Jankó Szép Yvette: Játék-e ez a tér? – beugró szerkesztő balla(b)dája

A Játéktér 2022/4. számából
#10év

Kint is vagyok, bent is vagyok – eddig leginkább ezt játszhattam vele, a térrel, ahová át-átrepült egy-egy szöveglabda a saját, talán túl szűkre szabott gondolatudvaromból. Átmászni sokáig eszembe sem jutott utánuk, sem számba venni a kerítés túloldalán landolt ezt meg azt: kritikának látszó gondolatburjánzást, a kritikaság látszatát is kerülő szösszenetet, szabadversként olvasható monodráma-fordítást és visszhangtalanul pattogó előadásszöveg-átültetést. Pedig biztosan gyűlt belőlük egy kisebb halomra való az azonosítatlan berepülő tárgyakkal zsúfolt sarokban. Most már ez a sorsuk, ott kallódnak, tűrik a nyomdafestéket, én pedig az ingem ujját, hogy utánuk kapaszkodjam, áthuppanjak a túloldalra megnézni végre, jó játék-e a tér, megtérül-e a játék… vagy ez az egész csak önmaga farkába harapó kergetőzés marad a saját szavaimmal? Egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy ez utóbbi.

Ülök a kerítés tetején, a semmiben kalimpál a lábam, kint sincs senki, bent sincs senki… vagy várjunk csak! Van valami mozgolódás a láthatáron, de sűrű a homály. Vajon épp elsötétül vagy kivilágosodik a szerkesztős-ég?