Biró Réka: Akarsz drámaian írni?

Biró Réka: Akarsz drámaian írni?

A Játéktér 2014. tavaszi számából

Az utóbbi időkig nem sok olvasnivaló állt azok rendelkezésére, akik a forga­tókönyvírás technikájáról magyar nyelven sze­rettek volna tájékozódni. A helyzet orvoslására a téma iránt elkötelezett fiatalok mindenfélével megpróbálkoztak: pl. internetes oldalakat indítottak.[1] 2011-ben aztán egyszerre két könyv is megjelent a forgatókönyvírásról – Robert McKee kötete Kolozsváron,[2] Syd Fieldé Bu­dapesten.[3] Mindkettőt harmincas éveik elején járó fiatalok fordították. A kolozsvári kötet a Filmtett Egyesület gondozásában jelent meg. A Filmtett-csapat ne­vét Erdély-szerte jól ismerik, hiszen nem ez az első bátor kezdeményezésük.[4] A két fordítóról szintén sokan hallhattak már. Jakab-Benke Nándort mint megmondó filmkritikák és hu­moros kisfilmek szerzőjét, a Filmtett és a kuk­ker.manna.ro[5] szerkesztőjét kedvelik Erdély­ben. Zágoni Balázs pedig jelenleg a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója. Róla leginkább a Barni-könyvek[6] jutnak az olvasók eszébe – azt kevesen tudják: nemcsak hogy a Filmtett folyóirat egyik alapítója, de doktori dolgozatát épp a forgatókönyvírás témaköréből írta.

Ha tehát meg akarod tanulni a forgató­könyvírás alapjait, a Story egy ideális válasz­tás. Ha azt gondolod, nincs, amit tanulj az ala­pokról, akkor viszont kötelező.

A könyv indítása biztató. „Nagyon jó fil­mekre éhezem” – írja Robert McKee. Itt, a bevezetőben meg is fogalmazza a könyv célját: „Azért írtam a Storyt, hogy képessé tegyelek a mesterség uralására, felszabadítsalak, hogy kifejezd eredeti látásmódodat, hogy tehet­ségeddel túllépj a konvenciókon, és olyan filmeket írj, amelyek tartalma, formája és stí­lusa egyaránt rendkívüli.” Rokonszenvesek a szavai, főleg az, hogy McKee „felszabadítani” akar. Ritkán írnak ezért könyveket.

Ám McKee figyelmeztet is: az, hogy láttál pár jó és rossz filmet és jó az íráskészséged, még nem elég egy jó forgatókönyv megírá­sához. Erre a kijelentésre a könyv elején még legyintesz. Az írással kapcsolatban még azt is sokat emlegeti, hogy „ne mondd, mutasd”. Jó. A könyv végére aztán rájössz: igaza volt, elég sok fegyelem és tapasztalat kell egy ren­des forgatókönyv megírásához.

Az már hamarabb leesik, hogy találó cím ez a Story. Nemcsak azért, mert utal a filmhez szükséges jó történetre, hanem azért is, mert a szerző előszeretettel sztorizgat. Közvetlen hangon beszél hozzád: mintha csak egy­mással szemben ülnétek. Néha el is felejted, hogy szakkönyvet olvasol, gyorsan haladsz a fejezetekkel. Néha pedig megunod, mint egy kedves tanárod papolását, aki 356 oldalon keresztül mesél. De szerencsére nem csak ezt teszi. Minden fejezetben találkozunk legalább egy fiktív vagy valós filmből vett példával. Sőt, még ábrák is segítenek a technikák megérté­sében. Ilyenkor minden mellébeszélést meg­bocsátasz neki.

Még hálás is vagy neki, hogy úgy ismerteti a forgatókönyvírás fogalmait, hogy azok már első olvasásra érthetővé válnak. Nem kell ret­tegned a szakszavaktól, szótárazás nélkül is elsajátíthatod az alapokat.

McKee nem egy jól bevált sablont akar el­adni az olvasónak: „Minden előregyártott minta és tutibiztos sztorimodell nonszensz.” A technikai elemek többszörös illusztrálása ugyanak­kor biztosan hozzásegít az alapok megértésé­hez. Olvasás közben ráadásul kiderül, hogy könyve segítségével másfajta történetek írói is elmélyíthetik meglévő(?) tudásukat. Például azok, akik drámaírásra adják a fejüket.

Ezen végül is nem lepődünk meg, hiszen a drámaírás alapelveit ecsetelő könyvek is népszerűek a forgítókönyvírók körében. Az a nagyon kevés; pontosabban az az egy, az Egri Lajos-féle. A drámaírás művészete[7] – mely eredetileg drámaírók, színházi szakemberek számára készült – a 20. század második felére a forgatókönyvírók Bibliája, féltve őrzött titka lett Hollywoodtól Berlinig. A magyar szárma­zású, de Amerikában tanító Egri Lajos ezzel a korszakos művével – Arisztotelész Poétikájára építve, és azzal több ponton vitába is szállva – kitörölhetetlen nyomott hagyott a nemzetközi filmírásban. Legalábbis a könyv borítója szerint.

Az alapelv a film és a színház[8] esetében végül is többnyire ugyanaz. A párbeszédes szöveg legtöbbször a történetre, a konfliktus­ra, a fordulópontokra, a szereplőkre épül. A Story is ezekből dolgozik. Íme, egy kis ízelítő, hogyan lehet megtudni, mennyire működőké­ ötlé­péses módszert ajánl az elemzéshez:

1. Határozd meg a konfliktust. Mi irányítja, mi motiválja, mi hozza működésbe a jelenetet?

2. Azonosítsd a jelenet tétjét. Pozitív vagy negatív töltésű?

3. Bontsd ütemekre a jelenetet. Hányszor változik a szereplő viselkedése?

4. Vizsgáld meg a jelenet záróértékét. Po­zitív vagy negatív? Változott a jelenet kezdőértékéhez képest?

5. Keresd meg a fordulópontot az ütemek között. Hol fordult meg a tét? Melyik ütemnél változott a jelenet értéke?

McKee két konkrét részleten is bemutatja az ötlépéses technikát: az első egy Casablan­ca-jelenet (amikor a két főszereplő találkozik a szövetárusnál), a második a Tükör által homá­lyosan egyik jelenete (amikor Karin találkozik az istenével).

Talán ez a Story leghasznosabb fejezete. Ugyanis: ezt a próbát egy színdarab szövegén is meg lehet ejteni. Sőt akár egy színhá­zi előadás jelenetén is! Hirtelen végigfuttatok a fejemben egy emlékezetes jelenetet, amit a színházban láttam, és tényleg működik. Pró­báld ki te is!

Miközben a drámaírás és a forgatókönyv­írás hasonlóságait egymás után fedezem fel, hirtelen kibukik egy meghökkentő mondat: „A történet mesélésekor az sem számít, ha a nézőtér üres.” A színházban elképzelhetetlen, hogy ne gondoljunk a nézőre. A film viszont, köszöni szépen, jól megvan nélküle: azaz nem kell arra figyelnie, hogy hol fog ülni a néző, hiszen a kamera mozgatásával úgyis az alko­tó adja meg a nézőpontot. Gondoljunk csak bele, mekkora szabadságot jelent ez.

Persze azok, akik például Luis Buñuel (Az andalúziai kutya), Leos Carax (Holy Motors), Fliegauf Benedek (Tejút), Monty Python ren­dezők titkairól, módszereiről akarnak olvasni, ne ebben a könyvben keressék a megvilágo­sodást. (Ez a figyelmeztetés azoknak a szín­házszeretőknek is szól, akik Tadeusz Kantor, Robert Wilson, a Hotel Pro Forma, Samuel Beckett vagy épp Halász Péter szerelmesei.) A Story csak a történetközpontú, klasszikus forgatókönyvekre koncentrál. McKee dönté­se elsőre persze unalmasnak tűnik. Viszont a könyv olvasása közben bebizonyosodik, hogy az igazán nagyok is klasszikus, egyszerű szer­kezetet használtak azokban a filmekben, ame­lyekkel robbantottak. A Robert McKee által fel­hozott példák során megértjük, hogy Ingmar Bergmant, Alfred Hitchcockot, Woody Allent vagy akár Shakespeare-t sem a túl bonyolult szerkezeteik tették azzá, amik.

Rövid használati utasítás következik. Mi­előtt belekezdenél az olvasásba, ha teheted, nézd meg ezeket a filmeket: Az alkalmi turista (The Accidental Tourist), Az Úr kegyelméből (Tender Mercies), Casablanca, Kínai negyed (Chinatown), Kramer kontra Kramer (Kramer vs. Kramer), Terminátor (The Terminator), Vö­rös sivatag (Il deserto rosso). Olvasás közben sokszor fogsz velük találkozni. De az se baj, ha nem láttad még őket. A Story így is átjön.

——————————————–

[1] Például ezt: Filmírás.hu. A forgatókönyvíró-oldal (www.filmiras.hu). Kisebb-nagyobb kihagyásokkal körülbelül tíz éve böngészhető, jelenlegi főszer­kesztője Kovács M. András. Vagy ezt: A négy­dimenziós ember. Filmírás haladóknak – Köbli Norbert forgatókönyvíró-oldala (http://4dember. wordpress.com). (Figyelem, Köbli Norbert nevével még találkozunk! Egész pontosan a 3. és a 6. láb­jegyzetben.)

[2] Robert McKee: Story. A forgatókönyv anyaga, szerkezete, stílusa és alapelvei. (Ford. Jakab- Benke Nándor és Zágoni Balázs.) Filmtett Egyesü­let, Kolozsvár, 2011; Robert McKee: Story. Conţi­nut, structură, metodă şi principii scenaristice. (Trad. Ana Răduleţ.) Editura Filmtett, Cluj Napoca, 2012.

[3] Syd Field: Forgatókönyv. A forgatókönyvírás alapjai. (Ford. Köbli Norbert.) Cor Leonis Kiadó, Budapest, 2011. – A könyv nagy piaci siker lehetett, mert a szerzőtől azóta két újabb kötetet jelentetett meg a kiadó. Syd Field: Forgatókönyvírók kézikönyve. A sikeres forgatókönyvírás gyakorlati lépései. (Ford. Köbli Norbert.) Cor Leonis Kiadó, Budapest, 2012;  Syd Field: Forgatókönyvírók munkafüzete. Így ve­gyük észre, így oldjuk meg, ha gond van a forga­tókönyvvel. (Ford. dr. Bocsor Péter.) Cor Leonis Kiadó, Budapest, 2013.

[4] 2000-ben ugyanis néhány film iránt elkötelezett fiatal megalapította az azóta is létező Filmtett fo­lyóiratot – amely fennállása első hat évében nyom­tatott havilap volt, azóta internetes portálként mű­ködik. Ugyanők évi rendszerességgel filmes tábort és kolozsvári magyar filmnapokat szerveznek, film­forgalmazással, moziüzemeltetéssel foglalkoznak. A könyvkiadásba már a Story előtt belekóstoltak – lásd Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint (szerk.): A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig. Filmtett Egyesület–Magyar Nemzeti Film­archívum, Kolozsvár, 2009. (Érdekes adalék, hogy irodájukat az első épített kolozsvári filmszínház épületében, a Horea úti Uránia palotában üzemel­tetik.)

[5] A portál 2014. február elején megszűnt.

[6] Zágoni Balázs: Barni könyve. Koinónia, Kolozsvár, 2005, 2011; Barni Berlinben. Koinónia, 2008; Bar­ni és a lányok. Koinónia, 2009; Barniék tele. Koi­nónia, 2011.

[7] Egri Lajos: A drámaírás művészete. Az embe­ri mozgatórugók kreatív értelmezésének alapjai. (Ford. Köbli Norbert.) Vox Nova Produkció és Műegyetemi Kiadó, Budapest, 2008. (Észrevette a kedves olvasó, hogy ezt a – valójában a negyvenes évekből származó – könyvet ugyanaz a Köbli Norbert fordította, aki a 3. lábjegyzetben említett, forgatókönyvírásról szóló kötetet? Na, ennyi.)

[8] Az Egri-könyvön kívül mit ajánlhatnánk még a drámaírás iránt érdeklődőknek? Erdélyből talán ezt: Bíró Béla: Drámaelmélet. Scientia Kiadó, Ko­lozsvár, 2004. Hasznos lehet még: Bécsy Tamás: A drámamodellek és a mai dráma. Akadémiai, Budapest, 1974; Almási Miklós: A drámafejlődés útjai (Egy műfaj története Goethétől O’Neillig). Aka­démiai, Budapest, 1969; Peter Szondi: A modern dráma elmélete. (Ford. Almási Miklós.) Gondolat, Budapest, 1979, illetve Osiris, Budapest, 2002; Duró Győző—Nánay István (szerk.): Dramaturgi­ai olvasókönyv. Színházi füzetek/1. Marczibányi Téri Művelődési Központ, Budapest, 1993; Mész Lászlóné: Színterek. Drámaértelmezések. Korona, Budapest, 1995; Hevesi Sándor: A drámaírás is­kolája. Athenaeum Nyomda, Budapest, 1961.