
𝐻𝑜𝑔𝑦𝑎𝑛 𝑘𝑒́𝑠𝑧𝑢̈𝑙𝑗𝑢̈𝑛𝑘 𝑓𝑒𝑙 𝑒𝑔𝑦 𝑏𝑒𝑠𝑧𝑒́𝑙𝑔𝑒𝑡𝑒́𝑠𝑟𝑒? 𝑀𝑖𝑘𝑒́𝑛𝑡 𝑙𝑒𝑠𝑧 𝑎 ℎ𝑎𝑛𝑔𝑎𝑛𝑦𝑎𝑔𝑏𝑜́𝑙 𝑖́𝑟𝑜𝑡𝑡 𝑠𝑧𝑜̈𝑣𝑒𝑔? 𝐻𝑜𝑔𝑦𝑎𝑛 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑘𝑒𝑠𝑠𝑧𝑢̈𝑛𝑘 𝑠𝑧𝑜̈𝑣𝑒𝑔𝑒𝑡? 𝑀𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 𝑠𝑎𝑗𝑡𝑜́𝑒𝑡𝑖𝑘𝑎𝑖 𝑠𝑧𝑒𝑚𝑝𝑜𝑛𝑡𝑜𝑘𝑎𝑡 𝑘𝑒𝑙𝑙 𝑓𝑖𝑔𝑦𝑒𝑙𝑒𝑚𝑏𝑒 𝑣𝑒𝑛𝑛𝑢̈𝑛𝑘? 𝑀𝑖𝑙𝑦𝑒𝑛 ℎ𝑎𝑡𝑎́𝑠𝑘𝑜̈𝑟𝑟𝑒𝑙 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑒𝑙𝑘𝑒𝑧𝑖𝑘 𝑎𝑧 𝑖𝑛𝑡𝑒𝑟𝑗𝑢́𝑘𝑒́𝑠𝑧𝑖́𝑡𝑜̋…

Új sorozatunkba, amelyben színházi témájú álmokat/rémálmokat gyűjtünk, Fodor Györgyi küldte el nekünk álmát, amely a nemrég bemutatott szentgyörgyi Tamási Áron Színház Tóték előadásához kötődik. Köszönjük…

Új sorozatot indítunk, amelyben színházi témájú álmokat/rémálmokat gyűjtünk. Köszönjük mindenkinek, aki eddig megosztotta velünk az álmát. Ha téged is meglátogat éjjelente a színház, és szívesen…

A szerző 2018-ban ötvenkét színésszel és kilenc dramaturggal készített interjúkat meg fókuszcsoportos beszélgetéseket. Kutatásának fő célja az erdélyi dramaturgok helyzetének feltérképezése. Jelen esszé a megkérdezettek többéves tapasztalatait mutatja be, és a következő kérdés kibontásával foglalkozik: mikor és mitől volt jó, esetleg rossz a színész és a dramaturg közös munkája? Az ezzel kapcsolatos tapasztalatok rendszerbe szedésének célja egyrészt az, hogy a negatív élményekből mindannyian tanulhassunk; a pozitívak pedig megerősítsenek bennünket abban, hogy a dramaturg és a színész igenis képes jól dolgozni együtt, és valóban szükségünk van egymás munkájára.

Lukács Emőke bábszínész, az Udvarhely Bábműhely vezetője. Az interjúban pályaválasztásáról, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínházban töltött éveiről, és arról is mesélt, miért fontos, hogy időről időre kilépjünk a színház zárt falai közül, és feltegyünk magunknak a kérdést: van-e fogalmunk a társadalomról, amelynek és amelyről elméletileg játszunk? Mindezek mellett pedig a 2019-ben alapított Udvarhely Bábműhely munkájáról, célkitűzéseiről, a bábszínház társadalomban betöltött szerepéről is beszélgetett Deák Katalin riporterrel, a Játéktér szerkesztőjével.

Deák Katalin és interjúalanya, Kasza Izabella pszichoterapeuta a szakmai kiégésről beszélgettek. Ezen belül arról, miként befolyásolhatja a munkakultúra az alkalmazottak kifáradását, illetve hogy melyek lehetnek egy kiégésre hajlamosító intézmény főbb jellemzői. Az interjúban szó esik a kiégés fizikai és lelki tüneteiről, illetve ennek a folyamatnak a különböző szakaszairól – az idealizáció, a realizáció, a stagnálás, a frusztráció és az apátia állapotáról. Végül pedig néhány egyéni és szervezeti stratégiát ismerhet meg az olvasó arra nézve, hogy miként küzdhet meg egy intézmény és egy munkavállaló a kifáradással.

Borítókép: Vass Csaba. Gyerekünk, Csíki Játékszín. Fotó: Veress Albert „Mi, a színészek bejövünk, meghajolunk, kiprovokáljuk a vastapsot integetéssel, zenével, bohóckodással. (…) Aztán elmennek a nézők,és mi magunkra maradunk…

A Játéktér 2019. téli számábólBorítókép: A Csíki Játékszín Ásókapa c. előadásának próbáján. Fotó: Deák Katalin Ez az esszém annak a korábbi írásomnak a kiegészítéseként (is)…