Borítókép: Caspar David Friedrich, The Evening „Ugyanattól félni,Hogy ezt hoztam, és kell-eUgyanazt a szívetElvinni más helyre”(Kispál és a Borz) Az Ahogy tetszik szereplői elhagyják a Várost, hogy…
A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház különleges színházi projekttel válaszolt arra a kihívásra, hogy a járványügyi korlátozások feltételei közt miként lehet színházat csinálni. A Meghatározatlan időre című, tizenegy etődből álló kirakatszínházi sorozat – amelyet a járókelőknek előre meg nem hirdetett eseményekként játszottak a város különböző helyszínein és kirakataiban – rendezője Vladimir Anton. Bartha Réka esszéje a nem színházi terek használatának tágabb történeti keretezésében helyezi el és elemzi a produkciót.
Eugène Ionesco: Macbett, Kolozsvári Állami Magyar SzínházFotók: Biró István „Shakespeare Macbethje szörnyeteg, egyszersmind persze báb is, és Lady Macbeth is szörnyeteg. Az én Macbettem nem szörnyeteg. Csak…
Nagy József 2018-ban bemutatott Mnémosyne című előadásához Frumen Gergő az emlékezet mechanizmusai felől közelít esszéjében: a személyes és univerzális egymással összefonódó dinamikáján keresztül, amely alapvetően meghatározza az alkotást. De milyen kapcsolatban állnak a kilapított békatetemek, ún. békalemezek, valamint a róluk készült fotók a butoh tánccal? Frumen szerint a pillanat kimerevítése, lelassítása köti össze őket, élőt és élettelent egybemosva az emlékezetben.
Ungvári Zrínyi Ildikó a marosvásárhelyi Székely Színház indulásakor kirajzolódó hatalmi erővonalakat vizsgálja a színházalapítás hosszas huzavonájának nyilvánosságban megjelenő információi révén, bemutatva a város vernakuláris színházi kultúráját. Tanulmánya foglalkozik az erre a kultúrára alapozó, Kemény János által kidolgozott színházi intézmény modelljével.
Ugron Nóra esszéje a bukaresti Politikai Színházi Évad (Stagiune de Teatru Politic) keretén belül 2020 őszén online megtekinthető előadásokat elemzi, melyek között két bemutató szerepelt (Matern, Capete Înfierbântate 2020), illetve korábbi előadások idén készült felvételei (2012: subPământ, 2017: ’90, 2019: Lucrător Universal). Ugron az előadások tematikus és esztétikai szempontú leírását a David Schwarz rendező által fémjelzett Évad tágabb vállalásai közt keretezi és arra a megállapításra jut, hogy ez a színházi műsor nem csupán a rendszerváltás utáni romániai társadalom problémáit viszi színre, de egyúttal olyan valóságtapasztalatot tesz érzékelhetővé, amely a művészszínház színpadairól hiányzik.
A 19. század folyamán több kísérlet is történt arra, hogy Marosvásárhelyen állandó színház épüljön. Sebestyén Mihály Miért nem épült kőszínház Marosvásárhelyen? című írásában 1855-től 1912-ig követi nyomon a színház sorsát meghatározó helyi érdekek, modernizációs és urbanizációs törekvések fordulatait.
„Mi is tehát az igazság? Metaforák, metonímiák, antropomorfizmusok át- meg átrendeződő serege, azaz röviden: emberi viszonylatok összessége, melyeket valaha poetikusan és retorikusan felfokoztak, felékesítettek és…
Fotó: Nicu Lazur Már a vonaton beállítom a telefonos alkalmazásban, hogy honnan hová szeretnék menni. Nagyon hamar taxit kell találnom, hogy elérjek a színházba az…
Textul în limba maghiară / Magyar nyelvű szövegBessenyei Gedő István: Nu există câștig fără investițieMiruna Runcan: Umbra lui Ceaușescu la Oradea IULIA POPOVICI – critic de teatru,…
