Deák Katalin: Színeket a térbe!

#10év

Tíz évvel ezelőtt harmadéves hallgató vagyok Kolozsváron, színháztudomány szakon. Az egyre gyakrabban felmerülő híre annak, hogy hamarosan erdélyi színházi lap indul, kíváncsivá tesz. Várom, hogy a kezemben tarthassam. Szép, színes, játékos kiadványt képzelek el. Akkor a színházat is ilyennek látom még. Aztán, azon a bizonyos 2012-es Interferenciákon végre megnézhetem magamnak az első Játékteret. Kicsinek, szürkének, de főleg túl komolynak tűnik.

Tíz évvel később érkezik Zsigmond Andrea levele, hogy írjak szerkesztői beszámolót a téli, ünnepi lapszámhoz. Meglepődöm. Nem tartom magam Játéktér-szerkesztőnek. Igaz, ideig-óráig szerkesztettem néhány szöveget és vele (azaz Andival), majd Biró Rékával közösen egy-egy lapszámot. Mégsem érzem, hogy tagja lennék a szerkesztőségnek. Hogy mi okból? 

A színházban elsősorban a dramaturgi munkáimra fókuszáltam. A szerkesztést – bevallom – háttérbe szorítottam, leginkább csak szabadidőmben végeztem. Megírtam azt, ami éppen érdekelt. Megszerkesztettem, amihez kedvem volt. Kitaláltunk két lapszámot olyan tematikákban, amelyek akkor éppen foglalkoztattak minket: 2020 őszén a bábszínház és az akkor tízéves Váróterem; 2022 nyarán pedig a jóllét a színházban. Ahogy itt írok, eszmélek rá, hogy mégiscsak kiváltságos helyzetben vagyok. És akkor ezt most szeretném is megköszönni.

Melyek a kedvenc munkáim, amelyeket tíz év alatt a Játéktérben elkövettem? – érdeklődik Zsigmond Andi. És nekem rögtön a Szamos-part jut eszembe, ahogy Biró Rékával ott kávézunk, és arról kérdezzük egymást, egyáltalán mi érdekel minket a színházban; mi az, ami kapcsán másokat is megszólítanánk. És persze hosszan beszélünk arról is, ami zavar. Nem utolsósorban pedig győzködjük egymást, hogy ezekről írni kell. 

Merthogy van egy tér, ami ezt megengedi nekünk. És lehet, hogy első látásra kicsinek, szürkének vagy túl komolynak tűnik, de csak tőlünk függ, viszünk-e bele színeket. Amikor igen, akkor azokat szeretni szoktam. 2022 nyári lapszámának tematikus részén például összesen huszonketten dolgoztunk. Az huszonkét különböző szín. És bennük – külön-külön – mennyi árnyalat!