Hatházi András írásában a saját színházi tapasztalatára támaszkodva tárgyalja, hogy miképpen lehet a Peter Brook által leírt „üres teret” értelmezni. Mi történik az üres térben, hogyan határolódik el egymástól a valóság és a játék tere – és miképpen játszik ebben közre a megfigyelés és az értelmezés aktusa. A színészi átlényegülés, szerepfelvétel kulturális vetületeit is megemlíti, amely az azonosulás stratégiáival összevetve a színészi őszinteséget teszi fel tétnek.
„Ez a könyv egy megtett útról szól. Peter Brookról a Bouffes du Nord-ban az Athéni Timontól a Hamletig.” [1] Ezt írja Georges Banu, aki közvetlenül…
