Biró Réka: Itt, az Isten háta mögött

K. Gedeon tündöklése és bukása. Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós
A Játéktér 2022/4. számából
Fotó: Bartalis Előd

Az előadás egy adott pontján a színészek arra kérnek minket, nézőket, hogy tartsunk közösen egy főpróbát az előadás végéről. Ebben a szerepben mindenki otthonosan mozog, el is indul azonnal a taps, üdén csapják össze kezeiket a nézők, lazán veszi a Tamás Boglár által kiszúrt néző is feladatát, akinek jelzésre egy csokrot kell majd átadnia. Az ötlet, hogy a tapsrend ne a megszokott helyén történjen meg, egyszerű, de annál jobban funkcionál a jelenet, a néző cinkostársa tud lenni a színészeknek. Majd elhangzik: „Ettől a tapstól most nagyon népszerű lett az előadás. De nem biztos, hogy jó. Népszerű, de nem biztos, hogy jó.” Az első még poénként csattan, a megismétlése a mondatnak viszont azt sejteti, az alkotókban bujkál az igazuk megkérdőjelezése. A K. Gedeon tündöklése és bukása-előadásban érzékelhető magatartás számomra ebben a jelenetben összpontosul leginkább.

Egy kiállítótérnek ható díszletbe érkezünk, a tüllfüggönyök közötti járásokon keresztül jutunk el a nézőtérre. Az előadás kellékei kiállított tárgyként hevernek, kis kártyákon a „művek” címei három nyelven (magyar, román és angol), illetve rovásírással is megjelennek¹ – olyan gesztus ez, amely azonnal elhelyezi az előadást a térképen. Hasonló gesztusokban még bővelkedik az előadás a későbbiekben is. Elhaladunk három egymásra rakott babzsák mellett, mellettük azt írja: hóember. Tálalókocsin egy mikrofon, a felirat: guruló hangok. Pufuléc: nosztalgia. Barabási Albert-László sárga borítós A képlet című könyve egy kottatartón, mellette: genezis. Ehhez képest a szövegkönyv egy szemeteskosárban. Erős jelzésnek tartom ezt az alkotók részéről: a könyv, amely alapján az előadás szövegkönyve készült, piedesztálon, a színpadra alkalmazott szöveg meg kidobva. Majd jelentősége lesz ennek az utalásnak is az előadásra nézve – gondolom. Tudományos-ismeretterjesztő kabaré-előadás a siker természetéről, írja a cím alatt, ehhez méltóan el is indul Irving Berlin There’s no business like show business című dala, és a kabaréra jellemző mozdulatokkal elkezdik az előadást. Csillogó ruhák és fogsorok, viszont a háttérben a tüllfüggönyökön olyan érzések meghatározásait olvashatjuk, amelyek egyáltalán nem jellemzőek erre az üde műfajra: szorongás, reménytelenség, tanult tehetetlenség, előítélet és társaik.

A bemutatkozás improvizációnak tűnik, de hamar kiderül, hogy szó sincs erről. Dávid A. Péter kiveszi a szövegkönyvet a szemetesből: „itt nincs semmiféle véletlen. Te ki vagy találva. Én is. A lányok is ki vannak találva. A nézők is ki vannak találva. Ez a jelenet minden alkalommal megtörténik”. És alá is támasztják különböző időpontokban készült fotókkal, hogy ez a jelenet valóban minden alkalommal megtörténik. A nézőkkel való kommunikáció is megtévesztően szabadnak hat (pl. kérnek egy-egy szót a nézőközönségből, melyet rögtön ki is vetítenek), viszont ez a kommunikáció minden alkalommal irányított (Tamás Boglár is végig jelentkezik, hogy szóhoz jusson, és amikor színésztársa úgy érzi, kimerült ez a jelenet, odatartja a mikrofont – siker, mondja Boglár, és mehet is tovább az előadás a maga előre meghatározott menetében). Szimpatikus ez a felvállalt manipulálás.

Hasonlóan teremti meg az előadás a személyesség illúzióját is: a szereplők nevei mellett van saját név használata, utalások egyéb színházi munkákra, színházfesztiválokra, saját életből hozott példák (a Mona Lisa-festmény és az egyik színész kislánya rajzának összehasonlítása). Az alkotók igyekeznek az előadást saját közegébe helyezni, ezt támasztja alá az is, hogy amikor én a K. Gedeon…-t az udvarhelyi 13. dráMA kortárs színházi találkozón nézem, a gyergyói hivatkozások az udvarhelyiekre vannak adaptálva (például a Bucsin negyed Tábor negyeddé válik). Az előadás több síkon önti a tartalmat, ezt adja vissza a különböző mélységekben elhelyezett függönyökből kialakított layeres díszlet is. Vannak a Barabási által meghatározott sikertörvények, vannak a történelemből ismert sztorik, amelyek aláhúzzák a törvényeket, vannak a házassági jelenetek, melyek a törvények menetét követik, van a kabaré-vonal, a vizuális tartalom, amely fotó-, videó- és szövegalapú, és van a színházra való reflektálás mint téma. Utóbbi működik a legizgalmasabban, és itt két kérdést emelnék ki, amelyek elhangzanak az előadásban: kell-e színház, mitől vagyok én színész? Ezeket a kérdéseket önazonosnak hallom, meglehet, azért, mert itt valóban improvizáció követi a kérdésfelvetést. Nincs lehetőség a megúszásra, ezeket a kérdéseket tehát minden egyes alkalommal valósan fel kell tenni és megvizsgálni a maga aktualitásában. A többsíkú tartalom szerepváltásokat is követel. Deák Katalin a próbafolyamatot követően a Játéktérben közölt próbanaplójában² ezt írja: „Azért nem tisztítjuk le pontosan, hogy mikor kik vagytok, mert azt az állapotot keressük, amelyben az identitásváltások nem okoznak problémát: miközben például az egyik Sikerként válaszol a partnerének, ő azzal egyidőben maga a színész is, illetve az az identitás is, aki most (a Siker szerepe mellett) eljátssza a Gyereket. Ez a minden vagyok egyszerre állapota.” Érződik az erre való törekvés, helyenként pengén, helyenként maszatosan működik, de ez a pontatlanság annak is betudható, hogy az előadást a bemutató után keveset játszották, mivel a Figura Stúdió Színház épülete jelenleg renoválás alatt áll, így hosszú szünet után érkezik a dráMA találkozóra. Egyébként ebben az előadásban igazán fontos a pontos hangsúlyozás, a megfelelő mondattagolás és a szünetek betartása, hiszen a szöveg egy pillanatra sem engedi, hogy ezek ne legyenek betartva. Ha mégis megtörténik, a néző figyelme azonnal elveszett. „Bízzatok tehát a szünetben. Hagyjátok, hogy a szünet hasson rátok” – olvashatjuk ugyancsak a próbanaplóban, és valóban a szünet jó kezelése az előadás egyik alapeleme. Ez meg a megfelelő energiabeosztás és figyelemvezetés teremti meg az előadás jó ritmusát. „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. Máté 25:29” – hangzik el többször, és minden alkalommal az adott helyzethez illően hangsúlyozva.

A szöveg masszívan tartalmaz tételmondatokat (az alapanyagot nézve valószínűleg nem is olyan könnyű elkerülni ezeket), és ezek a tételmondatok akkor tudnak mondhatókká válni, ha a színészeket megteremtett helyzetek segítik. Bár azt hinnénk, hogy a tudományos részek azok, amelyeket nehéz helyzetbe hozni, mégis olyankor tapasztalható a könnyed játékosság, a színészek változatosabb skálán mozognak ilyenkor. Ehhez képest az otthonosabbnak tűnő házassági jelenetek nehézkesebbek a többi energikus jelenethez képest. Fel is merül bennem a kérdés, hogy az alkotók miért érezték szükségét ennek a házassági párhuzamnak, hiszen úgy tűnik, a sikertörvények függvényében a színházcsinálásról jóval több és tartalmas mondanivalójuk volt.

Elég nehéz úgy gondolkodni erről az előadásról, hogy ne írjuk le azt: Sosovicza Anna egy színésznő! Viszont a miértjét nem spoilerezném el azoknak a nézőknek, akik még nem látták az előadást.

„A siker törvényei univerzálisak. És ezeket nekünk tudatosítani kell” – ezzel indítják a zárómondatokat, és azzal engednek el minket, hogy kapcsolati hálónkkal, tanácsainkkal, stratégiáinkkal segítsük elindítani a siker útján azokat a környezetünkben, akikről úgy érezzük, megérdemlik. Az előadásban a helyzetünkről és lehetőségeinkről felvetett kérdések komorságát humorral és öniróniával igyekeznek lazítani az alkotók, és kedves számomra, hogy a végén még megfejelik egy feloldozással is. „Nincs olyan, hogy itt, az Isten háta mögött.” Jó lenne hinni nekik.

K. Gedeon tündöklése és bukása. Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós. A bemutató dátuma: 2022. február 19. Színpadra alkalmazta: Hatházi András és Deák Katalin (Barabási Albert-László A képlet c. könyve alapján). Rendező: Hatházi András. Dramaturg: Deák Katalin. Díszlet- és jelmeztervező: Hatházi Rebeka. Szereplők: Barabás Árpád, Dávid A. Péter, Sosovicza Anna, Tamás Boglár.

[1] Mint utólag megtudtam az előadás dramaturgjától, Deák Katalintól, a német nyelvű fordítást írták rovásírással.

[2] Deák Katalin: Mit próbálunk? – K. Gedeon tündöklése és bukása, próbanapló-részlet. (Letöltés: 2022. október 26.)