Vágyódó

Mióta eleven gondolatok bennem
Egészen korán meg-megszülettek,
Látni vélem az utcán, a tereken:
Színházat játszó, örök fergeteg
Az ember által alkotott közeg!
S közben saját titkos világában
Áll az egész színház magában.
Vágyom titkos ölébe, a vörös bársony 
Függöny alkotta igaz-hamis világot
Hogy lássam, hogy szorítsam
A világgal, a játékkal magamba!
Percek estékké úszó folyamán 
Életet, születést, tűnő halált
Látok sosem szűnő színpadán.
Mintha kicsit mindig – habár 
Címem nem ide szól – hazavárna!
Menedék, barlang kietlen világban.
Míg létezem, míg vágyom a történetet
Ide – haza – tiszta szívvel megérkezem.

„vágyódó” (jelige)