A 2021/2. lapszámunk fő témájához, a mester-tanítvány, tanár-diák viszonyokról a romániai magyar színházban, körkérdésben szólítottunk meg több erdélyi színészt, hogy írjanak, beszéljenek arról, hogy a saját tapasztalatukon keresztül szűrve miként gondolkodnak a mester fogalmáról, alakjáról, esetleges hiányáról, ezek okairól, az alkotói generációk közti kapcsolódásokról. B. Fülöp Erzsébet, Berekméri Katalin, Csatlós Lóránt, Dálnoky Csilla, Fincziski Andrea, Györgyjakab Enikő, Mátray László és Sinkó Ferenc válaszai olvashatók az összeállításban.
A riport fiatal színházcsinálók véleményét tárja fel arról, hogy hogyan viszonyulnak szakmai életükben a mesterekhez vagy a mester fogalmához, kitől tanultak és tanulnak szakmát, illetve elméleti szinten hogyan látják a mester-tanítvány viszonyt. Nemcsak konkrét példákkal és nevekkel találkozunk, hanem filozófiai eszmefuttatások témája is lesz a mesterség kérdése, valamint az, hogy az új generációk pályakezdése miben tér el az eddigiekétől. Tágabb kontextusban a romániai magyar színházi oktatás kérdése is kikristályosodik.
Milyen kifejezéseink vannak a tudásátadás és tudástermelés helyzeteire és ezek milyen tradíciókba illeszkednek? Mire adnak lehetőséget a formális és nem formális szakmai-oktatási viszonytípusok? Kárpáti Péter drámaíró-rendezővel, a budapesti Freeszfe és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárával, Tompa Andrea íróval és Visky András drámaíró-dramaturggal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományetem Színház és Film Karának oktatóival Proics Lilla beszélgetett.
