Teoretikus néző

A tér nem üres
tekintetem kitölti.
A sötétség testté sűrűsödik,
ő a tájékozódás középpontja.
Figyelmem kitapogatja 
a jelenlét tónusait,
a bőr textúráját olvasom.
A mozgás repetitív ritmusa
soronként íródik a levegőbe.
A köztünk feszülő távolság
felszámolja önmagát, 
hogy egységet hozzon létre:
együtt válunk jelekké
a megértés kompozíciójában.

 „Trepljov” (jelige)