Kósa-Szigety Zsófia: A diákság hall, lát és csinál
Borítókép: Bakelit Taxi Vinyl előadásból. Fotó: Kovács István
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem stúdiója hatvanadik évadát nyitotta meg a 2023-as tanévben. Ez az ajánló nem az évforduló megünneplésének céljával íródott, sokkal inkább egy felkiáltójelet akar hagyni az erdélyi színházi élet zsurnalisztikájában – mintha azt mondanánk: gyertek beszélni rólunk, velünk!
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a következőkben megemlített színpadi előadások csak töredékét teszik ki annak, ami az intézményünkben bemutatásra kerül. Az egyetemünk folyosói minden félév végén raktárhelyiséggé változnak: tornacipők és régen használt kellékek, szekrénysorok akadályozzák a közlekedést, mert ebben az időszakban minden osztályteremben bemutatásra kerül valami. A nyilvános vizsgákat éppolyan izgalmasnak találom, mint a végzős nagyszínpadi produkciókat: ha nyomon szeretnénk követni, milyen a mai marosvásárhelyi színházi oktatás, érdemes végigkísérni az osztályok sorsát, hogy öt év alatt milyen fejlődésen mennek keresztül. Az odafigyelő tekintetek, a pontos visszajelzések a mi tanulásunk egyik alapfeltétele – ha ez állandósul, akkor a fejlődés ugrásszerű lesz.
Ebben az írásban fókuszáltan a mesterszakos osztályok produkcióiról fogok beszélni, a Stúdió Színház 2022–2023-as repertoárjának céljait, érdekességeit taglalom.
Johanna avagy Maradjunk már emberek
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen (továbbiakban: MME) egy hosszú távú együttműködés első mozzanatait látjuk kialakulni Mohácsi Jánossal. Marosvásárhelyen tavaly mutatták be a Parasztoperát az elsőéves mesteri szakos diákok, azóta töretlen sikerrel játsszák. Idén a Mohácsi testvérek szövegét állították színpadra, Kovács Márton zenei vezetésével: a jól ismert formáció felállt, és valami teljesen újat hozott a tavalyi egyetemi projekthez képest. A Johanna, amit Mohácsi János ismét az elsőéves mesterszakos diákoknak rendezett, olyan kihívásokkal teli, amikkel ritkán találkozik egy színész szakos diák alapképzésen. A színészek váltogatják szerepeiket, ebben a folyamatban a főhőst játszó színész is jelenetenként változik: Jeanne D`Arc karakteríve az osztály hat lány tagjának az összjátéka, emellett mindenki ugyanúgy része a parasztok tömegének, mint a királyi udvar népének. Az előadás egy poénáradat, ami a diákoknak komplex feladatot ad: a közönség intenzív visszajelzését kezelniük kell, emellett nem szabad engedniük, hogy a jelenetek csupán a viccek kijátszásairól szóljanak, karakterük mély oldalát látszólag szavak nélkül kell felépíteniük. Zeneileg is egy összetett feladatot követel a Johanna: egy többtagú ütős banda áll össze a diákokból, az állandó zenei fegyelmet és kirobbanó energiájú játékosságot a színészeknek az előadás végéig fenn kell tartaniuk.
Egyéni megközelítése ez a Jeanne D`Arc legendának: a magyar valóságról szól – határozott véleménnyel beszél róla: kendőzetlenül és néhol sztereotípiákra építve. A magyar társadalom alappilléreit, az állam és az egyház hitelességét kérdőjelezi meg, a szentek életét párhuzamba állítja az álszentekével. Mohácsi János rendezése egy olyan mese, ahol a jó nem nyeri el igazságát a hatalommal szemben, ahol az előadás utolsó momentumaként a színészek negatív tanulságot vonnak le: „Ne őrüljetek meg, ne legyetek szentek!”
Egy olyan egyetemen valósult meg ez a produkció, ahol az évek alatt megsokszorozódott a magyarországi származású tanulók száma. A Johanna közéleti olvasata emiatt a mi közösségünkben nem egy távoli szalagcím, nem csupán egy hírértékkel bíró történés, esemény – megérintenek a darab állításai, közel érezzük magunkhoz a világot, amiről áttétesen beszélni akar.
Széles közönségnek is emészthető előadás született, ami mint reklám is jót tesz az egyetemnek. Ennek az eredménye már tapasztalható: a Johannát bemutatója óta teltházzal játsszák!
Árvácska
Az erdélyi színházi palettán még mindig ritkán találkozunk felnőtt bábelőadásokkal. Nemcsak a széles közönségben nem tudatosul, még úgy tűnik, a hagyományos színházi közeg is nehezen fogadja egyenrangú partnereként a bábművészetet. A bábszínházak repertoárján szinte csak gyerektartalmakat látunk, kísérletezni nem akad se pénz, se idő. Változtatni ezen több évtizedbe kerülne, feltéve, ha szerencsés társadalmi, szakmai, politikai helyzetek folyamába sodródunk. Ebben az áldatlan állapotban reményként tűnik fel a tény, hogy a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a bábművészet a felnőttekért is van. A diákság hall, lát és csinál felnőtt bábszínházat. A végzős bábszínészosztály hallgatói Vidovszky Györggyel dolgoztak együtt Móricz Zsigmond kanonizált regényének, az Árvácskának adaptációján. A nem megszokott formanyelv, a számunkra új megközelítés kivételes produkciót eredményezett. Az Árvácska nemcsak vizsga vagy szakmai gyakorlat, hanem olyan előadás, ami önmagáért van és túlmutat az egyetemi bábstúdió falain: azt remélem, hogy a marosvásárhelyi színházi életben erős nyomot tud hagyni.
Különleges égisz alatt jöhetett létre ez a projekt: amire az egyetemnek nem volt pénze, az Ariel városi bábszínháznak pedig sejtésem szerint nem lett volna közönsége, az egy koprodukció keretében valósult meg, így mindkét intézmény magáénak mondhatja az Árvácskát. Az öttagú, csak lányokból álló bábszínészosztály ezzel az előadással is sokoldalúságát bizonyította: ők a Csörét megszemélyesítő báb mozgatói, az állandóan visszatérő anyaalak megtestesítői, az összetett zenei betétek szolgáltatói, ők a széllel együtt mozgó búzakalász szálai, a bárány bégetése és az esőcseppek kopogása. Az adaptáció célja nem a történet újrajátszása: töredékek hangoznak el az eredeti műből, csak a cselekmény fő motívumai maradnak meg. A regény szövegét egy-egy karakter ízes beszédéből ismerjük csak fel. Egy szenvedéstörténetet nézünk végig: a megnyugtató lezárás elmarad. Erős képek, helyzetek tornyosulnak a színpadon, az erőtlen vászonbábú hánykolódik, kézről-kézre adogatják, de senki nem emeli a kebleihez. Könnyű beleköltözni ebbe a kiszolgáltatott élettelen tárgyba – egy elemi ártatlanságot mozgat meg bennünk minden szaggatott mozdulatával, általa találkozni tudunk védtelen gyerekségünkkel – a feloldozás ebben a belső találkozásban születik meg.
Bakelit Taxi Vinyl
Letisztult forma, szöveghatalom. Alina Nelega Taxi Vinyl című drámája monológokból, párbeszédbetétekből áll össze. Érzelmileg meztelen karakterekkel találkozik a néző: a történet szereplői vallanak, persze nem egymásnak, hanem a nézőnek. Ezekből az összekacsintásokból egy bensőséges tér tud megteremtődni, amelyben a történet szereplői nem szorulnak elemzésre: mindenki igazsága ismeretes, mindenki igazát követni tudjuk és képesek vagyunk azonosulni is vele. Harsányi Zsolt rendezésében ezek a karakterek elhagyatottan mormolják kifelé a szöveget. Kifeszített pillanatokban él az anyag, valahol minden színész egyedül létezik a Stúdió Színház színpadán, nincsenek kisebb és nagyobb, fontosabb és kevésbé fontos szereplők. Ezen egyenlőség mindegyik diáknak teret és időt ad a feltárulkozásra, kibontakozásra. Színészi ötletekre váró szöveget írt Nelega, a végzős színészosztály pedig életre keltette a monológokat, a párbeszédeket. Természetességet, intenzív jelenlétet követelő anyag, aminek mentén nemcsak a karakterek, hanem az őket alakító színészek is alaposan megismerhetőek – mint utolsó egyetemi produkciók egyike, mint megmutatkozási lehetőség, megfelelő választás. A formai egyszerűség pedig emeli a színész szerepét és jelentőségét.
Fontos beszélnem arról is, hogy a Bakelit Taxi Vinyl egy jó példája az egyetemi szakok belső együttműködésére: a produkció látvány- és jelmeztervezői harmadéves diákok voltak. Az ő munkájukban kiemelendő, hogy bár megszaporodtak környezetünkben a vetítést használó színházi előadások, ebben a produkcióban nem csak mint dekoratív elem szerepelt ez az eszköz, hanem dramaturgiai jelentősége is volt a háttérben mozgó, hirtelen váltakozó képeknek, figuráknak.
Román kortárs szövegeket színpadra állítani nemcsak megvalósítás szempontjából pedagógia cél. Annak ellenére, hogy Marosvásárhelyen párhuzamosan román és magyar oktatás is működik, látszólag békében és egyetértésben, mégis nagyon felületes a tudásunk a másik karról, elhanyagolható mennyiségű együttműködés valósul meg a két intézmény között, nincsen egységesített stúdiós műsorrend, közös események. Ahogyan az egész városban tapasztalható – az egyetemen is két elkülönülő világot alkot a magyar és a román közösség, a magyar diákok nagy része csak az alapképzés utolsó évében tanul román színháztörténetet, amikor már a tanórák mellett jelen van az államvizsga egyre közeledő és nyugtalanító időpontja. Elengedhetetlennek gondolom, hogy megismerjük a mellettünk és velünk élők színházi kultúráját, ehhez pedig nagyszerű alapot biztosít a kortárs szövegek adaptálása. Ezután talán jóval több magyar diák fogja felkapni a fejét Alina Nelega nevére!
Meggyeskert
Koprodukciók szempontjából gazdag évadban jár az egyetemünk. A Meggyeskert a Tompa Miklós Társulat és a Stúdió Színház együttműködéseként valósulhatott meg. A rendező, a mesteriszakos-hallgató Dobrovszki Dóra vegyes stábbal dolgozik: eddigi egyetemi produkcióiban is egyaránt játszottak egyetemisták és gyakorló színészek is. A Meggyeskert szerepeit most a Nemzeti Színház színészei és a másodéves mesteri hallgatói között osztotta ki. Dobrovszki ezzel a rendezésével már fél lábbal kilépett az egyetem biztonságos köréből, de aki látta eddigi munkáit, az tudja, hogy ő ennek a lépésnek a megtételéért az elmúlt másfél évben sok kisebb mozdulatot tett. Azonban ennek a lépésnek a vonzásköre a színészeit is érinti. Dobrovszki próbafolyamatai mindig bevonták a marosvásárhelyi színészeket is, így a hallgatók viszonylag idő előtt lehettek egy színpadon mestereikkel, leendő kollégáikkal.
A Meggyeskert egy tömény kivonata Csehov szövegének, a kétórás anyag szövegének összeállításán a rendező mellett két dramaturg dolgozott. Dobrovszkinak szándéka volt elemelni a klasszikus realista anyagot: mind a játékmód, mind a színpadi látványvilág intenzív színei, a múlt és a jelen közt ragadt jelmezek egy, a hagyományoktól eltérő Csehov-adaptációt rajzolnak ki. A rendező, aki első előadását kortárs szövegből készítette, már lassan egy éve Csehovval foglalkozik: előző rendezése Sirály-jelenetekből készült. Izgalmas formai kísérleteit figyelni, azt, ahogyan a klasszikusok újraértelmezéséhez fordul.
A Meggyeskert alkotófolyamata, az előadás jövőbeli sorsa egy kihívásokkal teli felnövéstörténet, megjegyzem, ennek az útnak nincsen vége, nem is kell lezárulnia. Ha pedig a felnövés újabb lépcsőfokáról szeretnénk beszélni, nemrég a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, Pál D. Attila bejelentette, hogy a Meggyeskert át fog költözni a színház Kistermébe. Mondhatjuk, hogy ez csupán kényszermegoldás, praktikus okok miatt döntöttek így a felelősök – de hozzá kell tennünk, ez sok mindenen változtat: új kihívásokat idéz elő és új közönséget vonz be, tehát pontosan leköveti azt a folyamatot, amin egy csapat végzős művészetis diák végig kell menjen.
Miközben írtam ezt a beszámolót nagyjából egy év után először jutott eszembe, hogy az MME nemrég tért vissza a repertoárszínház jellegéhez, hiszen a koronavírus idején két évig nem volt közönsége a diákoknak. Mit jelent ez egy előadóművészetet tanuló diákseregnek? Most tanuljuk újra a közösségalkotás szerepét, újra szembesülünk a színház alapszabályaival. Ma már van közönség, talán sokáig fenn is marad ez az állapot. Ahogyan ennek az írásnak is a lényege, úgy más kezdeményezések is azt a célt szolgálják, hogy bővüljön az egyetem látogatottsága: egy ideje a marosvásárhelyi hallgatói önkormányzatok együttműködésének eredményeként az orvosi egyetem tanulói rendszeresen ellátogatnak a Stúdió Színház előadásaira. Kell látnunk, bőrünkön kell tapasztalnunk, hogy kiknek dolgozunk, miért tanuljuk a szakmánkat. A közönség csak közönség által tanulható.
Johanna avagy Maradjunk már emberek. Bemutató: 2022. december. 10. Szerző: Kovács Márton – Mohácsi testvérek. Rendező: Mohácsi János. Zeneszerző: Kovács Márton. Díszlet: Bács Krisztina. Jelmez: Remete Kriszta. Karmester, orgona: Strausz Imre-István. Asszisztens: Berecz Boglárka, Tomás Varga. Szereplők: Csík Édua, Drunek Sára, Ferencz Evelin, Jankovics Katalin, Nagy László, Nagy L. Norbert, Pósa Fruzsina, Sétáló Imola Fanni, Vlasich Máté, Mihály János, Sipos Áron, Berencsy Martin
Árvácska. Bemutató: 2023. január. 25. Móricz Zsigmond után írta: Vidovszky György. Rendező: Vidovszky György. Zene: Pap Gábor. Látvány: Mátravölgyi Ákos. Zenei vezető: Strausz Imre-István. Dramaturgiai konzultáns: Berecz Boglárka, Kósa-Szigety Zsófia. Román nyelvű felirat: Takács Réka. Szereplők: Bíró Eszter, Stekbauer-Hanzi Réka, Nagy Tímea, Tőrös Szilvia, Vén Evelin. Hegedű: Kiss Vivien m.v
Bakelit Taxi Vinyl. Bemutató: 2023. február 19. Szerző: Alina Nelega. Fordító: Patkó Éva. Rendező: Harsányi Zsolt. Díszlet- és jelmezterv: Pál Alexandra, Balázs-Bécsi Anna. Vetítés: Nagy-Lázár Mikolt, Balázs-Bécsi Anna. Zene: Bajkó Edina. Zenei tanácsadó: Strausz Imre István. Szereplők: Radu Enrik, Karsai Dóra, Pánczél Lilla, Hajas Krisztián, Renczés Viktória, Tamás Csanád, Szabó Fruzsina, Németh Kristóf, Göllner Boróka, Nagy László
Meggyeskert. Bemutató: 2022. december 18. Rendező: Dobrovszki Dóra. Fordította: Kozma András. Dramaturg: Antal Ádám, Takács Réka. Zene: Márton Richárd Zoltán. Díszlettervező: Mihály Katalin. Jelmeztervező: Bakó Bora. Koreográfus: Pósa Fruzsina. Rendezőasszisztens: Gászpor Adrienn. Szereplők: Moldován Orsolya, Göllner Boróka, Karsai Dóra, Kovács Botond, Bartha László Zsolt, Szabó Fruzsina, Radu Enrik, Renczés Viktória, Tamás Fábián Csanád, Németh B. Kristóf, Ferenczi H. István, Nagy Dorottya, Pánczél Lilla, Székely Krisztina