szociális Missziótársulat. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. okt. 7., 5.

²⁰ s. n.: Mesedélután és bábszínház a Színkörben. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. júl. 22., 7. ²¹ s. n.: A „Színház és Társaság” gyermekbálja ma d. u. 5 órakor lesz. Színház és Társaság, 1923/2. 8. ²² s. n.: Kabaré és matiné a hadiözvegyek- és árvák javára. Székely Nép, 1917/21. 3.

²³ s. n.: Kerti ünnepség. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. máj. 14., 6.

²⁴ s. n.: Az Erdélyi Szociális Missiótársulat. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. okt. 7., 5.; s. n.: Az Erdélyi Szociális Missziótársulat. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. okt. 22., 4.

²⁵ Az Ellenzék napilapban megjelent programismertetés: „Az előadás félhárom órakor kezdődik. Fellépnek Poór Lili, Táray Böske, Radó Janka, Kolbay Mancika (gyermekprimadonna), Gózon Gyula, Izsó Miklós, Nagy Gyula, Felhő Ervin, Mihályfi László stb. Lesz a gyermekek nagy örömére Bábszínház beszélő babákkal. Meséket mond Győri Ernő és Gara Ákos, aki konferál is.” s. n.: Mesedélután és bábszínház a Színkörben. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. júl. 22., 7.

²⁶ s. n.: Nagy mesedélelőtt az Egyetem-mozgóban. Ellenzék–Független politikai napilap, 1922. dec. 22., 4.

²⁷ s. n.: A „Színház és Társaság” gyermekbálja ma d. u. 5 órakor lesz. Színház és Társaság, 1923/2. 8.

²⁸ Kozma Gyula (1899–1976) kolozsvári színész, a pályáját 1905-ben kezdte, kisebb-nagyobb karakterszerepeket játszott. A kortársak és utódok visszaemlékezése szerint Kozma Gyula a város valamennyi színházépületében játszott, a Farkas utcai kőszínháztól a mai Szamos-parti épületig. Székely György (főszerk.): Kozma Gyula. Magyar Színházművészeti Lexikon. Elérhető: https://mek.oszk.hu/02100/02139/ html/sz13/669.html (2021.10.19.)

²⁹ A Székely Naplóban megjelent hirdetés szövege homályosan fogalmazott, vélhetően a két mesecím a bábszínház előadás repertoárjára vonatkozott: „Vasárnap délelőtt 11 és délután 3 órakor: Sebestyén bácsi bábszínháza a gyermekek részére. Piroska és a farkas, Jancsi és Juliska mesék és három burleszk film.”

s. n.: Transsylvania filmszínház. Székely Napló,1929/125. 3.

³⁰ s. n.: Bábszínház és mesedélután ingyen. Keleti – Újság, 1932. máj. 8., 8.

³¹ s. n.: Mozgószínházak műsora. Ellenzék–Független politikai napilap, 1935. aug. 16., 2.; s. n.: Mozgószínházak műsora. Ellenzék–Független politikai napilap, 1935. aug. 17., 4.; s. n.: Mozgószínházak műsora.

³² s. n.: Mi lesz az újságírónapon? Keleti – Újság, 1937. júl. 21., 3.

³³ s. n.: Fagylaltdélutánt rendez vasárnap a kolozsvári Ref. Nőszövetség. Ellenzék–Független politikai napilap.1937. aug. 8., 3.

³⁴ s. n.: Nagyszerűen sikerült a Nőszövetség Fagylaltdélutánja. Ellenzék–Független politikai napilap, 1937. aug. 11., 6.

³⁵ s. n.: Újságíró-nap Tordán. Keleti–Újság, 1937. aug. 25., 2.

³⁶ s. n.: A Kolozsvári Magyar Nap! Ellenzék–Független politikai napilap, 1942. jún. 5., 2.

³⁷ s. n.: Kolozsvári színész magyar nyelvű bábjáték előadásai a Székelyföldön. Filmhíradók Online. (a letöltés dátuma: 2021. 05. 19.)

³⁸ Uo.

³⁹ N.: Mint a mesebeli vándor. Erdély, 1947. júl. 15., 2.

⁴⁰ A visszaemlékezés szerint Sebestyén Lajos első bábszínházi élménye a Ligetben látott vásári bábjátékhoz köthető: „Valamikor réges-régen, gyermekfejjel, hatvankét esztendővel ezelőtt feledkezett bele élete első bábelőadásába. Budapesten, a millenniumi ünnepségeken, a Ligetben bámulta végig elvarázsoltan ingyennézőként, léckerítés mögül az emberkéz készítette, szögletesen mozgó, kedves és borzasztó, hősi és mulatságos teremtményeket, bábukat – s ez a varázs azután, mint részegítő-boldogító elixír, megsemmisíthetetlenül és elévülhetetlenül hatott reá egy buzgó életen át.” Z. J.: Öreg bábos dicsérete. Utunk, 1958/25. 11.

⁴¹ Székely György: Bábuk, árnyak. Budapest, Népművelési Propaganda Iroda, 1972. 216.

⁴² Belitska-Scholtz Hedvig szerint: „Amennyire a műsorból, kritikákból és visszaemlékezésekből rekonstruálni lehet, a színház ötletét, nevét, s a népi bábjátékhősökhöz tradicionálisan kötődő kesztyűsbáb-technikát a népi bábjátszásból merítette, de a színház műsorát, művészeit, pártfogóit, tekintve par excellence kísérleti művészeti „dilletáns” bábszínház volt. Vitéz Lászlónak a „raissonneur” szerep jutott.” Belitska-Scholtz Hedvig. A vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig. Tihany, Veszprém Megyei Múzeumok Kiadványa, 1974. 70.

⁴³ s. n.: Magyar bábszínház. Pesti Napló, 1917. máj. 04., 9.

⁴⁴ „Ezt a kis operát, mellyel akármelyik nagy operaház sem vallana szégyent, egész zenekar, a tizenegy tagból álló úgynevezett »Francia zenekar« fogja előadni, az énekrészeket kitűnő operaénekesek, közöttük Pallay Mathild és Demény Arthur, a Magy. kir. Operaház tagjai fogják tolmácsolni. A prózadarabokat persze szintén a szín mögött, a következő művészek fogják elmondani: Fehér Gyula, a Nemzeti Színház tagja, Horváth és Jávor, a Magyar Színháztól, Lenczy Hedvig, a Magyar Színház tagja és Homoki Paula, a Modern Színpad művésznője.” s. n.: Magyar Bábszínház. Színházi Élet, 1917/16. 28.

⁴⁵ A Rónai Dénes bábszínházáról megjelent beszámoló: „A Modern Színpad helyiségében felállított kis színpad végre meghozta a magyar művészi bábjátékot. Ennek a színháznak az egyik célja, mint ahogy Rónai Dénes a műsorhoz irt Prológusában is írja, – mesélni a gyerekeknek, de van egy másik célja is: mulattatni a nagyokat. Az első műsorával mind a két cél sikerült Rónai Dénesnek. Kiváló írók, muzsikusok és képzőművészek segítségével nagyszerű dolgokat produkált a piros bársony függönyű, aranyrámás kis színpadon és méltán megérdemli az érdeklődést, amellyel a közönség és a művészvilág vállalkozását kíséri. Harsányi Zsolt írt Prológust a műsor elé, amelyben a magyar bajuszú Vitéz János kedves rigmusok mondása közben győzi le idegen vetélytársait.” s. n.: Művészi bábjátékok. Színházi Élet, 1917/21. 15–16.

⁴⁶ Balogh Géza: A bábjáték Magyarországon. Budapest, Vince Kiadó, 2010. 19.

⁴⁷ Uo. 11.

⁴⁸ Z. J.: Öreg bábos dicsérete. Utunk, 1958/25. 11.

⁴⁹ s. n.: Marionett bábszínház. Székely Nép, 1923. aug. 12. 3.

⁵⁰ „1941-ben belefog élete legnagyobb vállalkozásába: bábszínpadra viszi a Ludas Matyit! Újból egyedül készíti el a díszleteket, a színpadot, az összes bábukat és valamennyit egyedül, két kezével mozgatja! és még valami – inkább bűvészi, mint művészi bravúr! – egyedül beszél tíz hangon. A darabot nyomban lefordítja és előadja – 1941-ben, Észak-Erdélyben! – románul is, Mateuț Gîscarul címen.” Uo. 11.

A kortárs bábszínházi előadásokban a Ludas Matyi címet jellemzően Mateiaș Gâscarulnak fordítják.

⁵¹ Uo. 11. Az országban az I. Nemzetközi Bábfesztivált 1958-ban szervezték meg Bukarestben.

⁵² Visszaemlékezése szerint a mozgásszervi vagy értelmi fogyatékossággal élő gyermekek számára egyaránt játszott: „Előadást tartott vak gyermekeknek – akik fenséges figyelemmel hallgatták a szöveget, s előadás után megtapogatva a bábukat – fölismerték a szereplőket! Előadást tartott a süket-némáknak – akik csak a mozgatást, a mozgást figyelhették, s megértették a történetet… Elment a gyengeelméjű gyermekek

otthonába, megmozgatni a kis fejekben a pislákoló értelmet, a csöppnyi képzelőerőt – s a gyermekek másnapra, színes festékkel, ceruzákkal lerajzolták a látottakat…” Uo. 11.

⁵³ Palocsay Zsigmond személyes élményei: „Vihart támaszt, zavart, bajt okoz…Nekem aztán okozott nemegyszer, s minden társamnak az iskolában, amikor behajtott csónakos motrával az udvarra, s karóra felrakta a lepedőit ott helyben, az előcsarnokban vagy a tanteremben…Nem voltunk mi babonásak, dehogy voltunk – csak megbabonázottak. Bábjai emberés állathangokat utánoztak, nagy hűséggel. Paprikajancsija hallatlan sietséggel tájékozódott viselt dolgaink felől, s játék közben megvitatott (név szerint is!) minden ránk vonatkozót. Én egyszer újraoltáskor az ablakon kiugrottam, s csórén hazafutottam. Persze kár volt, azonnal visszahoztak, és Sebestyén bácsitól is megkaptam gyávaságomért a „nyúlpapucsot”. Egy pár valódi nyúllábat nyújtott ki a nézőtérre, s így igyekeztetett: „Evvel aztán legközelebb gyorsabban futhatsz: Zsiga! Vihart támasztott: csodálatos tünemények előidézéséhez egy székláb is elég volt, mert kezében a holt tárgy is élőn mozgott. Hittük, hogy tud minden szál „rosszfánkról”, amit csak tűzre tettünk… – garabonciássá szemünkben így válott.” Palocsay Zsigmond: Egy garabonciás emlékére, Utunk, 1975/25. 7.

⁵⁴ Uo. 7.

⁵⁵ Uo. 11.

⁵⁶ s. n.: Fagylalt-délutánt rendez a Református Nőszövetség. Ellenzék–Független politikai napilap, 1939. aug. 2., 9.

⁵⁷ s. n.: Nagy sikerrel zajlott le a kolozsvári Református Nőszövetség fagylalt-délutánja. Keleti–Újság, 1939. aug. 16., 8.

⁵⁸ A gyermekközönség reakciójának leírása: „Sajnos, soha sem sikerült megtudni a kitűnő és izgalmas színmű végét, mert miután a sárkány igen udvariatlan véget vetett a többi szereplő életének is, az ifjú nézőközönség idegzete felmondta a szolgálatot, s hangos szóval dramaturgiai átalakításokat követeltek a darabon. A sárkány azonban nem ijedt meg a reklamációktól, s mind a hét fejét igénybe véve, retteneteset ordított. Az ifjúság felháborodva a sárkány szemtelen magatartásán, mind határozottabban követelte a »happy-end«-et, majd a tettlegesség mezejére lépve, megragadva a sárkány összes fejeit, diadalordításba törtek ki. A sárkány le volt győzve, s engedve a közóhajnak kénytelen volt kijelenteni, hogy „vissza az egész”, nem történt semmi. Az ifjúság örömrivalgása közepette megjelent a királykisasszony, s nyakába borult Vitéz Lászlónak, a király és királyné áldását adta. Tehát minden rendben volt.” Uo. 8.

⁵⁹ s. n.: Kitűnően sikerült a Református Nőszövetség fagylaltdélutánja. Ellenzék–Független politikai napilap, 1939. aug. 16., 3.

⁶⁰ s. n.: Hová menjünk vasárnap? Keleti Újság, 1940. jún. 22., 2.

⁶¹ s. n.: A Novelli bábszínház romániai vendégszereplése. Brassói Lapok, 1930. máj. 5., 8.

⁶² s. n.: Érdekli Talán. Ellenzék–Független politikai napilap, 1940. júl. 9., 5.

⁶³ s. n.: Érdekli Talán. Ellenzék–Független politikai napilap, 1941. jún. 25., 5.; s. n.: Érdekli talán. Ellenzék–Független politikai napilap, 1941. okt. 17., 6.; s. n.: Érdekli talán. Ellenzék–Független politikai napilap, 1941. nov. 04., 6.; s. n.: Érdekli talán. Ellenzék–Független politikai napilap, 1942. febr. 9., 6.; s. n.: Érdekli talán. Ellenzék–Független politikai napilap, 1942. ápr. 25., 6.; s. n.: Érdekli talán. Ellenzék–Független politikai napilap, 1942. dec. 23., 7.

⁶⁴ S.G.: A bábprimadonnáék színpada: Székely Nép, 1941. dec. 21.

⁶⁵ P.I.: Hatvanezer néző előtt két év alatt hatszázszor játszotta Arany János Toldiját a Nemzeti Bábszínház. Székely Nép, 1943. jún. 24. 3–4.; Raffay István: Kolozsvárra készül a Nemzeti Bábjátékszín: Keleti Újság, 1943. júl. 30., 3.; ÁN: Megelevenedik a mesék világa. Ellenzék–Független politikai napilap, 1943. aug. 23., 5.

⁶⁶ s. n.: Apróhirdetések. Ellenzék–Független politikai napilap, 1943. szept. 1., 6.

⁶⁷ s. n.: Az EMKE zeneművészeti népfőiskolájának bábjáték bemutatója. Ellenzék–Független politikai napilap, 1943. okt. 9., 2.

⁶⁸ s. n.: Befejezéshez közeledik az EMKE szervezkedése. Ellenzék–Független politikai napilap, 1943. dec. 3., 3.

⁶⁹ G. A.: Bábszínház előadáson – honvéd katonák között. Ellenzék–Független politikai napilap, 1941. okt. 18., 5.