Lovassy Cseh Tamás: Elkezdődött! Interferenciák 2012

Kedd délután kezdetét vette az Interferenciák 2012 Nemzetközi Színházi Fesztivál. A kétévente megrendezésre kerülő nagyszabású kolozsvári kultúresemény november 27. és december 9. között tizenhárom ország huszonnégy előadását, számtalan szakmai beszélgetést, két workshop-ot és esti koncerteket is kínál az érdeklődők számára.

Fotók: Biró István, képek forrása: www.huntheater.ro

Nem sokkal öt óra után már egyértelmű volt, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház egy nem mindennapi fesztiválnak lehet házigazdája az elkövetkező szűk két hétben. Neves hazai és külföldi szakemberek, színészek, rendezők és kritikusok, töltötték meg a színház nemrégiben felújított büféjét, hogy részt vegyenek az ünnepélyes megnyitón. Tompa Gábor színházigazgató, a multikulturalitás jegyében, öt nyelven köszöntötte a résztvevőket, hiszen elmondása szerint az Interferenciák minden kolozsvárié: nézőké és meghívott szakembereké egyaránt. Az a tény, hogy a város legalább három kultúra metszéspontján található, külön indokolttá teszi az elnevezést – állapította meg Tompa, aki egyben fesztiváligazgatói minőségében is, átadta a szót Emil Bocnak, Kolozsvár polgármesterének. A városvezető egyetértett az előtte szólóval abban, hogy a kulturális sokszínűség az egyik legfontosabb érték, melyet ki kell hangsúlyozni Kolozsvár esetében. A polgármester azon meggyőződésének is hangot adott, hogy az Interferenciák jó védjegye lehet a városnak, különösen annak fényében, hogy 2015-ben Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa lesz, mely kétségtelenül fontos lépés az Európa kulturális fővárosa címhez vezető úton is.

Az ünnepi beszédek Vasile Şirli Ritmusok: Tér – Szöveg – Hang című hanginstallációjának megnyitóját is jelentették. A román zeneszerző kiállítása különösen aktuális, hiszen az idei Interferenciák központi témája a színház és zene kapcsolata. Ennek megfelelően kerül bemutatásra George Banu A beszédtől az énekig című könyve, de tőle eredeztethető a fesztivál mottója is: „Hangok párbeszéde.”

A nagyszínpad első fellépője André Wilms volt, Heiner Goebbels Max Black című előadásának főszerepében. A svájci Théâtre Vidy-Lausanne produkciója ízelítőt adott abból, mi is vár a hátramaradt időben mindazokra, akik nyomon követik majd az Interferenciák programkínálatát. Zene, zörejek, fények és kimagasló színészi teljesítmény jellemezte az előadást. A pirotechnikát és egyéb látványelemeket sem mellőző bő egy óra jó példája volt a német rendező, zeneszerző zsenialitásának, aki egy végtelenül precíz, kidolgozottságában kifogásolhatatlan előadást vitt színre. A különböző hangeffektusok az egyetlen színpadi szereplő tevékenysége során jönnek létre: az üres térben elhelyezett néhány díszletelem (egy dolgozóasztal, néhány doboz, egy kapcsolószekrény, kifeszített fémháló, ládák és dobozok) egy laboratórium érzetét keltették, melyet csak erősítettek a felhangzó, sokszor matematikai szakszavakat sem mellőző, szövegtöredékek. Erős képiség valamint színész és technika közti összhang uralta az előadást, melyben szöveg, zene, fény és tűz egyenrangú felekként jelentek meg. Mindezek együtteséből hatásos képek jöttek létre: a teljes sötétségben hirtelen erősen izzó vörös fény gyúlt a dolgozóasztalon, mikor André Wilms ismeretlen, vörös port égetett, melyet aztán többször is megismételt. A színpadot vékony neoncsíkok borították be, melyek a sötétben egy különleges, virtuális terekre emlékeztető világot keltettek életre. De a színpadi kísérletként is értelmezhető jelenetek nem csak a vizualitásra épültek: új értelmet nyert például a bakelitlemez fogalma is, hiszen az előadás során egy ilyen korongot satuba fog, majd egy vonó segítségével különleges hangokat csal ki belőle a főszereplő.

Az előadást az alkotókkal folytatott beszélgetés követte. Heiner Goebbels Tompa Gábor kérdésére válaszolva elmondta, hogy ebben a produkcióban a színésznek – sok egyéb mellett – az is feladata, hogy megossza erejét zenével, térrel és tűzzel – a pirotechnikai eszközökkel – egyaránt. A próbafolyamattal kapcsolatban jelezte, hogy alapvetően nem szeret drámai szövegekkel dolgozni, így most sem egy kész darabhoz nyúlt, hanem több száz oldalnyi szövegrészletet adott át alkotótársának, André Wilmsnek, melyekből aztán szabadon válogathatott. A francia származású színész elmondása szerint egy színpadi munka során kiemelkedően fontos, miként tud egy szöveg megszólalni, milyen a lüktetése, különösen azokban az esetekben, mikor a zeneiség ilyen erőteljesen jelen van egy-egy előadásban. Számára az ilyen típusú munkák – saját bevallása szerint – azért érdekfeszítőek és hasznosak, mert „nem marad ideje arra, hogy színész legyen”, hiszen ezek az előadások olyan precízen kidolgozottak, a zenei struktúra annyira pontosan szerkesztett, hogy nincs lehetőség különösebb improvizációkra. André Wilms bevallása szerint, a Heiner Goebbels-el folytatott közös munka még nagyobb fegyelemre tanította és egyértelművé tette számára: „Soha nem lenne szabad hagyni a színészeket, hogy <<színészek>> legyenek.”