Kovács Bea: Álom és reszketés a szerkesztőségben

#10év

Álom

A szerkesztő munkája egy álommal kezdődik, és a hittel, hogy az álom megvalósítható, és mások számára is fontos. Álom, hit és vízió nélkül nincs értelme belevágni.

A szerkesztő munkája nagyon is látható: minden, amit a Jatekter.ro oldalon olvasunk, minden Játéktér-lapszám, amit a kezünkbe fogunk, szerkesztők munkája.

A szerkesztő egyfajta kurátor, aki gondos válogatással, szakmai tudását és céljait bevetve megteremt egy intellektuális utazást, egy eseményt, egy lapszámot. A szerkesztő kitartó álmodozó, az őskáoszból papírformát és hiperlinket varázsló bölcsész. A szerkesztőtársak, a szerzők, a fordítók, a korrektor, a tördelő, a laptervező grafikus, a nyomda és az olvasó hozzájárulásával az álom végül valósággá válik.

Reszketés

2019 januárjában csatlakoztam a Játéktér szerkesztőségéhez, bár jóval előtte is szerzője voltam a lapnak és az online portálnak is. Az online felületen megjelenő kritikáért feleltem, megegyezés szerint tíz szövegért évadonként; így indult, aztán a szakmai kapcsolatot, ahogy az általában lenni szokott, alakította az élet.

A szerkesztőségben mind szakemberek dolgoznak, dolgoztunk. Olyanok, akik viszont sokadik munkájukként vállalták be, olykor megmagyarázhatatlannak tűnő szívügyből, a Játéktér egyengetését és kibontakoztatását. Mivel a Játéktérnél a szerkesztői munka nem biztosított megélhetést, sőt, még egy félnormás fizetést sem, az életünk erővonalai mentén sokszor lecsúszott a dobogós helyről. De meggyőződésem, hogy mindannyiunk számára fontos volt.

A pénz, azt hiszem, az egyik legnagyobb tabu a romániai magyar kulturális életben. Pénz a szakemberek és a szakírók megfizetésére, pénz a honlap modernizálására, pénz a szakmai események megszervezésére, pénz a hosszú távú tervezéshez. A pénz idő. Amikor második vagy akár harmadik munkahelyként, esetleg pro bono vállalja be valaki egy folyóirat szerkesztését, a lehetőségek másak, mintha főállásban-főidőben, tettekre ösztönző anyagi biztonságban dolgozna.

Félreértés ne essék: szerzőit és szerkesztőit mindig megfizette a Játéktér. Az anyagi keretek viszont nem adtak lehetőséget arra, hogy elmélyült, hosszú távú karriert jelenthessen a lap –  számomra legalábbis nem. A nap végén meg kellett hoznom egy döntést, én pedig egy intenzív járványolással egybekötött három és fél éves periódus után úgy döntöttem, hogy az a kis idő, amit irodai főállásom és szabadúszói írópályám mellett magamnak ki tudok szorítani, máshol fog megtérülni.

Álom

Szükség van színházhoz értő, jó szerzőkre, szükség van arra, hogy a romániai magyar színházi bemutatókról írjunk. Szükség van tematikus lapszámokra, interjúkra, fesztiválbeszámolókra, közönségbeszélgetésekre és kritikus órákra, workshopokra, csapatépítőkre és táborokra, szakmai díjakra és továbbképzésre.

A szerkesztői munka valamennyi részét élveztem. Szerettem Anikóval és Rékával kitalálni, hogy melyik előadásokról írjunk (remélem, egyetlen színházigazgató sem hallgatta le azokat a beszélgetéseket). Miután megrostáltuk egy-egy évad új előadásait és fesztiváljait, általában kiosztottuk azt is, hogy egy-egy kritika a lapszámba vagy az online-ra kerül, illetve szerzőt találtunk hozzá.

Szerettem a szerzőkkel kapcsolatba lépni, néha győzködni őket, hogy írjanak. Szerettem először elolvasni egy szöveget, ez kitüntetett pozíció. Szerettem rácsodálkozni a színházról való gondolkodás sokféleségére. Szerettem néha javaslatokat is tenni. Olykor hibáztam: kevésbé szakmai szöveget is kiengedtem a kezeim közül. Szerettem honoráriumot utalni azonnal. Szerettem elküldeni a szerzőnek a linket a kritikához, és szerettem, ha azt megosztva, dicséretet kaptak az olvasóktól, az alkotóktól. Szerettem, hogy mások is szeretik a színházat, és ennek nyoma van.

Reszketés

Vitatkozhatnánk a papírforma presztízsértékéről. Engem személy szerint a művészien kivitelezett folyóiratokon kívül nem hoz lázba a print. Az azonnaliság világában élünk. Színházkritika TikTok? Adom!

Sokszor kaptuk meg a kritikát, hogy a folyóiratban közölt szövegek, főleg kritikák, csigamód kerülnek fel az online térbe, szinte érvényüket vesztik, mire féléves-egyéves késéssel olvashatók lesznek a neten. Ez jogos. A színházkritika szerintem is jobban működik, ha gyors és éles. A Nachtkritik.de oldal sokunk számára etalon, miután a napilapok hasábjain inkább recenziószerű írások születtek-születnek színházról.

A jó kritikához jó szerző kell, de még fontosabb, hogy egy-egy előadáshoz a megfelelő szerzőt találjuk meg. Szerkesztői munkám során is kiderült számomra, hogy nem mindenki ért mindenhez, és nem mindenki érez mindent, ami színházilag történik.

Lehetetlen úgy beszélni egy színházkritikai rovatról, hogy ne beszéljünk az itthoni színházkritika és -kritikusok helyzetéről, sorsáról, ambícióiról. Maroknyi szerzővel találkoztam csak, aki színházkritikusnak nevezi magát, vagy, mivel sok fiatal szerzővel dolgozunk, színházkritikusnak készülne. Gyakran szembesültem azzal, hogy egy kedves, hozzáértő szerzőnk nem tudott vagy nem akart szöveget vállalni.

Álom

Ki olvas kritikát? Aki írja, akiről írják, és a fanatikusok. Mi mind ebbe az utolsó kategóriába tartozunk, azt hiszem, akik a Játéktér körül tevékenyked(t)ünk ideig-óráig. Az én fanatizmusom most máshol tobzódik, és bár nem volt zökkenőmentes a szerkesztőségben töltött időszak, szívből kívánom a csapatnak, hogy több álommal és kevesebb reszketéssel folytassák a hiánypótló munkát.

Fotó: Bardosán Sheila Tímea