Dunkler Réka: A művészet beszéde

Dunkler Réka: A művészet beszéde

Várakozunk, betesszük a lábunkat, majd visszasodor az ajtóból a kiirányított tömeg. Végre megadatik: belépünk a craiovai egyetem impozáns aulájába. Romeo Castellucci választott, sivár tere fogad. Nincsen szék, pad vagy szivacs, a kijelölt nézőtér, az ülőhely maga a márványkövezet. A ridegség körülölel. A Julius Caesar a térbe vezető cím. A térbe illesztett elemek: egy, a lépcsőfeljárót elborító lepel, kórházi környezetet idéző szerek és műszerek, melyeket kis emelvényen helyeztek el a tér középpontjában. Egy pár kellék, és a tudás otthona kórházzá (a kórnak a házává) minősült át. Ezt az érzetet tovább fokozzák a megjelenők, a fehér tunikaszerű ruhába öltöztetett, mezítlábas három figura, megjelenésükben beteget idéznek. Ahogy elkezdik bejárni a teret, a mozgásuk lassan átalakul, magabiztos lépteik már az ápolók sajátja. A műszerekhez lépő, azt magabiztossággal kezelő színész/perfomer mellkasán kitűző, a „…vskij” névtöredékkel, melyet a kezében tartott  endoszkóppal meg is világít. Sztanyiszlavszkira utalhat – így fejtem meg Castellucci-olvasmányaim alapján, hiszen ez az első előadása, melyet élőben látok. Flaviusként szólal meg, miközben az endószkóppal tovább pásztázva, halló-, majd beszélőszerveibe vezeti be a műszert, láttatja őket. Látom a larynx izomzatát, alakját és a lepelre vetülő képek akaratlanul is Derrida esszéjét juttatják eszembe, igen, van hasonlóság a hangképző szerveink és a vagina között.

Aszott, piros leplet viselő öreg jelenik meg. Minden lépése dörgedelem, majd minden „gesztusszava”, mint politikusaink legtöbbjének, csupán egy akusztikai elem: a hang eljut, de a tartalom már nem, nem úgy, hogy megérintsen. Julius Caesar, az utódokat tápláló ikon beszéde szavak nélküli hang, lassan elcsendesül. A piros ruhadarab beborítja testét, halotti lepelként húzzák rá. „Barátaim, rómaiak, földijeim, figyeljetek rám. Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni…” – Antonius szavait olvasom a kivetítőn, még mielőtt meg nem szólalna a beszélni képtelen szónok. Gégemetszett színész jeleníti meg a császár „barátját”. A fizikai adottság ellenáll a tömeget megnyerő szavaknak, az ARS feliratot viselő pulpituson állva szónokol, artikulálatlan hangjai onnan hangzanak el. A beszéd művészete, a művészet beszéde… Távozását követően sorra pattan el a római időszámítást is idéző satuba szorított kilenc villanykörtekörte, március idusa van.