Zsigmond Andrea: Két férfi, pelenkában

Zsigmond Andrea: Két férfi, pelenkában

Április közepe volt, kellemes vasárnap este. Minden adott volt tehát egy békés sétához, mondjuk a kolozsvári színház irányába. Amikor váratlanul két gyanús, csak pelenkát viselő férfi bukkant fel az említett intézmény színpadán. Néhány órával később még két pelenkás férfi bukkant fel ugyanazon a színpadon. A négy férfi nem beszélt össze. Nem is találkozott egymással. A szorongás mégis úrrá lett az embereken.

Vagy csak egyeseken? Mert bár több százan látták az első párost, és több százan a másodikat, alig voltak, akik mind a négyükkel találkoztak. Az első két férfi ugyanis a kolozsvári színház, a második kettő a kolozsvári opera színpadán álldogált. Ez pedig bőségesen elegendő ahhoz, hogy a nézők leegyszerűsítsék a problémát. Egyesek csakis az első két pelenkás létezését voltak hajlandóak tudomásul venni, mások kizárólag  a második kettőét. Ennyit pedig még fel lehet dolgozni.

A neveik egyformán furák voltak. Az egyik párost Didinek és Gogónak, a másikat Téesznek és Béfének hívták. Mindkét kettőshöz még egy kettős csatlakozott: az elsőhöz egy Pozzo és Lucky, a másodikhoz egy Janklovics Péter–Vida Péter páros. Mindkettőben voltak külföldiek (az egyikben prágaiak, a másikban pestiek). Egyik előadás szerint sincs szükség nőkre: illetve a barátok ezt a problémát egymás között megoldották. Mindkettőben felbukkant egy néma epizódszereplő, volt bennük megalázós jelenet, betegség-motívum, volt kisgyerek, szóba került szépen születés és halál. Mindkettőben volt tánc, egyéb műfaji és idegen nyelvi utalás, technikai baki (hol a felirat zavarodott össze, hol a függöny ereszkedett Béfére), illetve az egész színház volt a színházban (a prágai Nemzeti, illetve a pesti Mikroszkóp ügyködött Kolozsvár színpadán). Mindkettő végén volt taps és meghajlás.

Ennyi azonosság ellenére vannak, akik megveszekedetten állítják, áthidalhatatlan szakadék tátong a szórakoztató és a komoly műfajok között. Nem értem…

@ a műfajt Parti Nagy Lajos teremtette