Csíky Boldizsár, Demény Attila, Orbán György és Selmeczi György az erdélyi és magyarországi színházi zeneszerzés megkerülhetetlen alkotói. Boros Csaba a velük külön-külön készített beszélgetéseket szerkesztette egy párbeszéddé, amely az önálló alkotás és színpadi zeneszerzés sajátos szempontjait járja körül. Az interjúalanyok történetein keresztül a színház- és filmrendezőkkel való együttműködésük gyötrelmes és felemelő pillanataihoz, a szocializmusban való létezésük groteszkségéhez, és magához a mesterséghez kerülhetünk közelebb.
A riport fiatal színházcsinálók véleményét tárja fel arról, hogy hogyan viszonyulnak szakmai életükben a mesterekhez vagy a mester fogalmához, kitől tanultak és tanulnak szakmát, illetve elméleti szinten hogyan látják a mester-tanítvány viszonyt. Nemcsak konkrét példákkal és nevekkel találkozunk, hanem filozófiai eszmefuttatások témája is lesz a mesterség kérdése, valamint az, hogy az új generációk pályakezdése miben tér el az eddigiekétől. Tágabb kontextusban a romániai magyar színházi oktatás kérdése is kikristályosodik.
Milyen kifejezéseink vannak a tudásátadás és tudástermelés helyzeteire és ezek milyen tradíciókba illeszkednek? Mire adnak lehetőséget a formális és nem formális szakmai-oktatási viszonytípusok? Kárpáti Péter drámaíró-rendezővel, a budapesti Freeszfe és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanárával, Tompa Andrea íróval és Visky András drámaíró-dramaturggal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományetem Színház és Film Karának oktatóival Proics Lilla beszélgetett.
Papp Mária, a Székely Színház egykori gyerekszínésze, Tóth Sándor karnagy életpályájára és Marosvásárhely műkedvelő színházi életére emlékezik vissza a „Zeneszerető város lett” című interjúban.
Nemes Levente a sepsiszentgyörgyi színház színésze és volt igazgatója, az ő színházvezetői munkájához fűződik a szentgyörgyi társulat művészi célkitűzéseinek újrafogalmazása. Munkásságát többszörös szakmai elismerés övezi: Szentgyörgyi István-, Jászai Mari-, Kaszás Attila-díjas, többszörös EMKE-díjas, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának életműdíjas előadóművésze. 2008 óta nyugdíjas, de azóta is játszik, és nyolcvankét évesen is meghatározó személyisége a Tamási Áron Színház társulatának. Életéről, pályafutásáról, művészi hitvallásáról Nagy B. Sándor beszélgetett vele.
Borítókép: Kónya-Ütő Bence sZempöl-koncerten, Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, Kolozsvár. Fotó: Biró István Kónya-Ütő Bence 1987-ben született Sepsiszentgyörgyön. Édesapja képzőművész, akinek a hatására az elemitől művészeti iskolába…
Beszélgetés Novák Eszter rendezővel, a Szigligeti Társulat művészeti vezetőjével A Játéktér 2021. tavaszi számábólBorítókép: Vigh László Miklós Az elmúlt évben komoly kihívásokkal néztünk szembe. Lassan egy…
Adorjáni Panna, Láng Dániel: Mai aproape/Közelebb/CloserBorítókép: Adorjáni Panna, Láng Dániel A Mai aproape/Közelebb/Closer című performaszot 2020. ápr. 7-én mutatta be Adorjáni Panna és Láng Dániel….
Borítókép: Dálnoky Réka, Kiss Tamás, Trabalka Cecília a 9. Interetnikai Színházi Fesztiválon, Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely, 2018. Fotó: Szász Zsuzsi Dálnoky Réka dramaturg, drámaíró tavaly ősz…
Több mint egy év telt el, hogy felütötte a fejét a koronavírus-járvány, és megváltozott a megszokott életünk. A színházi élet pedig szintén viharos volt az elmúlt időszakban: a járványhelyzettel járó rendeletek szinte hetente változtatták álláspontjukat a színházak bezárásával és újranyitásával kapcsolatban. A szabadúszó színházi alkotók számára különös kihívást jelentett a tavalyi év – ezekről a tapasztalatokról Adorjáni Panna független színházcsinálót, Botos Bálint szabadúszó színházi rendezőt, Gábor Zsófi szabadúszó díszlet- és jelmeztervezőtt, Kali Ágnes szabadúszó dramaturgot és Ötvös Kinga szabadúszó színészt Schneider-Lőnhárt Csenge kérdezte.
